Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Byron-ról és Shelley-rõl írt életrajzi regényeit még Angliában is az angol irodalomról szóló legjelentékenyebb mûveknek ítélik. Victor Hugó-ról, a Dumas családról, majd Balzac-ról felépített nagy mûveit a francia irodalomtörténeti mûvek legjobbjai közé sorolják. A Francia Akadémia „halhatatlan"-jai közé választotta. Egykor világszerte népszerû, szerelmeket és családi életet elemezõ lélektani regényei manapság már irodalomtörténelmi emlékek, noha a mai olvasók számára is érdekesek. Irodalomtörténeti életrajzregényei változatlanul a mûfaj mintapéldái.

Gazdag fiúként indult a tudományos és irodalmi útra. Eredetileg Émile Herzognak hívták. Családja papírgyáros. papír-nagykereskedõ volt, a francia nagykapitalizmus köreihez tartozott. Õ azonban diákkorától kezdve idegenkedett az üzleti élettõl, a pénzügyektõl. Az egyetemen párhuzamosan nyelvésznek és irodalomtörténésznek készült. A család pedig nemcsak elnézte, de még büszke is volt, hogy van közöttük egy fiatalember, aki tudós, esetleg író akar lenni. Az se volt érdektelen a rokonság körében, hogy éppen az angol nyelv vonzotta. Az elsõ világháború elõtti években, évtizedekben, évszázadokban az angol nyelv ugyanolyan idegen, sõt ellenszenves volt a francia értelmiség számára, mint francia nyelv az angol mûveltek körében. A franciák és angolok több évszázados ellenségeskedése kölcsönösen gyanússá, ellenszenvessé tette a régóta nemzetközi tekintélyû francia és az újkori tekintélyre törekvõ angol nyelvet. Maurois egyik elõharcosa volt a két világnyelv egyenjogúságának. A szellemi életben nyelvészként és hamarosan nagy hírû nyelvtanárként indult. Nevét már ez idõben Maurois-ra franciásította. Az elsõ világháború kitörésekor már 3l éves volt. A legfõbb katonai vezetésnek Párizsban is, Londonban is szüksége volt rá, hogy vezérkari tisztként tolmács legyen az angol és a francia vezérkar fõtisztjei között. Hiszen az angol arisztokraták és egyéb fõtisztek ugyanúgy nem tudtak franciául, mint a francia elõkelõségek angolul. A haditerveket pedig együtt kellett készíteniük. Tehát a háború végeztéig az antant közös vezérkaránál volt nélkülözhetetlen, ahol elismerõ meglepetéssel vették tudomásul, hogy még németül is tud.

A katonaként szerzett tapasztalatok készítették elõ a regényírót. Mire vége volt az elsõ világháborúnak — 1918-ban — már elkészült „A hallgatag Bramble ezredes" címû regénye, amely az angol úri osztály szokásainak mulatságos kigúnyolása volt. Az angolokra gyakran gúnyosan tekintõ francia olvasók között ugyanolyan sikeres volt, mint a magukon is gúnyolódni szeretõ angolok körében.

{mospagebreak}

A polgári életbe visszatérõ Maurois-t már az olvasók széles körei regényíróként tisztelték. A két nyelv mûvelését és a két irodalom népszerûsítését ugyan soha nem hagyta abba; például a Byron életérõl szóló alapos, részletezõ életrajzregényt már 1930-ban megírta, de ez idõkben — a két világháború közti években — azokat a lélektani szempontú, de könnyed, kellemesen olvasható, fõleg a szerelem változatosságairól szóló regényeit írta, amelyek világhíressé tették. A „Két asszony közt" (francia címe „Climats"), majd az ezt folytató „Családi körben" (az egyik fordításban: „Asszonyok útja") versenyre kelt a legdivatosabb, sõt leghígabb szerelmi regényekkel. Mégse lehetett tagadni, hogy szemléletes alakjai, a lélektani mozzanatok ábrázolásai, a cselekmények megszerkesztettsége igazi, színvonalas írásmûvészet rangjára emeli a mindvégig szórakoztató történeteket. — Nyilvánvaló, hogy a szerelmi kapcsolatok és helyzetek ábrázolásában önéletrajzi elemek is vannak. Ez azonban igazán nem rendkívüli az elbeszélõ szépirodalomban, hiszen az írók java a maga örömeibõl, bánataiból, saját emlékeibõl tudja, hogy milyen az az élet, amelyet ábrázolni akar.

A második világháború kitörésekor a már világhíres, 55 éves írónak természetes feladata az összekötõ szerep az angol és a francia vezérkar között. Most ugyan nem vezérkari tiszt, mint ifjúkorában, de a német megszállás elõl Angliába menekülõ Maurois-t egyaránt felhasználja a hadsereg vezetõsége és a diplomácia. Kapcsolatba kerül az amerikai tisztekkel, akik még kevésbé tudnak franciául vagy németül, mint az angolok. Ez az amerikai kapcsolat felébreszti érdeklõdését az Egyesült Államok történelme iránt. Ez lesz az alapja annak a kései mûvének, amelyben az Egyesült Államok történetét jogrendszerét és államszervezetét ismerteti a megszokott érdekes elbeszélõ módon. Ez a mû „Párhuzamos történelem" címmel egy kötetben jelenik meg Aragonnak a Szovjetunió történetérõl írt mûvével.

A háborús években túljutott regényírói korszakán. Érdeklõdése egyre inkább irodalomtörténeti, illetve a nagy írók jellemzése felé fordul. Igaz, néha-néha írt egy-egy novellát vagy hosszabb elbeszélést, általában meglepõ eseményekrõl. De élete hátralévõ mintegy két évtizede alatt legjelentékenyebb mûveit, írói életrajzait írja. A Byronról, majd Voltaire-rõl szóló könyvek már elõzõen jelezték, hogy ez az õ igazi mûfaja. A lebilincselõ regényíró egyesült nála az alapos ismeretterjesztõvel. Minden írói arcképe körül hiteles korkép mutatja hol, mikor és hogyan élt a bemutatott írásmûvész. Lélektani felkészültséggel teszi hitelessé a felidézett jellemet. Szinte kiegészíti a Byron-életrajzot a Shelleyrõl szóló könyv: az „Ariel". (Magyar fordításának „Költõ a máglyán" a címe.) Byron és Shelley — amint ez köztudomású — jó barátok voltak. A Byron-életrajzban jelentékeny szerepe van Shelleynek, a Shelley-életrajzban Byronnak. Ha a két könyvet egymás után olvassuk el, szemléletesen tárul az olvasó elé a két nagy költõ alkati különbsége. Irodalomtörténeti összetartozásuk és szemléleti-stilisztikai különbségük együtt ad világos képet az angol romantika fénykorának évtizedeirõl.

{mospagebreak}

A következõ ember-, kor- és stílusjellemzés a Victor Hugó-ról szóló terjedelmes, tanulmánynak is felfogható regény. Ez egészíti ki a Byron- és Shelley-regényeket, oly módon, hogy az angol romantika körképe nyomában itt a francia romantika fõ alakja jelzi az azonos stílusirány két egymástól sokban eltérõ változatát. — A kettõ közt írta, de többszöri módosítás után késõbb jelent meg a „Marcel Proust nyomában" címû elemzés a nagy hatású író életmûvérõl.

Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, oly sikeres élet- és jellemrajzok után az irodalmilag is, ismeretanyagban is a legjelentõsebb két mû Maurois élete végsõ két évének alkotása: „A három Dumas" és a „Prométheusz avagy Balzac élete".

A három Dumas: a nagyapa, a forradalom tábornoka; a fiú, a leggazdagabb életmûvû francia romantikus regény- és drámaíró; s utánuk az unoka, az „ifjabb" Dumas, az erkölcsbíró regény- és a társadalomkritikus „tézisdráma" mestere. Egy évszázad szellemi életének alakulása, fordulatai válnak izgalmas krónikává ebben a regényes tanulmányban. — A „Prométheusz" pedig az oly sok oldalról elemzett romantika után a realista regény kibontakozását tárja az olvasó elé egy magával küzdõ, de gyõzedelmes emberi-mûvészi sorson át.

Gazdag munkásság eredménye ez a könyvespolci könyv. Jó példa egy fontos mûvészi magatartásra, hogy lehet gyönyörködtetve tanítani, illetve tanítva gyönyörködtetni. (Forrás: literatura.hu)

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó