Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Büszkék lehetünk a nyelvünkre, (…) él és virágzik…
(Pusztay János)

A Fűzfa Balázs nevéhez fűződő „A 12 legszebb magyar vers”-sorozat francia verziói visszatérően feltűntek honlapunkon, többségükben részletes „mikroelemzésekkel”, utalva a feldolgozásokat megjelentető sorozat köteteire. Nagy anyag gyűlt össze, az egyes darabok megtalálhatók a honlapon. A sorozatot Koltó fogja koszorúba, ott kezdődött és ott fejeződött be a Nagy Versmondás és Konferencia-program. Ez jó alkalom, hogy összefoglaljuk az élményt.

Jordán Tamás vezényli a Nagy Versmondást Koltón

Előzményként irodalmi etapok. Ahhoz, hogy valaha is kellően értékelni tudjuk a saját irodalmunkat idegen nyelven, alaposan meg kell ismerni az idegen nyelvet. Az ehhez vezető úton a francia szakos egyetemi évek reményteli epizódjai, valamint a gimnáziumi tanárság mélyíti a kapcsolódást a francia irodalom felé. 1972-ben, első állomáshelyemen, a Szekszárdi Garay János Gimnáziumban összeáll a „Francia kultúra”-program, fontos pedagógiai hozamokkal. A Szekszárd és Bezons testvérvárosi kapcsolatában végzett tevékenység során azt veszem észre, hogy a nemzetközi kommunikációban 1. a versek igen alkalmasak érzések, gondolatok összegző, tömör közvetítésére, 2. a franciák fogékonyak az effajta üzenetekre. Ráadásul a vers rövidebb, gyorsabban „átadható”, mint egy regény, s nyomban megbeszélhető. Hasonlókat éltem meg a franciatanárok nemzetközi kurzusain: a magyar vers kommunikációs darab, kulturális csereeszköz, „csereszabatos”. Működött a dolog. A Zsolnai József pedagógiai munkájához való csatlakozás kiérleli a „Francia nyelvi programcsomagot”, (12 évfolyam, kezdő, középhaladó és felsőszint), a nyelv tanításához és a francia nyelvű kultúra közvetítéséhez. Az átfogó cím: „Correspondances”, Baudelaire-től kölcsönözve, Szabó Lőrinc fordításában. Az irodalomtanításhoz készült munkafüzetben („Je lis la littérature”) a versek külön fejezetet kapnak: a franciák magyar fordításai mellett, magyarok is franciául. Pedagógiai hozam: a fordítás, a fordítók megismerése, műfordítási gyakorlatok végzése.

Újabb meglepetés: 2005-ben éppen Luxemburgban került a kezembe egy könyv: Dans cette banlieue. 50 poèmes hongrois du XXème siècle. A város peremén. Egy évszázad félszáz magyar verse franciául. A produktum, a tartalom és a kiállítás meghatott, írtam is róla. Ekkor szembesültem az internetes megjelenés lehetőségeivel.

(http://www.magyarok.lu/drupal/Varosperemen.htm.)

Rákapcsolódás a versmenetre. Ilyen előzmények után belefutottam „A 12 legszebb magyar vers”-be, Fűzfa Balázs projektjéhez annak indulása után csatlakoztam. Utólag felkutattam a poézismenet francia szálait: Petőfi Szeptember végén és Pilinszky Apokrif francia fordításait a forrásokkal együtt a projektvezető rendelkezésére bocsátottam. Arany Szondi két apródjának francia verziójára – noha a költő más műveiről több fordítás készült – nem bukkantam rá, nincs francia nyelvű fordítás. Aztán a „Az európai szellem nyomában” indító jelszóval rákapcsolódtam a líravonatra. Nagy lehetőséget és alkalmat jelentett, hogy tovább vizsgáljam a magyar versek francia hatásait. A motiváció megvolt, francia barátaim, ismerőseim számára alkalmanként közvetítettem fordításokat, becsületesen visszajeleztek, őszinte tiszteletüket nem is rejtették véka alá: tetszett nekik a magyar líra. Sorra vettem a szóban forgó versek francia fordításait, és rajtuk keresztül igyekeztem megközelíteni a francia közvetítést, a megértést, a befogadást, a hatást. Azt kerestem, hogy a magyar költészet – a francia nyelv fényében – mennyiben „közelít” az európai költészethez, mennyiben egyetemes, és mint Babits, Kosztolányi, Gara László és több más kiváló irodalmár bizonyította: miként gazdagítja az európai irodalmat, s így a világirodalmat.

Fordítás, felfogások, közvetítők. A fordításokról sokat szóltam, mindig, az egyes versek kapcsán. A magyar versek francia adaptációjának vizsgálatában kiemelten foglalkoztam az átültetéssel, a két nyelv eltérő karakteréből adódó fordítási megoldásokkal, a különböző fordításelméletekkel. Nekem a fordítás volt a tengely, amely forgatja a verset nyelvről nyelvre, e körül kellett forognia az elemzőnek. A fordításelméletek napirenden voltak, ilyen-olyan megközelítésben. Még a kezdeteknél, Babits Esti kérdésének tárgyalásakor idéztem Fűzfa Balázst, aki az Eszmélet kapcsán azt írja: lehetetlen fordítani. Igen, de mégis meg kell próbálni a lehetetlent. Erre bíztat Szegedy-Maszák Mihály, úgy fogalmaz: „bajosan” lehet átmenteni egy-egy költemény értékeit, ám a fordítás „a leglehetetlenebb lehetőség”. A nagy kérdés és feladvány: a forrásszöveg (texte-départ) és a célszöveg (texte-arrivé) bonyolult-szép kapcsolatrendszere. És nekünk is vannak kiváló fordítóink, akik idegen nyelvről magyarra közvetítenek, a franciánál maradva: Babits, Kosztolányi, Illyés, Tóth Árpád, Tornai József nevét említve. Nyelvünk francia tolmácsolásában is több szereplővel találkozunk, nagy alakok, franciák, magyarok. A fordítói arcképcsarnok, szerencsére igen változatos.

Versről versre: fordítók, verziók. Nézzük a sorozatot versenként, ilyen tagolásban: a) Egy fordító – francia, b) Két fordító – francia és magyar, c) több fordító – francia, d) több fordító – franciák és magyarok. Lássuk tényszerűen: egy francia fordító: Eugène Guillevic, Szeptember végén – Fin septembre, Jean-Luc MOREAU, Levél a hitveshez - Lettre à sa femme, két francia fordító, együtt: Lorand GASPAR és Sarah CLAIR, Apokrif, Eugene GUILLEVICet Jean ROUSSELOT, Esti kérdés – Question du soir.   Három francia fordító: A közelítő tél – L’approche de l’hiver, az elemzést a fordítók által készített nyersfordítás alapján végeztük. Sok francia (15-17): A vén cigány – Le vieux Tzigane, az elemzést a szintetizált változat alapján végeztük. Két fordító, egy magyar és egy francia: a) Ki viszi át a szerelmet
GUILLEVIC – Qui portera l’amour?  TIMÁR György – Qui fera passer? Mindkét fordítást elemeztük, b) Yves BONNEFOY és TIMÁR György, Kocsi-út az éjszakában – Le chariot nocturne, a francia fordító munkáját elemeztük, c) Robert SABATIER és TIMÁR György – Valse Triste. A kötetben a Timár-verzió áll a központban, de Sabatier-fordítást is vizsgáltuk, utalunk rá. Egy magyar és három francia: Hajnali részegség - Vertige matinal,Timár György fordítását elemeztük. Több magyar és több francia: Eszmélet – Éveil, Timár György fordítását elemeztük. (A fordítók és a pontos források az egyes kötetben megtalálhatók.)

A fordítások feldolgozásának stratégiájáról. A kezdeteknél, a klasszikus kutatásmetodikai iskolát követve, alaposan feltérképeztem a téma háttérirodalmát, a magyar nyelvű forrásokkal együtt. Bőven el voltam látva. Miközben élvezettel merültem el az irodalomban, azt vettem észre, szép lassan elfelejtettem a fordítást. Azt, amiről tulajdonképpen írnom kell. Tolongtak a fejemben az elemző kritikusok mondatai, egyre távolabb kerültem a francia verziótól. Időre volt szükségem a visszahangolódásra. Felhagytam ezzel a módszerrel, a továbbiakban egyből a franciának álltam neki, igyekeztem minél jobban a hatása alá kerülni. És lesz, ami lesz, azt írtam le, aminő következtetésekre ily módon jutottam. Ez segített abban is, hogy a műről a korábban tanult, s még a fejemben keringő sallangoktól is megszabaduljak. Örömteli érzés volt. Ezek után vettem alaposan szemügyre a magyar nyelvű irodalmat, és lelkesen vettem észre, mely kutatók jutottak hasonló megállapításokra az eredeti olvasat nyomán. Az is kitűnt, hogy a magyar irodalomtörténészek jó része egyrészt sablonokat használ, nemcsak követi egymás munkáit, de véleményalkotásban alkalmazza a már ismert beidegződéseket. Másrészt észrevehető a nagy nevek talán túlzó tisztelete. A verssorozat konferenciáin felszabadultabb értelmezések is napvilágra kerültek.

Összegző tapasztalatok. A francia-magyar irodalmi közvetítői kapcsolatok régi keletűek, irodalomtörténetünk jeles fejezetei. A fordítók maguk is kiváló költők, a magyar és a francia nyelv és irodalom alapos ismerői. A francia nyelv gazdagsága befogadó, nyelvi eszközei alkalmasak a magyar költői kifejezőeszközök fogadására, átültetésére. A francia fordítás mozgásba hozza a verset, új dimenziókba viszi: az újabb nyelvi képek színesítik a költeményt, tágítják a gondolatok, így az értelmezés határait. A francia nyelvű olvasás új életre keltheti a szöveget, a nyelv cselekvővé válhat az olvasó által.

Többértelművé válnak a művek. A fordítás lehetőséget ad a „termékeny” újraértelmezésre. Ami lehetőséget ad esztétikai-filozófiai újraeszmélődésre, a magyar irodalomtörténetben, az irodalomtanításban meggyökeresedett ítéletek újragondolására. A fordítás „kiigazítja” egy-egy költőnk félreértett személyiségrajzát, líráját (Babits, József Attila). A francia fordítás lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk egy-egy költő, költészete kapcsán összehordott politikai-ideológiai sallangtól (József Attila). A külföldi közvetítők-értékelők elfogulatlanabbul közelítenek a műhöz, kizárnak számukra olyan zavaró tényezőket, amelyek az alkotó személye körül hazai környezetben kialakult, s munkásságára hatóan is stigmaként kíséri végig. Vagyis, ahogy Cocteau írja: „az ő szemük elől a szerző nem födi el a művet”. Például József Attila esetében végképp szakítani tudunk az évtizedek óta beidegződött „proletárköltő”-képtől, ezt egy művészeti kapcsolódás is megerősíti. Nevezetesen Wagner Nándor József Attila szobra: amikor megpillantottam a szobrot, az az alak jelent meg előttem, amely az Eszmélet francia fordításának (Éveil) értelmezése nyomán kirajzolódott. Élmény születik: a nyitott „olvasói tudat autonómiája” találkozik az érzékeny „nézői tudat autonómiájával”. A francia verzió kánonokat bont, tabukat dönt. (http://kepeskronika.blogspot.hu/2013/10/szobor-es-vers-kalandos-talalkozasa.html)

A „12 legszebb magyar vers”-projekt a figyelmet a szövegre irányítja, a francia fordítás erre kiváló lehetőséget kínál, általa közelebb kerülünk költőink szövegéhez, s kiderül: a francia és a magyar lírának milyen sok fontos közös sora van. A két kultúra találkozik.

A fordítók birkóznak a szöveggel, az átültetés során számos nehézséggel találkoznak, mint például Moreaunak Radnóti hexameterivel támadt „konfliktusa”. A fordítók „társszerzők”, s talán azért is sikerrel végzik a nehéz munkát, mert a magyar költők „nem hazudnak”. Ha magyar és francia fordítja ugyanazt a verset, az eltérés nyilvánvaló. Lásd Ki viszi át a Szerelmet? – Guillevic lágyabb, Timár keményebb. (Még a sokat olvasó franciás magyar bölcsész végzettségű is felhorkant az utóbbit olvasva. Míg a Valse triste esetében egy francia hölgynek a magyar fordítás (Timár) tetszett jobban, indokolta is.) A munka fontos hozadéka, hogy ráirányíthattuk a figyelmet a fordítás jelentőségére, a fordítókra, akiknek a megbecsülése nem áll arányban a végzett munkával. Hogy a fordítók megismerése helyet kapjon az iskolai tanításban is.

A francia fordítások is meggyőznek: a választott versek szépek, aktuálisak ma is, aktuálisabbak, mint valaha. (Például, többek mellett, Vörösmarty költészete). A francia is így érez: a gondok hasonlóan jelen vannak. A francia recepció erősíti a versek tartalmát, gondolatát, költészetünket az európai irodalomba emeli. Az egységesülési folyamatban, a magunk épülésére, több tartós értékünk van, mint gondolnánk – írjuk és tudjuk be ezt javunkra.

Még néhány tanulság. A munkamenet elején, kutatási céllal, kérelmet nyújtottam be franciaországi ösztöndíjra, a programgazda szakmai támogatásával. Ösztöndíjat nem kaptam. A versek francia verzióit sorra megküldtük az érintett hivatalos francia szerveknek, tudomásuk volt a vállalkozásról. A gyakran változó ügyeletes referenseket elkerülte a téma. A francia fordítások, az elemzések felkerültek a franciannyelv.hu honlapra: „A magyar-francia kapcsolatok gazdagításáért” indító címmel.Francia ismerőseim is így szereztek róluk tudomást. Az élénk honlapos látogatás mellett, néhány követő hozzászólás érkezett, a szakma, a nyelvtanárok, a francia tanszékek, doktoranduszok szakmai érdeklődéséről nem tudunk.

Mennyire ismert irodalmunk Franciaországban? Gara László 1930-ban a Magyar irodalom Franciaországban című írásában így panaszkodik: „Fölösleges és káros volna tehát továbbra is illúziókban ringatnunk magunkat. A franciák nemcsak, hogy nem várnak bennünket tárt karokkal, de még csak nem is kíváncsiak ránk. A nagyközönséget aligha hódíthatjuk meg egyhamar, sőt még az is kérdéses, hogy valaha eljutunk-e hozzá. Kárpótolhat azonban bennünket az elit megbecsülése, amely több, ha kevesebb is, mint Páris. Franciául nemcsak franciák olvasnak és Párison keresztül az egész világ hozzáértő közönségének tudatába bekerülhetünk.”

És ma? A működő kultúrdiplomácia biztosít programokat (irodalmi csoportok találkozója, könyvbemutatók, „a polgárok európai éve” nagykövete Lackfi János, a kiváló franciás költőnk, műfordító). És a magyar versek hatása a franciák körében? Szűkebb körben vannak visszajelzések, széles olvasói ismeretség, elterjedés, a gyakori francia nyelvű publikációk mellett, nincs. Egyéni akciók, magánkutatások nyomán összegzésként azért nyugodtan mondhatjuk: Európának van költői arca. (Lásd  Sz. T. Gy., Európa költői arca. Franciákkal Babits nyomában. Irodalomismeret, 2013/3., 62-67. http://www.irodalomismeret.hu/files/2013_3/sz_toth_gyula.pdf) A szép magyar versek francia fordításai megerősítik Ködöböcz Gábor szavait: „A költészet mint megtartó és megtisztító erő” létezik. És állhatatosan, mint csöndben búgó generátor, táplálja a takarékra váltott európai szellem fáradni látszó fényét.

Hozzászólás (Facebookkal)

Trócsányi László igazságügyi miniszter, korábbi francia nagykövet Párizsi Napló - avagy, ami a...
Kiállítás 2018. március 22 - május 26. Megnyitó: 2018. március 21. 19:00
Zöld nagykövetség lett a Magyarországi Francia Nagykövetség!
Az OKTV a végzős és 11. osztályos középiskolások legrangosabb tanulmányi versenye, amelyet számos...
Filmvetítés-sorozat : április-május 2018. április 5. - 2018. május 29.
Az írásban és szóban leggyakoribb 50 francia ige.
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó