Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

A világhírû francia komponista, Hector Berlioz (1803-1869) fénykorában, az 1830-as években olyan zenei nagyságok kerültek Párizs bûvkörébe, mint Chopin, Liszt és Rossini. A város a balett fõváro­sának is számított, hírnevét Noverre (1727-1810) ala­pozta meg, majd a 20. század elején Sztravinszkij balettelõadásai öregbítették azt.

Az irodalomhoz és a színházmûvészethez hasonlóan a 19. század vége és a 20. század elsõ fele a zenében is igen termékeny kor­szak: Debussy, Saint-Saéns, Ravel és Bizet érzéki, ele­gáns és költõi kompozíciói közül talán az operák (pél­dául Bizet Carmenje, 1875) és balettek lettek a legis­mertebbek.

A 19. század utolsó évtizedeinek társadalmi refor­merei azonban megfosztották a zeneszerzõket az álla­mi támogatástól, sõt az iskolai tantervben is utolsó helyre számûzték a zenei oktatást: nemzedékek nõttek fel anélkül, hogy bármiféle zenei oktatásban részesül­tek volna.

Az 1950-es években még 30 vidéki konzer­vatórium létezett, ahol az oktatás konzervatív szellem­ben folyt, a zene legkisebb élvezete nélkül. André Malraux mint kultuszminiszter a hatvanas években semmit nem tett a helyzet orvoslására, sõt kijelentet­te, hogy a zene csak „másodrangú mûvészet", és a fran­ciák „nem muzikális nemzet".

Malraux minisztersége alatt olyan méreteket öltött a zene iránt megnyilvánu­ló ellenszenv, hogy még Franciaország elsõ számú ze­neszerzõ-karmestere, Pierre Boulez sem juthatott szó­hoz saját hazájában, és új módszerének (szeriális ze­ne) kimunkálása végett külföldre kellett távoznia.

Malraux miniszterségét követõen Pompidou némi lelkiismeret-furdalást érzett, és visszahívta Boulez-t (aki egyébként tiltakozásként addig nem tért vissza hazájába), és felkérte a modern zenetanítás újonnan alapított intézetének, az Institut de Recherche et de Coordination Acoustique (IRCAM) mûvészeti vezeté­sére.

Az 1977-ben megnyitott intézet sikeres vállalko­zásnak bizonyult: a zenészekbõl és tudósokból álló csapat közösen dolgozza ki a zene újabb megközelíté­si módjait. Boulez létrehozott egy modern zenét játszó kamarazenekart, és szinte vallásos lelkesedéssel mun­kálkodott azon, hogy Párizst a zene nemzetközi köz­pontjává tegye. Rajta kívül még Olivier Messiaen, egy másik modern zeneszerzõ is jelentõs szerepet játszik a jelenkori zenei életben.

A zeneszeretõ Pompidou az akkor sajnálatos módon igen rossz állapotban lévõ párizsi Operát is felvirágoz­tatta. Hatalmas összegeket költött az Opera épületé­nek, a neobarokk Palais Garnier-nek a felújítására.

A zeneszeretõ Pompidou az akkor sajnálatos módon igen rossz állapotban lévõ párizsi Operát is felvirágoz­tatta. Hatalmas összegeket költött az Opera épületé­nek, a neobarokk Palais Garnier-nek a felújítására, mûvészeti vezetõnek pedig meghívta a híres svájci mû­vészt, Rolf Liebermannt, aki az új és jelentõs pénzügyi alap segítségével visszahozta az Opera régi fényét. Liebermann nevét olyan ragyogó elõadások fémjelzik, mint Alban Berg Luluja (Chéreau rendezésében, Boulez vezényletével).

1980-as távozása után azonban a színvonal ismét visszaesett. A Palais Garnier nem al­kalmas a nagyszabású modern elõadások megrendezé­sére. Ezért kezdeményezte Mitterrand, Lang és Boulez lelkes támogatásával a Bastille-nál létesítendõ nagy és fényûzõ operaház munkálatait, amely 1989-ben meg is nyitotta kapuit.

A Bastille Opera kibontakozását azon­ban számos probléma hátráltatta, nem utolsósorban a politikusok, az adminisztratív vezetõség és a zenészek között dúló, a sajtóban is sokat tárgyalt ellentétek, me­lyeknek következtében Daniel Barenboimot, a színház zenei igazgatóját nagy hûhó közepette el is bocsátot­ták. A Palais Garnier-ban balettelõadások is kerülnek színre; a balettársulat vezetését 1983-ban Nurejev vet­te át, ami jelentõs mértékben emelte az elõadások szín­vonalát. Nurejev is összetûzésbe került azonban a ve­zetéssel, és 1990-ben menesztették.

A francia zenei élet háború utáni újjáledésében nem annyira a minõségi, mint inkább a mennyiségi tényezõ játszott vezetõ szerepet, amit az emberek lelkesedése táplál. A hiányos isleolai zenei nevelés évtizedei után az újabb nemzedékek rátaláltak Beethoven és más klasszikus szerzõk mûveire.

A franciák ismét felfedez­ték a saját hazájában oly sokáig elfeledett Berliozt. A mostanában zsúfolásig megtelõ koncerttermek és opera-elõadások mellett rátaláltak az amatõr zenélés élvezetére; egyre népszerûbb az ez idáig elhanyagolt karének és a hangszeres zenetanulás. 1960 óta meg­négyszerezõdött a helyi vagy állami zeneiskolák (con­servatoires) tanulóinak száma; mintegy kétmillió diák jár rendszeres tánc- vagy balettoktatásra.

Hogy mi ennek a jelenségnek a magyarázata? Egy zenekritikus így fogalmazott: „A háború utáni évtize­dekben, majd 1968-ban a franciák csak az ideológiák­kal és a társadalmi kérdésekkel foglalkoztak, és ebben a korszakban azok a mûvészeti ágak virágoztak, ame­lyek leginkább alkalmasak ezeknek a problémáknak a közvetítésére - az irodalom és a színház. Az emberek manapság kitérnek a politikai eszmék elõl, és saját bel­sõ világukat kutatják inkább. Ezért fordulnak ahhoz a mûvészethez, amely nem annyira az intellektust és a tudatot, hanem a szívet és az érzékeket örvendezteti meg." A zenei élet fellendüléséhez az állami támogatás növekedése is hozzájárul.

A francia zenei közízlés formálásában az elsõsorban komolyzenei adónak számító két állami rádióadó, a France Culture és a France-Musique is jelentõs szere­pet vállalt az utóbbi években. Jacques Lang miniszter­sége alatt háromszorosára nõtt a zene állami támogatá­sának összege.

Lang ugyan bõkezû volt a szimfonikus zenekarokkal és a klasszikus operatársulatokkal is, de elsõsorban mégis a népzene kibontakoztatását tartotta szem elõtt. Több száz helyi népzenei együttes részesült elismerésben, segítséget nyújtott az amatõr énekkarok­nak és fúvószenekaroknak, létrehozott egy nagy létszá­mú dzsessz-zenekart, és Párizsban a dzsessz- és rock­koncertek megrendezésére alkalmas stadiont építte­tett; a minisztérium vaskalaposainak nagy felháboro­dására Lang állami támogatásban részesítette a rock- ­és a popzene mûvelõit is. Mindez a hagyományokkal való szakítást is jelentette, és elindított egy mai napig tartó vitát arról, hogy melyik zene része a „kultúrának" és melyik nem.

Lang kezdeményezésére 1982 óta min­den év június 21-én országszerte megrendezik a zene egynapos ünnepét (Fête de la Musique): közel tízmil­lióan vesznek részt ezen a nagyszabású össznépi karne­válon.

Lang kezdeményezésére 1982 óta min­den év június 21-én országszerte megrendezik a zene egynapos ünnepét (Fête de la Musique): közel tízmil­lióan vesznek részt ezen a nagyszabású össznépi karne­válon, ahol békésen megfér egymás mellett a szamba és a szonáta, a reggae és a rekviem, Bach és a Beatles.

Lang a modern táncmûvészetet is elõtérbe helyezte: Franciaországban ez a mûvészeti ág még 15 évvel ez­elõtt is szinte ismeretlennek számított, ma viszont szerte a világon híre van a francia modern táncnak. Az országban (zömmel vidéki városokban) mûködõ 16 modern balett együttes élén olyan tehetséges fiatal koreográfusok állnak, mint Jean-Claude Gallotta, Dominique Bagoué és Maguy Marin. Az opera sorsa azonban Párizsban és vidéken sem biztató: a magas költségek miatt a legtöbb városnak fel kellett adnia a luxusnak számító állandó operatársulat mûködtetését.

Jelenleg hat állandó operatársulat létezik Francia­országban, de több városban is rendeznek idõnként opera-elõadásokat. Különösen Lyon, Strasbourg és Toulouse ápolja magas színvonalon egykori zenei ha­gyományait. A zenei élet felvirágoztatása Toulouse-ban a tehetséges karnagy, Michel Plasson nevéhez fûzõdik; itt egy már nem mûködõ gabonapiacot alakítottak át 3300 nézõt befogadó koncertteremmé.

A koncertte­remben felléptek már világhírességek, köztük Isaac Stern és Igor Ojsztrah, és nekik köszönhetõen Beetho­ven a fiatal közönséget még a Rolling Stones-nál és más együtteseknél is jobban vonzotta.

Az elõadások színvonala, akár a professzionális, akár az amatõr csoportokat tekintve, meglehetõsen in­gadozó, hiszen a sok évtizedes szünet után a franciák­nak sokat kell még tanulniuk. Kevés az elsõ osztályú hangszeres zenész, és a legtöbb operaénekes is kül­földrõl érkezik.

Hiány van jó tanárokban, aminek kö­vetkeztében az iskolai zeneoktatás jelenleg is nehéz­ségekkel küzd. Az egyébként bõkezû Kulturális Mi­nisztériumnak semmilyen befolyása nincs az Oktatási Minisztériumra, utóbbi pedig továbbra sem engedé­lyezi, hogy a zeneoktatás elfoglalja méltó helyét a tantervben.

A középiskolákban a zene nem kötelezõ tantárgy, amit csak néhány diák választ, kivéve az olyan iskolákban, ahol a zenét is felvették az érettségi vizsga választható tantárgyai közé. A zenetanulás te­hát szinte mindenütt az iskolán kívül folyik; a zeneis­kolákban magas tandíjat kérnek, ami teljességgel összeegyeztethetetlen az ingyenes oktatással büszkélkedõ francia oktatáspolitika alapelveivel.

Az általános iskolai tanítóképzésben a zene az elmúlt években kö­telezõ tantárgy lett, és megkétszerezõdött az iskolai énekkarok és zenekarok száma (az 1960-as években a francia középiskoláknak csak nyolc százalékában mû­ködött zenekar; Nagy-Britanniában ez az arány 46 szá­zalék volt).

Az iskolák többségében a tanári kar to­vábbra is óvakodik a változásoktól, és gyanakvással szemlél mindent, ami nem kifejezetten „tan"-tárgy, így a zeneoktatás ott továbbra is hiányzik. A francia zene felvirágzása nem az iskolának köszönhetõen, ha­nem éppen az iskola ellenére következett be.

(Bárdosi-Karakai: A francia nyelv lexikona)

Hozzászólás (Facebookkal)

Ismert bűnözőt szöktettek meg helikopterrel egy francia börtönből – közölte az AFP hírügynökség a...
„Franciaország magyarországi nagykövete támogatja Orbán Viktort" címmel jelent meg a Mediapart...
Többek között homoszexuális, transzvesztita fekete táncosokkal mulatott a Zene Ünnepén Emmanuel...
C'est voté. Le Parlement hongrois rend l'aide aux migrants passible de poursuites pénales. Et de...
Kezdő szinttől bármilyen típusú és szintű nyelvvizsgára, érettségire, üzleti és állásinterjúkra,...
Qui va encore nous faire croire que le livre est mort, tué par internet? Rassurez-vous, le livre...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó