Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Ezeknek a középkor végén vagy az újkor kezdetén élõ reneszánsz nemzedékeknek az idején kezdték humanistáknak nevezni azokat az írástudókat, akiket minden izgatott, ami emberi érzés, tudat, magatartás és törekvés volt, és lelkesített is mindaz, ami jellemzõ volt az emberre és az emberiségre. És ez a „humanista" jelzõ a legjellemzõbb Montaigne eszméire, emberi magatartására és sajátos irodalmi mûveire is. Ifjúkorától a kései esztendõkig érdeklõdve figyelte az életet. Véleménye volt mindarról, ami körülötte van, keletkezik, alakul, és arról a sok mindenrõl, amit hihetõ hírek és bizonytalan mendemondák elhoztak a messzeségekbõl. És ami a látott-hallott-olvasott dolgokról eszébe jutott, azt megfogalmazta és leírta. Ezeket a gondolatokat vagy terjedelmesebb gondolatsorokat egy olyan mûfajnak tekintette, amely ugyanolyan közel van a tudományokhoz vagy ismeretterjesztéshez, mint a szórakoztató vagy éppen gyönyörködtetõ szépirodalomhoz. A rövidebbek terjedelmes aforizmáknak, a hosszabbak kurta, tömör tanulmányoknak is tekinthetõk. Õ mint sajátos mûfajt „próbálkozás"-oknak nevezte õket. Próbálkozások: ez franciául „Essais". Amikor már jó sok összegyûlt a feljegyzett valóságot magyarázó ötletekbõl, gondosan elrendezte és kiadta õket. Akkor már 47 éves volt. A megjelenés 1580-ban történt. A könyvnek is ezt a címet adta: „Essais". Ezt a francia szót magyarul esszé-nek írjuk és mondjuk. Rég magyar szó lett.

Számos nyelv fogadta magába a Montaigne adta elnevezést. Legelõször az angolok. Hiszen alig néhány évtizeddel a hamar népszerû francia után a nevezetes angol filozófus, Francis Bacon, aki olvasta és nagyra tartotta a francia szerzõ bölcsességét is, szabatos stílusát is, a maga kis könyvét, amelyben rövidebb tanulmányai olvashatók, ugyanezzel a szóval esszéknek nevezte. Azóta ez nemzetközi szó. De a francia Montaigne találta ki, és ezzel a példaadó gyûjteménnyel vonult be a francia szerzõ a reneszánsz kor legjelentékenyebb filozófusai közé. A gyors siker pedig folytatást követelt, és Montaigne továbbra is feljegyezte észrevételeit a világ adódó jelenségeirõl. Nyolc éven belül még két kötetjelent meg, a címük ugyanaz: Esszék. Csak sorszámjelezte, hogy elsõ, második vagy harmadik kötet. Hamar lett népszerû olvasmány a francia írástudók körében. Akármilyen viharos kor volt ez, vallásháború és trónviszály állította a felfegyverzett embereket egymással szembe, és mégis: az ellenkezõen vélekedõknek is kedves, sot kellemes olvasmány volt, amit Montaigne írt. Amikor hatvanadik életévében meghalt, már Európa-szerte ismert és kedvelt volt az olvasó emberek körében. És az azóta eltelt évszázadok alatt nemzedékek nemzedékekre örökítették nemcsak nagy hírét, de gondolatainak a hatását is. Két évszázaddal késõbb Voltaire, négy évszázaddal Anatole France vallotta, hogy milyen döntõ volt egyénisége és szellemisége kialakulásához Montaigne egyénisége és filozófiája.

 

{mospagebreak} 

Milyen volt hát ez az egyéniség és ez a filozófia?

Nagybirtokos, nagy tekintélyû vidéki nemes famíliából származott. A családi várkastély körül óriási birtokok és rajtuk számlálhatatlan jobbágy, kézmûves, kalmár szolgálta és szüntelenül gazdagította a nemzetes földesurat. Szerte az országban katolikusok gyilkoltak hugenottáknak nevezett kálvinistákat, majd a hugenották fegyverezték fel az új hit követõit és õk gyilkoltak annyi katolikust, amennyit csak tudtak. Közben és párhuzamosan két család — a Valois és a Bourbon — vetélkedett a francia trónusért. Az úri családok harcias kedvû fiai választhattak, hogy hitben és politikában melyik oldalon akarnak állni, illetve viaskodni. A Montaigne nemzetség Michel nevû fia, az óriási birtok és vagyon egyetlen örököse sehová sem akart állni. Õ olvasni, tanulni, nõk körében kellemesen élni, okos társaságokban csevegni, magányosan gondolkozni kívánt. A gyermekkorban jól megtanult latin és görög nyelv mellett külhoni utazásain és utánuk is folytatva a tanulást, megértette az olaszul, németül, angolul, késõbb a spanyolul írt költeményeket, kalandos lovagregényeket és a régi meg az újabb filozófusokat. Harcolni azonban egyáltalán nem kívánt.

Semmiféle eszmében nem hitt annyira, hogy meghaljon érte. De amiben nem hitt, azt se tagadta, mert hátha az nem igaz, amiben hisz az ember, vagy az igaz, amiben nem hisz. Ezt a szellemi magatartást az ókor óta kételkedésnek, görögül szkepszisnek nevezik. Mi az újabb korokban agnoszticizmusnak. Vagyis egykor a szkeptikus, manapság az agnosztikus olyan ember, aki nem bizonyos abban, amit tudni vél. A bölcseletben ennek az álláspontnak az õse Pürrhón, aki hirdette, hogy „minden lehetséges, de semmi se bizonyos". Pürrhón volt Montaigne egyik kedves filozófusa. Õ közvetítette Voltaire-ig és Anatole France-ig a kételkedés ókori bölcsét. — A másik kedves görög bölcse Epikurosz volt, aki a kényelmes, a kellemességekben mértéktartó, türelmes életben hirdette a boldogság elõfeltételeit. Montaigne igyekezett is Epikurosz tanácsai szerint élni. Nem volt õ sem vallásos, se vallástalan, jó barátságban volt az egyházzal is, a kálvinistákkal is. Megbízható híve volt a Valois-knak is, s késõbb, amikor uralomra kerültek, a Bourbonoknak is. A birtokán élõk, a neki dolgozó parasztok, a neki munkálkodó kézmûvesek, a vele üzleteket kötõ kalmárok lelkesen szerették kedvességéért, méltányosságáért, igazságosságáért. Gyakran perlekedés helyett inkább a tudós földesúrhoz mentek, hogy az tegyen igazságot. Még a közeli város polgárai is felkérték, hogy legyen a polgármesterük. Ez igazi polgári hivatal volt, ritka volt, hogy nemesembert kértek erre a városi méltóságra. Montaigne ezt is vállalta, néhány évig ott is ült a polgármesteri karosszékben a tanácsteremben az asztalfõnél.

Filozófusai tanácsa szerint élt. Szerette a kényelmet, de ahol tenni, segíteni, tanácsolni kellett, azonnal ott volt. Szerette az italt, de mértéktartóan, szerette az okos társaságot, de csak néhanapján. Szerette az asszonyokat, de nem annyira, hogy egy életre odakösse magát valakihez. Csak a könyvekbõl, az olvasásból nem volt neki sose elég. És amit megtudott, ahhoz mindig volt hozzátennivalója. Esszéiben tehát leírta, amit helyesnek látott közölni. Így tanította kortársait és az utókort. A gondosan rendezett három kötet után még számos esszét írt, ezeket idõvel rendezték is, ki is adták õket, ezek azonban kevésbé kerültek az irodalom és a filozófia köztudatába, mint az a három kötet, amely fölényes diadallal állja az évszázadokat. (Forrás: literatura.hu)

A felolvasó használata

A honlapon található francia nyelvű szövegeket a beépített program felolvassa, ha kijelölöd a szöveget az egérrel. Ha nem tudod hogyan kell, nézd meg ezt a videót: 

Bíró Ádám könyvei

Vive la langue française!

Oublie ton passé,
qu`il soit simple ou composé,
Participe à ton Présent
pour que ton Futur
soit Plus-que-Parfait !

A peine rentrés d´une tournée chaleureusement accueillie aux...
A peine retombées les fusées du feu d´artfice, au demeurant...
Ce lundi 19 août, Angela Merkel s´est rendue à Sopron, ville...
Le 20 août, les Hongrois vont célébrer leur fête nationale. Le temps...
Trottinettes électriques : mieux vaut s'assurer ! – Jobb lenne...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó