Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

A magyar nyelvû televíziós csatornák lényege, hogy nem magyarok. Néhány nagyigényû show mûsortól eltekintve (Dáridó, Koóstoló, Tébolygó -- hogy csak a legnépszerûbbeket említsem) még a reklámok jelentõs része sem magyar, kivéve néhány hamisítatlanul hazai mosópor, intimbetét és mobiltelefon reklámot, a filmek pláne nem magyarok, a mindent elöntõ sorozatokról nem is beszélve, most a hoolywood-i akció- és horrorfilm sorozatok, a Walt Disney meg a Cartoon network mellé fölfejlõdtek a latin-amerikai (mexikói, brazil, argentin és tûzföldi) sorozatok: itt a színészi játék elképesztõ teljesítményeiben gyönyörködhet a nézõ (megannyi potenciális Oscar-díjas'), Sztanyiszlavszkij sírva jönne a receptért, ha tragikusan nem késett volna el, nem beszélve az operatõri munkáról, az egész képosztályról a sminktõl a világításon keresztül egy-egy jelenet bravúros beállításáig, a virtuóz kameramozgásig, a lenyûgözõ vágási technika mellett a belsõ plánok mesteri alkalmazásáig, ráadásul mint író az ámulattól aléltan hallgatom a költõi szárnyalású, mégis oly természetesen emberi hanzású dialógusokat...no, szóval a magas kultúra és emelkedett ízlés eme orgiái nálunk általában importcikkek, nem saját kultúránk gyümölcsei: így a nézõ ízlése idegen kulturális termékeken csiszolódik, de legalább tanul általuk, és éhenkórász színészeink is megélnek a szinkronból.

Franciaországban ez alapvetõen másképp van. Nem engedik be az országba az idegen kultúrát, legalábbis nem oly mértékben, mint hozzák, ahol mai magyar filmet (azt a hármat, amire egy évben pénzt szán a mindenkori kultusz kormányzat), csak éjfél után tekinthetik meg rétegmûsor gyanánt az erre megedzõdött értelmiségi rétegek, akik föltehetõen munkanélküliek és nappal alszanak. Amúgy meg, hogy néha magyar filmet is lásson a nagyérdemû, televíziós csatornáink újrasugározzák filmtörténelmünk egészét a tizes évek némefilmjeitõl az Állami Áruház címû szocialista-*realista remekmûig, különös tekintettel a Hyppolit, a lakájra, melyet mint nemzeti filmgyártásunk csúcsteljesítményét évente legalább hatszor megtekintheti az érdeklõdõ.

Na, Franciaországban amerikai film csak fél tizenkettõ után látható, egyéb külföldi, például francia-belga, vagy francia-olasz, vagy francia-svájci, vagy francia-korzikai koprodukció is csak hébe-hóba. Nem tudom, hogyan csinálják, de Párizsban például McDonald,s és Kentucky Chicken is minimum négyszer kevesebb van, mint nálunk: igaz, a városban máshol is található kulturált WC: mindenesetre az amerikai fast-food evés-kultúrát is sikerült visszaszorítaniuk, nemcsak a filmkultúrát.

Karácsony hetében, melyet volt szerencsém Párizsban tölteni, de volt szerencsétlenségem betegnek lenni, szinte állandóan a tévét néztem, és állíthatom, hogy más, mint a mienk. Nem annyira amerikai (még csak nem is latin-amerikai), mint nkább francia. Az ízlésnek már említett orgiái ott is megtalálhatóak, de nemzetiek.

Nemzeti filmmûvészetük múltját is becsülik. Karácsony hetében naponta két Luis de Funés-filmet láthattam, naponta egy-egy Burvillt, és legalább másod naponta egy Blier-t. Nem láttam viszont se Depardieu-t, se Belmondót, se Alain Delont, õk vagy nem tartoznak a nemzeti filmkultúrához, vagy nem elég ünnepiek karácsony hetére. Nem tudom, nem volt kitõl megkérdeznem. (Vagy még élnek... -- lehet, hogy ez a baj velük.)

Más. Rengeteg Híradót is láttam, volt is hír. Azon a héten volt a tornádó. Közel száz halott, több tízezer kicsxavart fa, települések százai maradtak áram nélkül, az Atlanti-óceán partját meg elérte az olajszennyezõdés: én még életemben annyi olajtól fekete madarat mosdatni nem láttam, mint azon a héten: szívszorító volt. De, ha ott egy riporter rászánja magát, hogy a kamera elé állít és mikrofonvégre kap egy riportalanyt, legyen az a helyi osztrigatelep tizenhét éves segédmunkása, azt végighallgatja az elsõ szótól az utolsóig.

Mindenesetre nem sok olyat láttam, hogy a riporter öt percig beszélt volna a riportalany helyett, míg az a képen némán tátogott, utána direktben is a szájába adott volna pár szót: "... hát én, kérem, nem is tudom, talán lehet..." -- és ennyi volt a riport, ahogy a magyar riporterek csinálják. Miért?

Lehet -- nem tudom eléggé a nyelvet --, hogy a francia riportalany sokkal szebben beszél franciául, mint a magyar riportalany magyarul? Vagy csak egyszerûen tisztelik az emberben az embert, még ha csak riportalany is? (Kertész Ákos)

Que ce soit sur les bords de la Seine ou du Danube, voici une rentrée dont ne se plaindront pas...
Le 6 octobre: voilà une date qui n ´ évoquera probablement pas grand chose pour la majorité de nos...
Au lendemain de la Guerre, une célèbrité aurait, paraît-il, déclaré: ”J´aime tellement l´Allemagne...
Les mélomanes et amateurs d ´ opéras le savent bien: la turquerie fut un genre tr è s en vogue en...
Comme l ´ on sait, le Trois septembre marque l ´ anniversaire de la déclaration de guerre à l ´...
Pour terminer l´été en beauté et célébrer ensemble les premiers beaux jours de l´automne, rien de...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó