Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Vissza a dolgokhoz!”
(Husserl)

A cikk előzménye itt olvasható: A 12 legszebb magyar vers franciául 11. rész – József Attila: Eszmélet

A magyar költészet franciaországi megismertetésének történetében mindmáig kiemelkedő jelentőségű az 1962-ben kiadott, Gara László által szerkesztett antológia. József Attila francia nyelvű kötete már 1955-ben megjelent, szintén Gara László szerkesztésében, a legjobb francia költők tolmácsolásában. Megismertetése különböző kiadványokban azóta is folyamatos. Később is jelentek meg fontos kötetek, gondolunk Guillevic vagy Marc Delouze válogatásaira.

2005-ben, a József Attila-centenárium alkalmából rendezett emlékév ünnepi sorozatában újabb köteteket mutattak be Franciaországban, kitüntetetten Párizsban. A versek nagy sikert arattak, számos újság beszámolt az eseményről, jelentős kritikusok méltatták József Attila költészetét. Olivier Le Naire Rimbaud-hoz hasonlítja a költőt, amennyiben: „provokatív, gúnyolódó, sértődékeny, koraérett és túlérzékeny”. Megemlíti, hogy József Attila „felkavaró, humanista és egyetemes művészetét” halála után a Magyar Kommunista Párt megpróbálta kisajátítani, de a költő halálában is ellenállt mindenféle beskatulyázásnak és diktatúrának. Egy József Attila-fordító, Guillaume Métayer jó ismerője a magyar történelemnek, csodálja az elszigetelt nyelvű irodalom gazdag szétterjedését, ami köszönhető a fordításoknak, az Európával folytatott párbeszédnek.

A magyar nyelv elszigeteltségét éppen a fordításokkal lehet feloldani.

Timár György fordítási alapelvei közé sorolják, hogy formai hűségre törekszik, ragaszkodik az átültetendő műhöz, akkor is, ha a befogadó nyelvi, költészeti kultúra meglepőnek is találja. Nagy kérdés, mennyire tudnak beépülni a fordítások a francia verskultúrába. Azt nem tudjuk, hogyan épültek be, de a fogadtatás alkalmi rezdüléséről vannak tapasztalataink: megfogja, erősen elgondolkoztatja a franciát. A műfordításban „két kulturális közeg szembesül”, és ízlések is ütköznek. A magyar nyelv elszigeteltségét éppen a fordításokkal lehet feloldani.

A francia verzió hangsúlyai. Nem foglalkozunk a sokat vitatott szerkezeti kérdésekkel, nyugtázzuk a kiváló irodalomtörténész idevágó véleményét: „Őszintén szólva nem tulajdonítok túlzottan nagy jelentőséget e vitának”. (Szegedy-Maszák Mihály) A francia fordítás lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk a József Attila versei, költészete kapcsán összehordott politikai-ideológiai sallangtól s kerüljük a „bulvártémákat és a politikai elbeszéléseket”. (Agárdi Péter) József Attila költészetének sokszínűsége, összetettsége biztosíték, hogy mindenki megtalálja a maga József Attiláját. Minden ideológia nélkül – Éveil – ébredés! Marad a költészet, a költő és az olvasó. Keressük a fogalmakat, azok mentén járjuk be az eszmélkedés szövevényes útjait. Segítségünkre volt Alföldy Jenő szintetizáló munkája: sajátos metódust alkalmaz, és igen érzékenyen és hangsúlyosan veszi figyelembe az alapfogalmakat.

Ami a szerkezetet illeti, a fordítás követi az eredeti tagolást. A versszakok „koncentrikus szerkezetben”, egy közös vezéreszme mentén futva nagy szimfóniába, versszimfóniába magasodnak. A versszakokban futó sorok száma és a rímképlet megegyezik. (Kivétel talán: első versszak, 7. sor – „feuillus”.)

A verssorok szótagszámai eltérnek, a franciában 9 helyett legtöbbször 8 szótag szerepel. Szempontjaink: személyesség, tér, idő, fény, eszmeiség, ezek mentén vizsgáltuk a költői képeket, mennyire adják vissza a magyar jelentést, illetve hova kerül a hangsúly általuk, milyen árnyalatot kap a vers. Két fogalom: a cím és a legutolsó szó, mint foglalati keret megadja az alaphangot.

A cím: „éveil” (ébredés, ébrenlét, éberség) – figyelmeztető, fejlesztő jellegű, érzelmi, tudati készültség a természettel összefonódva.

Befejezés: hallgatok – „médite” (meditálok, elmélkedem, elgondolkodom). A totalitásra hangolt ember, a lírai én, erős személyességgel van jelen: a predikatív szerkezetben a kötelező személyes névmás, egyes szám első személy: ’je’, ezt szilárdan jelzi. Az én bejelöli viszonyát, ennek íve: az áhított, megálmodott rend. A franciában nagybetűvel: „Ordre”, és minden kétséget kizáróan megtoldva: „et rien”, ’semmi’ más nem jön számításba. A belső erő küzdelme a külső erőkkel, azok ellenében: „malgré”, igaz, hogy kemény a „vas világ”, de ez kis betűs ’ordre’ a vágyotthoz képest. Hevítve vagyok: „mon soleil” – enyém a Nap, s Napom ragyog: „brille”, nemcsak süt, de csillog is, „en haut” (fenn, a magasban).

A 2. versszaktól induló helyzet- és állapotleírás szélesedik, tágul, a kör- és önvizsgálat duzzad, feszül. Minden determinált: „les voici donc déterminées”, de nagy a reménység: igével mozdul: „fleurira” – ’kivirágzik majd’. (4.) A távolság nő, szinte függőleges a látásmező: „du fond du soir”, a legmélyebbről a legmagasabbra, „du fond de mes rêves” – álmaim alól, álmaim mélyéről. A minél messzebbre látás vágya nyomatékosítva: „je vis qu’au ciel, au-dessus de ma tête” – látom, hogy az égen, a fejem fölött.

A fordító megelégszik az „astres” (csillagok) használatával, a Göncölt nem fordítja be. (8.) Tisztán kezelt személyiség jelenik meg, sűrű világvizsgálat, önvizsgálat során: „les faux-semblants” – hiú képzelgések, hamis látszatok, (9.) Tudja a kötelességét: „sait qu’il doit rendre sa vie, à la mort simple – az életét kell odaadni, az életét is fel kell áldoznia, a halál csak ráadás (Itt a franciában a ’devoir’ – ’kell’ ige fordított etikai irányultságot ad.) (10.) Rengeteg a zavar, a nehézség a költő körül, de nagy küzdő, határozott: „mais au-dehors est sa raison” – kívül megvan a dolgoknak az értelme, talán még az igazsága is, értelmezni kell, felfogni. Ezt mondja a „raison”, az ’explixation’ (magyarázat) itt kívülről jövő, másoktól kapott magyarázat lenne. Az embernek a saját jogán kell eljutni a ’raison’-ig. Ez így köt a végső je médite-hez.

A szürke, sötét, nehéz térből: fölfelé nézés, vágyódás, magasodik az emberalak; hol a szépség? – kérdezhetnénk e szürrealista képet látva-elképzelve. A fények hogyan segítik e látványt, hogyan bíztatják a fölfelé vágyódást? A francia verzióban – a fokozódó nyomás, gyötrődés erősödésében – mintha kevesebb lenne a fény. (Babrált pihéi közt) a fény – helyett: „le jour” (nap, nappal, napszak). (11.) Fényes ablakok – „des vitres de train”, a ’fényes’ elmarad, kivilágított nappalok – „jours”, ’kivilágított’ elmarad, fülke-fény – „des compartiments”, a ’fény’ elmarad. A fények lehetséges törése képzelet dolga, a gyorsaság jelzése igékkel, igenevekkel, (ils foncent – belerohannak, iramlanak, se font suite – sort, folyamatot alkotva, va-et-vient permanent – állandó jövés-menés), váltásokkal (dans la nuit, jours – éjszakába, nappalok, rails, j’habite – vasút, lakom, train comme en fuite – futó, suhanó vonatok) történik.

A vers végére már a fülke is sötét marad, a máskor csábító, vágyott vonat már inkább börtön, suhanó pokol. A fekete-fehér komorságon túlmutató perspektíva csak fölfelé van. Egy magyar kutató francia nyelvű tanulmányában említi a költő marxista filozófiához való kötődését, a „humanista szocializmus” ideáját. De arról is szól, hogy a költőt izgatva foglalkoztatták az univerzum nagy filozófiai kérdései, a költő írásaiból idézve hangsúlyt kap a valós tényeken túli világhoz való kapcsolatkeresés.

Megvizsgáltunk néhány kifejezést, költői képet, részint, hogy érzékeljük, mennyire adják vissza azt a feszítő hangulatot, mely segít megérezni (s talán átérezni is) a költő kivetített belső, pátosz nélküli szenvedélyét. A keménységre, a tömörség kifejezésére: fölfeslik – „crever”: szétszakad, elszakad, így egyszerűen, szinte szétpukkan, szétbomlik; vasút – „rails”: a nehezebb szót választja a fordító, már a baljós ’sínpár’ is benne van. Néhány példa erejéig érintünk olyan kifejezéseket, amelyek a magyar nyelvben szállóigévé lettek.

„nul chat ne saura attraper / la souris dehors et dedans” – a franciák nagyon kedvelik az effajta szellemes mondásokat.

Olyanra gondolunk, mint: Nem dörgölődzik sült lapocka / számhoz s szívemhez kisgyerek – „Je ne jouis pas des baisers ni d'un rôti ni d'un enfant” – nincs ugyan ’dörgölődzik’, de a „baiser” (csók), a „jouir” (élvezni, örülni) visszaadja a hangulat, az érzés teljességét. (Mindkét szó állandó szereplője a francia mindennapoknak, s így az irodalomnak is.) Ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret – „nul chat ne saura attraper / la souris dehors et dedans” – a franciák nagyon kedvelik az effajta szellemes mondásokat. Hogy ezek szállóigék lettek-e a francia nyelvben, nem tudjuk. De hogy a francia egyértelműen megérti, a jelentést a saját mindennapjaira vonatkoztatni tudja, ebben egészen biztosak vagyunk.

Ami talán nem biztos, hogy teljesen egyértelmű: Rab vagy, amíg a szíved lázad - / úgy szabadulsz, ha kényedül / nem raksz magadnak olyan házat, / melybe háziúr települ. – „Le rebelle resté en prison – / La liberté vient seulement / si tu te construis ta maison / sans propriétaire dedans.” Itt a kétfajta történelemfejlődés okán bizonyos (ideológiai) fogalmak különböző tartalmakat hordoznak, a József Attila által ábrázolt kor (proletariátus a kapitalizmusban) másként jelent meg Franciaországban, egy francia számára a ’szabadság’ azt is jelenti, hogy ő – a kisember, a petit bourgeois – is lehet „propriétaire”, birtokos, tulajdonos, egy ’ház’ esetében feltétlen. Erre vágyott.

A mindennapi tárgyaktól zsúfolt súlyos létérzés kifejezése költői szépségben előtárva, József Attila művészete ragyog franciául. Hogy van a csodálatos arany öntudat? Ha nem is ebben a formában, ám: „Consience qui luis” – ’csillog’, ’ragyog’, a mozgásba lendítő szerkezettel megoldva. A magyarban sokat forgatott 11. versszak (vagy téma): a boldogság, a fordítás éke, az egyik Timár-bravúr. Visszajön a ’boldogság’ érzete, annak minden keserűségében, szürrealista képben, bölcs-gúnyorosan, fintorogva, kerülnénk is a némi gusztustalansággal párosult érzésvegyületet, de tapad ránk. Ez minden ideológiánál többet mond, „le bonheur”, a boldogság nagyon fontos lételeme a francia szívnek, léleknek – „coeur”, „âme”, mindkettő jelen van a fordításban.

Értelmezésvariációk. A francia fordítás lehetőséget ad a „termékeny” újraértelmezésre, nemcsak úgy, hogy a vers (mint az életmű fontos része) az „újraolvasat tárgyaként” jelenik meg, hanem elméleti keretek között, „dialógusviszonyba” hozható. József Attilával megtörténik a dolog, az esemény. „A megértés létmódja az eseményjelleg”, idézi Gadamert Fehér M. István. Tehát a létmegértés a tét. Az Éveil nyomatékosítja: a megértés értelmezéséről van szó, amikor (az ember) a „hétköznapi tevékenységi formáinak mindegyikében megértő-értelmező lényként jelenik meg”. József Attila életfilozófiájában hangsúlyos az élet folyékony, folyamatszerű jellege, a költemény feltárja: élettapasztalatainak keserves valóságát fájdalmasan-gyötrődve éli, helyzetét-állapotát meg akarja érteni, és akar kitörni abból. Fogalmi rendszere nem spekulatív, életfilozófiája konkrét elemekből táplálkozik.

És így jut túl József Attila a materialista világképen, a metafizika többet kínál, életen túl: ég felé. Az „emberi itt-lét” határai tágulnak, az ember arra van kényszerítve, arra kényszeríti magát, hogy tágítsa. (A személyesség, az én feladata hangsúlyozva van a predikatív szerkezetekben jelen lévő egyes számú személynévmással, s vers végén a „c’est moi qui…” kiemelő szerkezettel megerősítve.). Ennek fényében adódik egy megállapítás: a magyar irodalomtörténészek, a kritikusok jelentős része milyen nehezen és csak igen fokozatosa fogadta el József Attila ihlettől hajtott, művészi eszközökkel kifejezett, megélt létének meghaladását. Azt, hogy letért a materialista útról, hogy kilépett a kommunista pártból, más magyarázatokat keresett. Nem a mű belső lényegét tették vizsgálatuk tárgyává. Engedtek az ideológiai-politikai (elő)ítéleteknek, a szűkre szabott társadalomfilozófiának, az ebből fakadó korlátozó, „kisajátító” esztétikának. (Ami ellen József Attila már oly korán tiltakozott, és hárította! És másfajta „esztétikát”, művészi megismerést és értelmezést fogalmazott meg.)

A „filozófiai gondolkodás nem más, mint a lélek ezen állandó beszélgetése önmagával”.

Mára aztán már kitisztult a József Attila-kép, neki, többnyire, „megengedik” a világkép gazdagítását, változtatását. Nem a „proletariátus költője”, nem a marxizmus művésze. József Attila párbeszédet folytat önmagával s az olvasóval. Mert a „filozófiai gondolkodás nem más, mint a lélek ezen állandó beszélgetése önmagával”. A francia fordítás megerősíti a filozófia és a tényleges élet összefonódását. József Attila számára a filozofálás nem üres, nem formális, a descartes-i metafizikai tétel, mint Heideggernél, megfordul, s így érvényes: „Vagyok, tehát gondolkodom.” A versvégi „meditálok” így nyeri el érvényességét. A fordítás segít, hogy közelebb jussunk e filozófia természetéhez: mitől is radikális, miként József Attila magatartása. Ez pedig az a törekvés, hogy „térjünk vissza a dolgokhoz”.

A fordítás által történő újraértelmezés lehetőséget ad esztétikai-filozófiai újraeszmélődésre. Alkalom kínálkozik kicsit másként közelíteni a művészethez. József Attila a lételméleti művészetfelfogás felé mozdul el. A francia nyelv átsegít az esztétikai mezőn, általa, a fordító közbevetései (képei, nyelvi-fogalmi készlete) nyomán „valamiféle létmegértésben mozgunk”, és végképp elszakadunk (legalább is igyekszünk) a magyar nyelv „kínálta” esztétikától. Új olvasási folyamatban, újraélés történik, és megértés, mely Gadamer szerint „egyfajta történés” – élmény születik, mely az „olvasói tudat autonómiája”.

A francia fordításban már nem a játékosan suhanó fénytörések lendítik a költőt a végtelen felé, a totalitásba, a robogó vonat se bíztat, csak a komor zakatolás űz a teljesség érzékelésére, talán a menekülés, a megértés vágyától hajtva. A költő átélt egyfajta létet, értette is, nem is, tovább meditálna rajta is, és az azon „túl”-on is: mi van odaát? Most éppen ezen meditál. Túlélte? Csak azt tudjuk, azt üzente: meditálni muszáj.  

Egy francia ismerősöm, aki már jó néhány magyar verset olvasott, többet József Attilától is, az Eszmélet kapcsán előhozakodott egy kérdéssel. Mi lett a költő sorsa? Merthogy a villódzásokból, a sötétséget, a kontrasztokat megcsillogtató művészi tehetségből egy túlérzékeny személyiség tűnik elő, aki mégsem kapkod, hanem nagyon is „öntudatos”, etikus magatartást mutat fel a fojtogató világban. Hogy lehet ezt kibírni? A drámai végkifejletet megismerve, franciánk, mondhatnánk, csak „könyökölt és hallgatott”. No lám, a léten túli megértéseket nem kapjuk meg tőle, hümmögött. De itt hagyta üzenetét a mi „totalitásunkra”.

 

Ezen írás teljes változata, az értelmezéshez nagyon fontos szakirodalmi hivatkozásokkal, jegyzetekkel megjelent: Mélyből a magasba az ESZMÉLET francia fordításával = Eszmélet, A tizenkét legszebb magyar vers 11., alkotó szerkesztő: Fűzfa Balázs, Szombathely, Savaria University Press, 2013, 347-365.

A felolvasó használata

A honlapon található francia nyelvű szövegeket a beépített program felolvassa, ha kijelölöd a szöveget az egérrel. Ha nem tudod hogyan kell, nézd meg ezt a videót: 

Bíró Ádám könyvei

Vive la langue française!

Oublie ton passé,
qu`il soit simple ou composé,
Participe à ton Présent
pour que ton Futur
soit Plus-que-Parfait !

Kövess minket!

Francia szótárak

Hirdetés

Pierre Waline blogja

 
 

Bíró Ádám blogja Párizsból

Actualité sportive vue de Budapest

Francia idegenlégió blog

 

Baranyi Beatrix, Recto et verso

Baranyi Beatrix, Recto et verso

 

 

 

Állásajánlatok

A címoldalról ajánljuk

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Franciatanárok

  • 1
  • 2
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó