Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Az 1956-os forradalom vezetői kétségbeesetten kértek segítséget a Nyugattól a gigászi szovjet medve ellen vívott küzdelmükhöz. A szabad országok politikusai azonban nem látták célszerűnek, hogy beavatkozzanak, s a magányosan harcoló magyar szabadságharc elbukott. A nyugati művészek, köztük a korszak legnagyobbjai megszólaltatták nemzetük lelkiismeretét. Soha ennyi jót nem mondtak rólunk külföldön, mint akkor. Frankofon művészek alkotásaiból készített összeállításunkkal tisztelgünk a forradalom és hősei emléke előtt.

Lapozz tovább, vagy használd a tartalomjegyzéket!

Ötletgazda: Hetek Országos Közéleti Hetilap, Dr. Ruff Tibor


Pierre Nothomb (Belgium)PIERRE NOTHOMB

VOTRE SOUVENIR REBRULE ...

Je vous aimais, o ma Pologne, o ma Hongrie
Ces beaux corps dénudés que je voyais gisant
L'un blond comme l'herbe et les blés de ses prairies
L'autre encore blessé de ses traces de sang
Pourquoi les ai-je aimés d'un amour qui délivre
Mais ne possède pas vos saintes nudités?
Ce n'était pas de votre .amour que j'étais ivre
Mais bien du saint désir de votre liberté
J'ai refermé sur vous vos robes déchirées
Voilé votre beauté des plis de vos drapeaux —
Puis je suis retourné vers mes fêtes dorées
Avec à peine le remords de mon repos —
Mais votre souvenir rebrûle dans mes os!

ÉGET EMLÉKETEK...

Hogy megszerettelek, Lengyelhon, Magyarország,
Szépséges testetek mezítelen feküdt,
— Az egyik szke, mint a búza, mint a rónák,
A másikon sebek, vér csordul mindenütt.
Ha úgy szeretlek is, hogy im betölt a mámor,
Szívemben nem a test birtokvágya lobog,
Megváltó szeretet, mint szentély mécse lángol...
Tüzet mi szítja föl? Szabadságvágyatok.
Betakarlak tehát szakadt ruháitokba,
Komor szépségetek: a zászló fedje be.
— Látszólag életem csend, béke aranyozza,
De önvád marja, és nincs igaz ünnepe —
Éget emléketek, a csontig fáj tüze!

Franciából fordította: N. L.


Jean CocteauJEAN COCTEAU

LIBERTÉ, NOTRE SAINTE 1956-1957

Saint-Jean-Cap-Ferrat
(A.-M.)

Mon cher Gara,
II ne s'agit plus de nous honorer nous-mêmes sous prétexte d'honorer les autres. Il s'agit de nous taire et
de saluer un peuple dont le moindre illettré flambe de lyrisme et d'héroïsme.
Tout le peuple hongrois partage avec les poètes le mystérieux privilège de Phénix, lequel se suicide pour
vivre.

JEAN COCTEAU,
Président d'honneur
de la ligue France-Hongrie

SZABADSÁG, A MI SZENTÜNK 1956-1957

Saint-Jean-Cap-Ferrat
(A.-M.)

Kedves Garám,
itt nem arról van szó, hogy magunkat ünnepeljük mások ünneplésének ürügyén. Arról van szó, hogy
némán tisztelegjünk egy nép előtt, amelynek legkisebb betű tudatlanja is hőssé és költővé vált.
Az egész magyar nép egy költőivel a Phönix madár misztériumában, mely megöli magát, hogy éljen.

JEAN COCTEAU,
a Francia-Magyar Liga
tiszteletbeli elnöke


Drága magyarok ti csillagok az égitestek között - s mindannyian költők a tett tragikus lírája által -

 

 

 

 

 

 


VIVE LA SAINTE LIBERTÉ
LA PENSÉE COURT PLUS VITE QUE LA LUMIÈRE
L'ACTE POÈME
GLOIRE AU PEUPLE OU LES POÈMES ÉPIQUES SACRENT LE
MOINDRE OUVRIER POÈTE
GLOIRE AUX PRINCES DE LA LIBERTÉ

ÉLJEN A SZENT SZABADSÁG
A GONDOLAT GYORSABBAN FUT, MINT A FÉNY
TETT-VERS
DICSŐSÉG A NÉPNEK AHOL AZ EPOSZOK KÖLTŐVÉ
SZENTELIK A LEGKISEBB MUNKÁST IS
DICSŐSÉG A SZABADSÁG FEJEDELMEINEK
LOYS MASSON

A DES POÈTES INSURGÉS

Je ne sais qui pendant la nuit a fait descendre la rosée
blanche et l'a mise en cassant diadème autour du front de ma femme
et de mon enfant. Mais je sais qui tient la lumière embrassée,
Qui fait sourdre sur l'eau des pleurs ce lointain murmure de rames,
A qui ces deux ailes soudain volant fortes sur l'échafaud,
Qui fait du silence une fleur croulant aux mains de l'exilé,
Qui ne meurt point, qui ne renie point, qui ne loue pas ses travaux,
Quelle est cette poterne en moi ouverte à tous les enchaînés,
Et ce long vent qui vient, qui va, et ce bruit de source portée
Pour qui le sang, le poème, l'ombre poignardée de l'oiseau
à midi, passés les faubourgs d'ivoire de la matinée.
Et je vous la dédie.

10 décembre 1956.

LÁZADÓ KÖLTŐKNEK

Nem tudom ki csorgatta le éjjel a ragyogó harmatot
s tette törékeny gyémántként feleségem
s gyermekem homlokára. De tudom ki tartja átölelve a fényt,
Ki tompítja el sírások vizén az evezők távoli mormolását,
Kié e két erős szárny gyors repüléssel a vérpad fölött,
Ki teremt a csendből a száműzött kezébe fonnyadó virágot,
Ki nem hal meg, ki nem tagad meg, ki nem dicsérgeti munkáit,
Mi ez a titkos ajtó bennem mely minden rabnak szélesre tárul,
És ez a hosszú szél, a jövő-menő szél, s ez a titkos forrású zaj,
Kiért a vér, a vers, a madár leszúrt árnyéka délben
átsuhanva a hajnal elefántcsont külvárosain.
És én ezt nektek ajánlom.

1956 december 10.

Franciából fordította: Lőkkös Antal


PAUL CHAULOT

HAUTES SAISONS

Le ciel remue, je n'ai pas peur. (Paul Eluard)

Un peuple, voici qu'un peuple nous montre
dans les déchirures
de sa foi la nôtre,
la nôtre toujours de même charpente
mais soudain chargée
de clartés nouvelles.
Un peuple, faut-il qu'un peuple nous dise,
à force de morts,
comment on désherbe
des blés encore verts?
La moisson dépend des dents de la herse,
d'un deuil la hauteur d'un homme sans maître.
Sang de Budapest, affiche de chair
aux murs de Paris,
du vrai, de celui qui hurle: «Commune!»
si fort que la neige un instant craquelle
où l'histoire impose au temps ses sommets,
sang de Budapest aux plaies de l'Espagne,
feux de Budapest au bûcher du Noir
qu'on lynche pour croire à la liberté,
nuits de Budapest chaque fois qu'un cri
de torture nie
quelque part sur terre
le droit le meilleur:
oh! tant mieux cela, tant mieux si demain
est la pesanteur de nos poings dressés,
si dans la fournaise
de l'été le chant d'une caille ébranle
un ciel sans espace.

Ce peuple, voici que ce peuple juge
avec le regard sûr d'un premier Mai.
Son muguet dévie
le cours de l'automne,
son muguet refuse
un autre terreau que ce mot de passe
donné pour franchir le coeur de l'éclair:
«debout, prolétaires!»

NAGY IDŐK

Megindul az ég, nem, félek. (Paul Eluard)

Egy nép, egy nép így mutatja elénk
hite rongyai közt
hitünket,
melynek vénült bordázatát
egyszerre új világosságok
nyomják.
Csak halottaival mondhatja el
a nép
hogyan szaggatják ki
a még zöldülő vetést?
Az aratás a borona fogain múlik,
a vezér nélküli ember nagysága a gyászon.
Budapest vére, eleven húsplakát
Párizs falain,
igazi húsból mely ordít: „Közösség!"
olyan erővel hogy a hó megroppan egy pillanatra
mikor a történelem szédítő magasát nyomja rá az időre.
Budapest vére Spanyolország sebeire,
Budapest lángja a Néger máglyája fölé,
kit meglincselnek mert a szabadságban hitt,
Budapest éjszakái valahányszor
csak kín-sikoly tagadja
valahol a földön
a legszentebb jogot:
ó, annál jobb, annál jobb ha
fölemelt öklünk súlya lesz a holnap,
a nyár kemencéjéből ha fürj dala rendíti meg
a határtalan eget.
Igy itél ez a nép, ez a nép
egy Május elseje kemény tekintetével.
Az ősz rendjét fordítja meg gyöngyvirágja,
s más talajon nem nő gyöngyvirágja
csak honnan e jelszó kél
áttörni villámok szívét:
„fel, proletárok!"

Franciából fordította: Lőkkös Antal


Jules SupervielleJULES SUPERVIELLE

A NOS AMIS HONGROIS

Pendant que la planète
Avec tous ses pays
Tourne cruellement
Autour de sa Hongrie
Montagneuse, saignant
Pour les cinq continents
Votre sort détestable
Fait de nous des coupables.
Comme pour comparaître
Devant un juste Maitre
Avec son tribunal
Nous ouvrons nos fenêtres
Dans le jour qui fait mal,
Nous qui ne pouvons rien
Vous qui manquez de tout
Nous qui ne pouvons rien
Que nous mettre à genoux
Nous qui ne croyons pas
Nous qui prions pour vous.

MAGYAR BARÁTAINKHOZ

forog a föld forog
nagy könyörtelenül
minden nemzetével
Magyarország körül
hegye-völgye vérzik
öt világrész helyett
mi bűnünk hogy így kell
halnotok-élnetek
tárjuk ablakunkat
az Irgalom felé
járuljunk az Igaz
Bíró színe elé
kegyetlen sugárzás:
semmi sem tétetett!
minden kellett volna
semmi nem tétetett
ím térdre omolva
minden hitetlenek
— könyörgünk értetek

Franciából fordította: Határ Győző

MAGYAR BARÁTAINKHOZ

Amig e vak planéta
Száz tartománnyal,
És vérző hegysorok
Sebével vert hazátok
Körül vadul forog,
öt földrész háborog,
Mert szörnyű sorsotokban
Bűnünk szemünkre lobban,
S mintha bíró idézne
Igaz itélőszéke
elé, ha ablakot
nyitunk a sajgó fényre,
Mi már látó vakok ...
De tennünk nem szabad,
hisz tenni nem lehet,
s mert tennünk nem szabad,
mi, — bár hitetlenek
vagyunk — térdünkre hullva
könyörgünk értetek.

Franciából fordította: Kocsis Gábor


Jean CayrolJEAN CAYROL

LA PAGE ROUGE

Arrête, Cayrol, ta plume débile
regarde le feu, brûle son oiseau,
la parole est à une Ville,
fais silence dans les mots.
Rouge-gorge de Hongrie,
garde bien tes vrais bourgeons.
Sur ma route de Saint-Chéron,
ce matin est vide comme une chaise;
les enfants vont à l'école,
ils ont des yeux tout ronds
et des poches pleines de billes;
ils se prennent par l'épaule
et puis se taisent;
ils ont vu une carte
où le sang coule d'un pays,
qui portait un nom léger
comme une plume;
un nom qui devient rouge acier
sous la forge des coups
et sur l'enclume.
Rouge-gorge de Hongrie,
ton aile effraie les prisons.

Je suis un survivant
de jours comme les vôtres;
je suis des mêmes rues désertes,
des mêmes trains plombés,
je suis des mêmes nuits cernées;
j'ai le même regard
sur la bouchée de pain.
La nuit et le brouillard
font que la rose aussi se plaint.
Rouge-gorge de Hongrie,
qui épie dans les ajoncs?
Vous m'apprenez à vivre
avec du sang sur les dents;
vous m'apprenez que c'est vous
qui me faites vivant;
pour aujourd'hui et pour demain,
vous m'apprenez que les vivants
ont toujours faim.
Et nous sommes autour de vous
comme les paysans placides de Gusen
qui venaient nous contempler le dimanche
derrière nos barbelés
et nos planches,
les jours d'hiver d'une guerre ancienne.
Rouge-gorge de Hongrie,
la lune est froide comme l'argent.
Je pense à vos arbres
dont les fruits furent de noires grenades
en chapelet,
les enfants aussi les cueillaient.
La mort est toujours mûre
et sans rosée.
Je pense à vos barricades, à vos guets,
à vos murs;
au bruit des vitres qui tombent,
à ce murmure
que fait la liberté
quand on remonte jusqu'à sa source,
dans la pleine lumière de l'ombre.
Rouge-gorge de Hongrie,
ta gorge est un vrai tison.
Vert pays du courage,
on a voulu t'hongroyer
comme le cuir;
on a voulu te rendre sans âgé
sur les débris d'un avenir.
J'entends marcher sur les cadavres bleus,
j'entends prier dans un Noël en feu,
j'entends répondre non
sur un sein endormi.
Et la lune, comme un vieux sabot perdu,
éclaire
la terrible empreinte des héros.

A VÖRÖS LAP

Cayrol, tedd félre gyönge tollad
nézd a tüzet, égeti madarát,
egy Várost illet a szó ma.
némuljon szavad zaja hát.
Magyar vörösbegy,
sarjadékodra jól vigyázz.
Mint egy szék üres a reggel
Saint-Chéroni utamon;
szaladnak a gyerekek
tágranyitott szemekkel
zsebük golyóval teli;
összefogják kezüket,
csend az ajkukon;
térképet láttak
hol egy ország vére hull,
melynek neve mint pehely
oly könnyű volt;
név amelyet vöröslő
acéllá pöröly
kovácsolt.
Magyar vörösbegy,
szárnyad börtönöket riaszt.

Oly napoktól menekültem
amilyen a tietek volt;
ismerem a holt utcákat,
az ólmozott vagonokat,
s a körülzárt éjszakát;
én is így néztem
a falat kenyeret.
A köd és az éjjel
rózsát fenyeget.
Magyar vörösbegy,
bokrok közül ki les rád?
Tanítjátok hogyan élhetek
alvadt vérrel fogamon;
hogy ti adtátok éltemet
azt is tőletek tudom;
mának és a holnapoknak
tanítjátok: ifjú, éltes
mindig éhes.
És úgy állunk körétek, mint a
guseni békés parasztok
kik bámultak minket
szögesdrótjaink mögött
s rothadt deszkánkat,
mikor jöttek a háborús téli napok.
Magyar vörösbegy,
mint a fém hideg a hold.
Fáitokra gondolok
melyek gyümölcse fekete gránát
füzérben,
gyerekeik másztak fel érte.
A halál mindig érett
s nem lepi harmat.
A barrikádokra is gondolok, a leshelyekre,
a falakra;
a csörrenő üvegek zajára,
a mormolásra
mely a szabadságtól ered
ha föllelik rejtett forrását
az árnyék ragyogó fényárjában.
Magyar vörösbegy,
üszkös a torkod.
Bátorságnak zöld hazája
úgy akartak kicserezni
mint a bőrt;
éveidet elkivánva
a jövőnek romjain.
Hallom ahogy a kék holtakra lépnek,
ahogy száll a tűzben karácsonyi éneik,
az elszunnyadt emlőn
valaki nemet kiált.
S a hold, mint eldobott vén lábbeli
rátűz
a hősök rettentő lábnyomára.

Franciából fordította: Lőkkös Antal


Jean Lescure (1986 táján)JEAN LESCURE

AUX POÈTES HONGROIS

J'imagine une vertu visible
Visage nu l'insurrection fait front à l'ordre absurde
Je m'entends mal parler quand le sang crie si fort
Pourtant sourire je t'ai vu
face à mourir
Pendant une heure le soleil
pendant une heure ton sourire
pendant une heure mon amour
pendant une heure le sommeil
Je touche sans plaisir tes bords, fleuve écarté;
les peupliers insuffisants aux ordres de l'été,
le chemin de halage
docile à la lenteur;
au milieu des nuits, le monde irritable,
plus profond dans les yeux dont je ne connais rien,
au milieu des oiseaux le souffle des orages,
sans que je puisse aller au fond
de ce fleuve de sang qui nous tient éveillés.

A MAGYAR KÖLTŐKHÖZ

Elképzelek egy látható erényt
A felkelés tiszta arccal elébe áll az ostoba rendnek
Minek beszélni mikor a vér oly hangosan kiált
Mégis mosolyogni láttalak
szemben a halállal
Egy órán keresztül a nap
Egy órán keresztül mosolyod
Egy órán keresztül szerelem
Egy órán keresztül az álom
Örömtelen érintem partjaid, eltérített folyó;
a nyárfák képtelenek a nyár parancsaira,
a folyóparti ösvény
engedelmes a lassúságra;
az éjjelek között az ingerlékeny világ
mélyebb a szemekben, amelyekről semmit nem tudok,
a madarak között a viharok lehellete,
anélkül hogy mélyére hatolhatnék e vérfolyónak,
mely ébren tart mindannyiunkat.

Franciából fordította: Lőkkös Antal


Pierre EmmanuelPIERRE EMMANUEL

I. LE SOURIRE DE BUDAPEST

Les mots pour lesquels vous mourez
Le bourreau s'en empare.
On vous tue en leur nom
En votre nom.
Puisque ces parleurs
Aux mots font offense.
Cernons de silence
La voix des tueurs.
Pour que vos maîtres
N'aient plus d'écho
Pour que les grands mots
Etouffent vos traîtres
L'air se fasse plomb
Et soude leurs lèvres
Le feu soit leur plèvre
La poix leur poumon
Cousus dans leur peau
Leur sac à mensonge
Qu'y grouille et les ronge
Le vrai sens des mots
Ces mots devenus
Tout un peuple d'hommes
Tous en un se nomment
Serrant le poing nu
Ils montrent leurs bras
Leurs veines leurs peines
Qui les charge de chaînes
Ne les réfute pas
Millions mis en joue
Mots d'un même Livre
Leur sang les avive
Quand la balle les troue
Toi qui viens de tirer
Ennemi, sais-tu lire?
C'est ta liberté
Qu'on te force à tuer.
Vieille aux mains ouvrières
Calleuse Liberté
S'il lui faut t'éventrer
Pour t'avouer sa mère
Marche aux fusils sans rien dire
Le seul langage qu'il te reste
Ce sont tes pleurs et le sourire
Des enfants morts à Budapest.

I. A BUDAPESTI MOSOLY

A szavakat, mikért meghaltok,
a gyilkos megkaparintja.
Az ő nevükben ölnek,
— a ti nevetekben.
Lám a fecsegők
a szót vetik sárba.
Hóhér hangja száll ma,
csenddel fojtsd el őt.
Igaz ige nyomán
torz visszhang ne keljen,
minden szó rekedjen
az árulók torkán,
a lég legyen ólom,
ajkukra hegedjen,
szurkot lélegezzen
tűzmellhártya, s forrjon.
Bőrükbe varrva:
hazugság-bugyrok,
torkuk a szók tiltott
jelentése marja.
A szavak igaz, szép
értelme lázadjon,
egy néppé dagadjon,
rázza puszta öklét!
Kínban megdagadt
ereiket nézzed!
— Az izmukba mélyedt
lánc nem cáfolat.
Egy könyv célbavett
millió igéje ...
Golyó éri? Vére
szül új életet.
— Ki lőttél, olvasni
tudsz-e, idegen?
Saját szabadságod
ölöd e helyen.
Kérgeskező asszony,
Szabadság, anyjának
vall az is, ki drága
szívedbe vasat nyom.
Tűzzel szemben, járj csak csendben,
többet szó se mondana,
mint a könnyes Budapesten
elhullt fiúk mosolya.

Franciából fordította: Nyéki Lajos


II. A GYULA ILLYÉS

Ils vivaient pour définir
Quelques mots toujours les mêmes
Pour décliner l'avenir
Au présent: J'aime, tu aimes
Ils meurent tout simplement
Pour un sillon sur la plaine,
Pour les gerbes de froment,
Pour la vendange prochaine,
Pour l'amitié d'un outil,
Pour la barque et sa balance,
Pour ce chien et ce fusil
Qui sont toute leur chevance
Meurent-ils vraiment pour rien?
Leur coeur le sait: il écoute
L'écho de leurs pas anciens
Sonner demain sur les routes
La liberté c'est un pas
D'homme au seuil de sa journée
C'est l'humble et juste compas
Qui trace sa destinée
Celui qui s'entend marcher
Circonscrit la terre entière
A l'ombre de son clocher
Son âme vit sans frontière
Si du champ à la maison
La patrie est toute en vue
Le drapeau des horizons
Dans ses plis la continue
Qui trouve sa vérité
Dans le regard de son frère
Celui-là sait habiter
Son coeur son peuple et sa terre
Sa vie en suivant son cours
Va dans le sens de l'histoire
Indifférente aux discours
D'un futur comminatoire
Anonyme universel
Ouvrier du temps qui dure
II est le pain et le sel
De l'humanité obscure
Un sel qui ne s'affadit
Un pain doré d'évidence
Un homme qui ne dédit
Sa pure et simple exigence
II veut un ciel sans barreaux
Un réel sans mauvais songe
Une histoire sans bourreaux
Un avenir sans mensonge
II meurt pour vivre au grand air
Le jour en pleine poitrine
Le soleil à coeur ouvert
Midi: son sang illumine
A son modeste horizon
Une éternelle raison.

II. ILLYÉS GYULÁHOZ

Éltek, hogy megfejtsenek
pár szót, néhány igetőt;
ragozták: „szeretsz", „szeret" ...
a jelenben a jövőt.
S most meghalnak jeltelen,
nem többért, mint egy kalász,
egy barázda; hogy legyen
új szüret, új aratás;
értetek, ti jóbarát —
— szerszámok, ti hű ebek,
vén puska, csónak, lapát
— nem nagy vagyon — értetek!
— Ne mondjátok: „semmiség!";
bennük dobog az idő,
ők tudják: léptük neszét
visszhangozza a jövő.
A szabadság egy kimért
lépés a nap küszöbén,
táv, mit szerényen kimért
pontos körzőnk: a remény,
Aki jól lép, messze lát,
a földön is körülér,
el nem hagyja faluját,
mégis határtalan él.
Ha a rét és ház között
ott van, megnől a haza,
ott lebeg a fák fölött,
viszi az ég zászlaja.
Annak, aki igazát
testvér-szemben lelte meg,
otthon az egész világ,
igaz otthon, szív-meleg.
Az élet arra jár,
amerre a haladás,
mit számít, ha kiabál
félemlítő papolás.
Tartós idő bajnoka,
egyetemes névtelen,
az emberiség sava,
kenyér minden tenyerén,
só: mindig erős ízű,
igazságból sült cipó,
ember: tiszta, egyszerű
jogát meg nem tagadó.
Rácstalan eget akar,
rémkép nélküli valót,
jövőt, mit meg nem zavar
a hazugság, — a bitók ...
Meghalt: szabad levegőt
kivánt szívni a napon,
nyitott szívvel, a tüdőt,
vért pezsdítő hajnalon.
Milyen szerény szemhatár
s örök igaz, mit bezár.

Franciából fordította: Nyéki Lajos


Georges-Emmanuel ClancierGEORGES-EMMANUEL CLANCIER

AUX POÈTES HONGROIS

Peuple au nom du peuple assassiné,
Au nom du pain affamé
Au nom de la justice massacré
Au nom de la vie mis à mort,
Peuple hongrois je te pleure et te vénère
Toi dans la glace et dans le feu
Dans le mensonge et le tourment
De l'enfer
Enseveli.
Jeunesse, sang de la liberté,
Fleur rouge que les bourreaux déchirent,
Ta lumière est celle de l'amour
Et leur hideuse nuit est la même
A Budapest que l'ombre d'Oradour
Et la ténèbre de Guernica.
Peuple à perdre haleine appelant l'avenir
Du fond des charniers où te voilà jeté
Annonce au monde pour longtemps obscur,
Peuple de vingt ans au nom du peuple assassiné,
Annonce au delà de tes corps sans tombeaux
L'espoir.

A MAGYAR KÖLTŐKHÖZ

Nép, a meggyilkolt nép nevében,
A kiéhezett kenyér nevében
A halálbavitt élet nevében,
Magyar nép, siratlak és tisztellek
Téged a fagyban és a tűzben,
A hazugságban és a pokol
Kínjában
Eltemetve.
Ifjúság, szabadság vére,
Hóhérok szaggatta piros virág,
Fényed a szerelem fénye
Míg ocsmány éjjelük nem más
Budapesten mint Oradour árnya
És Guernica sötétje.
Lélekszakadva hajnali; hivó nép,
Hová belöktek, a tömegsír mélyéből
Hirdesd a még sokáig sötét világnak,
Húszesztendős nép, a meggyilkolt nép nevében,
Hirdesd temetetlen halottaiddal
A reményt.

Franciából fordította: Lőkkös Antal


Charles le QuintrecCHARLES LE QUINTREC

LA PROMESSE DU PAIN

aux poètes hongrois, aux hommes
libres, à tous ceux que je veux
retrouver dans un monde de justice.

O donnez-moi le nom de la source du ciel
L'amour des bêtes qui n'ont que leur nudité
Ce village est le mien — On y chante aux chandelles
Les arbres qui s'en vont en lointaines contrées
à ceux qui n'ont jamais aimé
Pourtant je me soumets aux joies de la journée
Si ce monde à mon image je le refuse.
Il me faudrait souffrir dans le ventre des bêtes
Boire dans les buissons et me battre souvent
Avec les ombres qui s'enchantent sur les champs
Monter dans le matin — Mais l'aurore rejette
Les justes pèlerins qui n'ont plus de planète
Et ce faux jour, je le dénonce et le défends.
Seul enfin dans ce village sans importance
J'apprivoise le long maître des grands chemins
II souffle dans sa corne et les chênes s'avancent
Pour lui faire cortège et le suivre de loin
S'il hante chaque nuit le pays d'où je viens
Le pays où je vais échappe à ses errances ...
Donnez-moi, donnez-moi l'amour des lendemains
Le cri qui fait sursauter l'homme, la prière
Mes amis, je revois vos visages éteints
Vous vous êtes battus pour les temps de la terre
Et ce village où Dieu bouge parmi les pierres
Vous dédie chaque jour la promesse du pain.

Paris, novembre 1956.

A KENYÉR ÍGÉRETE

A magyar költőknek, a szabad embereknek,
mindazoknak, kikkel egy igaz világban
szeretnék találkozni.

Mondjátok meg nekem az égi forrás nevét
A vad szerelmét kit meztelenség takar
Enyém ez a falu — Hallom még énekét
A fák sora messzi vidék felé halad.
Igazságért megholt barát kérdezlek én
Megőrizhetlek-é szempillám alatt?
Esőn ázó növény tudja amit tudok
Letűnt napok földdel füvet vegyítenek
Földtől a tengerig rovarok vádja ér
Hogy én is az vagyok ki soha nem szeret
Bár küzdők mindig a napi örömökért
A rámszabott világ ha nem is adja meg.
Szenvednem állatok gyomrában kellene
Inni a bokrokból s verekedni mezőn
Az árnyakkal akik híznak varázserőn
Indulni reggelen — A hajnal elfeledte
Vándorait kiknek nem jut égitest se
És e hamis napot feladom s védem én.
E kis faluban hát ím végre egyedül
Szelídítem a nagy utak nagy mesterét
Kürtbe fú s a tölgyek hada felkerekül
Követik messziről s adják kíséretét
S ha honnan én jövök az országban kisért
Ahová most megyek tőle megmenekül...
Adjátok nekem a holnapok szerelmét
A szót mely embert ver föl s az imát
Barátok látom még arcotok hunyt tüzet
A föld kora újul harcotokon át
S a falu hol kövek közül Isten kiált
Ma is felétek küldi a kenyér igéretét.

Párizs, 1956 november.

Franciából fordította: Lőkkös Antal


JANINE MITAUD

CHANSON POUR LA HONGRIE

A Erika, à Stéphane,
à tous les autres.

Mes frères d'une fête
Mes amis d'un été
Les Tziganes chantaient
Sur l'es trous de la guerre
Tout éclatants de pauvreté
Et votre coeur aux lèvres
Par viaducs de dentelle
Passerelles de fer
Ponts de lutte ou de rêve
Vous me faisiez franchir
Le Danube et le temps
Un soir vous avez ri
Que je me perde dans la ville
Pour avoir confondu
Syllabes-soeurs en votre langue
La Rosé et le Héros
Quand un pays se blesse
II devient la patrie
On sent la vérité des plaies
Frères d'une fête je cherche
Si cet automne fit de vous
Mes amis morts des saisons éternelles

ÉNEK MAGYARORSZÁGÉRT

Erikának, Istvánnak s a
többieknek.

Ünnepi testvérek
Egynyári barátok.
Cigányok daloltak
Háború gödrein
Nyomortól ragyogók
Szívetek szátokon
Csipkés viadukton
Vas felüljárókon
Harci- s álomhídon
Vittetek engem át
A Dunán s az időn
Nevettetek hogy én
Elveszek köztetek
S hogy összetévesztem
Mint testvér-szótagot
A Rózsát és a Hőst
Hazánk lesz az ország
Amikor vére hull
A sebek igazsága kiált
Testvérek kérdezem
örök évszakokká varázsolt tán
Halott barátokat ez az ősz

Franciából fordította: Lőkkös Antal


Pierre SeghersPIERRE SEGHERS

HONGRIE, DÉCEMBRE 1956

— A János Arany —

Dans les pusztas, des chars étrangers. Aux rotatives
d'un seul journal, un étranger. Dans le palais
du peuple en sang, un étranger. Que cries-tu, ô démocratie,
Toi qui vivais d'un coeur secret, et que l'on tue?
Que criez-vous, ouvriers des faubourgs de Buda? Sur le Danube
des chars étrangers. A la porte de vos usines,
dans la colline des Souabes et dans Pest à nouveau criblée
les étrangers. Les petites gens et les simples
pleurent leurs morts. Dans les têtes au feu vivace
un oiseau vengeur va chanter.
Peuple de la terre et des combats, ouvriers de l'honneur de l'homme,
Peuple des troupes ambulantes, danseurs, chanteurs et musiciens,
Toi qui allais jouer de village en village
Dans des chariots bâchés de légendes, vous tous,
Qu'êtes-vous devenus? Dans le simple foyer d'où monte aine fumée
Toujours un étranger. Qui conduit l'attelage?
un étranger encore et c'est lui, revenu
dans le pays du prêtre Jean.
Mais le temps se pourrit et son essaim de guêpes
Mais l'étoile de sang qui brûlait dans les nuits
se brise et l'étranger regarde sous la fonte
et le plomb, croître une herbe...
Les bergers, les buveurs de vin, ceux du lac et ceux des collines
Ceux de la vigne et du maïs, les verriers et les laboureurs
Les jeunes filles qui dansaient la nuit venue, vendanges faites,
Les bateliers et les maçons, ceux du ciment et ceux du fer
Dans les balances du silence, avec leur couteau dans leur poche,
Chuchotent l'aube, et l'herbe bruit dans le matin.

MAGYARORSZÁG, 1956 DECEMBER

— Arany Jánoshoz —

Idegen tankok a pusztán. Az egyetlen újság
rotációs gépeinél egy idegen. A vérbenázó nép palotájában
egy idegen. Mit kiáltasz, Demokrácia,
ki titkos szívvel éltél s melyet megölnek?
Mit kiáltotok, Buda külvárosának munkásai? A Duna partján
idegen tankok. Gyáraitok kapuinál,
a Svábhegyen s az újból átlyuggatott Pesten
idegenek. A kisemberek s az egyszerűek
halottaikat siratják. Izzó fejekben
bosszúálló madár hangol a dalra.
Harcok és a föld népe, az emberméltóság munkásai,
Vándorló nyájak népe, táncosok, énekesek és zenészek,
Te, ki faluról falura jártál
Legendákkal ponyvázott szekerekkel, ti mindannyian,
mi lett belőletek? Békésen füstölgő tűzhelyednél
mindig egy idegen. Ki hajtja a fogatot?
egy idegen, ugyanaz, ki
János pap országába visszajött.
Ám megrothad az idő s darázsfészke is vele,
a véres csillag is széttörik mely éjszakákon át
égett és nézi az idegen hogy fű serken
az öntvény és az ólom alól...
A pásztorok, a borivók, a tó mellékiek s a domb alattiak,
a hegybeliek s a kukoricások, az üvegesek és a parasztok,
a szüret utáni esteken táncoló fiatal lányok,
a révészek és a kőművesek, a cementesek és a vasasok
a csendesség mérlegén, bicskáikkal zsebükben,
a hajnalt susogják, és a reggelben harsog a fű.

Franciából fordította: Lőkkös Antal


Robert Sabatier. Le rire sucre les larmesROBERT SABATIER

LIBERTÉ

Avec les mêmes yeux, le même abattement,
Celui de ce temps-là voyait mourir la ville.
Qu'écrire sur un mur pour qu'il ne se détruise:
L'anathème ou le ciel à celui qui lira?
Sur la chair de ce jour, des initiales saignent.
Un couteau dessinait son amour dans un coeur;
On lisait dans le sein des animaux le règne
Et la destruction d'aruspices moqueurs.
Peuple-roi, chaque fable est l'orgueil de durer
Fondé sur un seul nom pour que dure un empire.
J'honore mes démons, je réponds à mes signes,
J'ai le dieu tutélaire et les guerres puniques.
Responsable de rien si ce n'est d'un visage
Que le temps vient sculpter à l'inverse de moi,
Je regarde la ride où passeront les larmes,
Autant de légions luttant pour un seul roi.
Voyageur, ton couteau s'émousse sur les arbres;
Dieu s'attaque à la terre et Moïse au rocher.
Si tu dictes la loi qui détruira la fable,
La naissance du chant brise tes épopées.
Scribe accroupi, vieux scribe écrivant ton message
Ou gaulois retirant ton épine du pied,
S'il faut marquer d'une oeuvre éternelle un passage,
Choisit-on l'illusoire ou le corps désarmé?
Choisit-on le silex ou la main de l'apôtre,
Le geste qui désarme ou celui qui bénit.
Qu'écrire sur un mur qui tremble dans l'aurore?
J'écris sur le visible un seul mot que j'invente,
Je dédie à ma langue un vocable de plus;
Demain le comprendra si le temps le cimente.
Par les siècles remplis, ce mot porteur de rides
Sur un mur ébranlé répétera ma main.
Aux frontières du jour, je dédie un seul signe
Que je ne connais pas mais qui vivra demain.
Le coeur du roc fermé sur un brin d'herbe
Cache le jour aux géants qui l'observent.

SZABADSÁG

A fáradt tekintet s a kiábrándulás
Végignézte amint a város halni ment.
Mit írjak a falra hogy sokáig álljon:
Aki elolvassa áldást kap vagy átkot?
Kezdőbetű vérzik a mai nap testén.
Szerelmét a kés egy szívre rákarcolta;
És kirajzolódik az állatok belén
Gúnyoros béljósok átkozott uralma.
Királyi nép, a gőg átfonja a mesét,
Egy névre épít csak hogy örök úr legyen.
Tisztelem ördögöm, jelemmel egy vagyok,
Védőistenem van és a pún háborúk.
Csak egyetlen arcért vagyok itt felelős,
Melyet, ellenemre, az idő rám farag,
Az árkot nézem már hol könnyem csurog majd
Egy királyért küzdő megannyi szolga had.
Utas, késed éle kicsordul a fákon;
Isten földünkkel küzd, Mózes szikla fallal.
És ha törvényt hozsz, mely a mesét kioltja,
Hősi multad meghal a születő dallal.
Üzeneted író guggoló vén diák
S te, lábadból tüskét huzgáló gall harcos,
A pillanatot ha éltetni akarnád
Választnád a gyöngét, vagy mi futólagos?
A követ választjuk, vagy apostol kezét,
A lefegyverző, vagy áldó mozdulatot.
Mit írjak a falra, mely féli a hajnalt?
Szót keresek és a láthatóra vésem,
A szótáramba hát új szó kerül így;
Ha köti az idő, holnap meg is értem.
Betelt század végén e ráncárkolta szót
Düledező falon megismétli kezem.
A nappal határáig jelet küldök én,
Nem ismerem még, de holnap megérthetem.
Fűszálra záruló sziklatorok
Fürkész óriásoktól rejti a napot.

Franciából fordította: Lőkkös Antal


Alain BosquetALAIN BOSQUET

TRACT POUR LES INSURGÉS HONGROIS

— A Géza Képes —

Au nom de l'homme,
et dans l'homme le droit
de parler pour la plante,
de parler pour la pierre;
au nom du sang,
le droit de purifier
la colombe et le feu;
au nom du verbe,
et dans le verbe
ce qui traduit
le silence et les sanglots du silence,
vous avez eu l'audace
de voir,
de respirer,
d'être nous-mêmes,
cent fois plus grands que nous,
cent fois cent fois plus vrais que nous.
Et l'on vous a punis:
écrasés du talon comme chenilles,
cloués au mur comme chouettes,
noyés comme chacals.
Voir devient une honte
si vos yeux sont fermés;
respirer est un crime
si vos poumons sont vides;
être nous-mêmes
est en ce jour de trahison
la pire trahison.
Nous n'écrirons jamais
le mot «azur»:
tout n'est que suie sur notre tête;
le mot «amour»:
tout est rancune en notre chair;
le vieux mot «liberté»:
tout est prison dans notre esprit.
Nos bras n'osent plus rien saisir
puisqu'ils ne peuvent
saisir vos bras;
nos lèvres n'osent
plus rien chanter
puisque le chant refuse
la lèvre qui n'est pas à vous.
Saignez, poèmes!
Agonisez, syllabes!
Nous vous jurons de ne rien dire qui soit beau;
nous vous jurons de ne rien faire qui soit grand:
le beau, le grand,
c'est à vous seuls qu'ils appartiennent.
Nous n'avons pas su vivre
pour vous, pour nous, pour l'homme,
ni mourir dans l'honneur de votre mort,
Nous ne serons jamais civilisés.

RÖPIRAT A MAGYAR FELKELŐKNEK

— Képes Gézának —

Az Ember nevében
s mi benne
friss hajtásért
kőszikláért szót emel,
a vér nevében:
tűz és szelíd galamb
tisztul meg általa,
a szó nevében:
zokogó némaságnak
ha hangot ad,
látni volt merszetek,
lélegzeni!
Emberek,
Óriások,
Igazak!
Eltapostak
mint férget sárbatapos csizmasarok
szegek feszítik
szárnyaló szárnyaitok
kiáltástok
elfojtja az ár.
Látunk: ez szégyenünk
— szemeitek lezárva
bűnös lélegzetünk
— melletek beesett
önmarcangolásunk
legnagyobb árulásunk.
Soha nem írjuk le a szót:
azúr
— fejünkön fekete korom
soha nem írjuk le már:
szerelem
— gyűlölet rág, a bosszú, a harag
soha többé nem írjuk le:
szabadság
— börtön minden gondolatunk.
Karunk nem mer már többé ölelni
— nem ölelheti karotok
ajkunk nem mer már énekelni
— a dal elhagyja
a hűtlen ajkakat.
Vérezzetek, versek!
Szótagok, haldokoljatok!
Esküszünk: nem mondunk többé semmi szépet
esküszünk: többé semmi nagyot nem teszünk
a szép, a nagy tiétek.
Nem tudtunk élni értetek,
önmagunkért, az emberért
nem osztottuk meg szép halálotok.
soha nem leszünk kultúremberek.

Franciából fordította: Ferdinandy György


Gérard PrevotGÉRARD PREVOT

AUX POÈTES HONGROIS

Jeunesse de Hongrie avez-vous besoin, de ma honte
Parmi les quarante-cinq mille mots de mon dictionnaire
Je puis vous l'offrir et quelques autres mots en prime
Comme le bonheur l'humanité la civilisation
(Et je puis leur donner des rimes je vous le jure)
Ou un sonnet dans lequel je parlerais de colombes
Car je suis moi aussi un ingénieur, de l'âme
Et si cela pouvait suffire encore
Je vous le donnerais pour être distribué
Aux enfants morts de Budapest
Mais dans la nuit dé l'homme où nous voici
Face à la présence des Mongols et à l'absence de Dieu
Dépouillés de tout langage
Nous ne vous donnerons Tien qui puisse être appelé Littérature
Et qui fasse rire vos bouchers déguisés en porteurs d'étoiles
Voici notre rage soeur jumelle de l'amour
Voici notre serment de ne vivre et de ne mourir
Que pour le règne de l'homme
Voici notre sang
Dites-le à l'enfant hongrois
Cherchant l'espoir de vivre entre les chars et le pain
Dites-lui que nous ne sommes pas tous encore des lâches
Et s'il ne nous croit pas,
Dites-lui que nous n'y croyons pas non plus
Mais que le désespoir peut agir sans la foi
Et que ce désespoir est le nôtre
Car la liberté n'a jamais été donnée à l'homme
Qu'au delà du désespoir et de la mort.

A MAGYAR KÖLTŐKHÖZ

Ha szükségtek van égő szégyenemre, magyar fiatalok,
a szótáram teljesre érett negyvenötezer szavából
ezt fel tudnám ajánlani, s még néhány megkopott szót,
mint emberség, becsület és civilizáció.
(És esküszöm, hogy rímet találhatnék belőlük)
vagy egy szonettet amelyben galambokról énekelnék
hisz' a léleknek én is mérnöke vagyok.
Igen ha mindez nektek kellene
örömmel adnám s ti széjjelosztanátok
a Pesten elhullt gyermekek között.
De így az éjszakában amelyben most vagyunk
a mongolokkal szemben Istentől távol élve
s megfosztva minden nyelvtől
semmit nem adhatunk, amit irodalomnak lehetne nevezni,
s mi nevetésre ingerelné csillaghordó gyilkosaitokat.
Ím a mi haragunk — testvér a szerelemmel,
ím a mi esküvésünk: nem élünk s nem halunk meg,
csak az ember uralmáért.
Íme a mi vérünk —
Mondjátok meg a magyar gyermekeknek,
aki az élet reményét keresi a harckocsik és a kenyér között,
mondjátok, hogy nem vagyunk még gyávák mindannyian.
És ha nem hisz nekünk,
mondjátok meg, hogy mi magunk sem hiszünk már,
de hit nélkül is hathat a kétségbeesés,
s hogy ez a kétségbeesés a miénk. —
Mert szabadság az embernek nem adatott soha,
csak túl a reménytelenségen és halálon.

Franciából fordította: Kocsis Gábor

Forrás: L'écho poétique de la révolution de 1956 dans le monde entier
Mikes International, Hága, Hollandia, 2006

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó