Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

 Nagy várakozással vetettem magam a mozi foteljába a két és fél órába gyömöszölt, francia–angol–cseh koprodukcióban készült Piaf-film vetítésén. Ám a La Mome Piaf, azaz a kis veréb/Verebecske címû film kissé elnagyolva és kíméletesen kezeli a sanzonkirálynõ despota jellemét, folytatódik tehát a mítoszgyártás. Piaf a nézõ számára egy vagány, idõnként spicces, de mégis aranyos „kismadár”, a rendezõ kisebb botlásokként prezentálja önpusztító, szexuálisan velejéig romlott, egoista életét, aki úgy fogyasztotta a férfiakat és a morfiumot, mint más a kávét. A véget követõ, már-már kötelezõen elvárt intellektuális csendben szimpátia és empátia kavarog, holott autentikusabb képet is kaphattunk volna arról, aki „nem bánt meg semmit sem”.

 

„Rózsaszínû élet”?

Edith Piaf életét inkább feketének nevezhetnénk, mint az általa megénekelt rózsaszínûnek. Valószínûleg ezt a dalt és sok minden mást is Szent Teréz útmutatásának köszönheti, aki Piaf elmondása szerint rózsaillattal közeledett hozzá, és földöntúli hangokkal tolmácsolta a túlvilág üzenetét junior éveitõl kezdõdõen. Edith Giovanna Gassion néven 1915-ben jött a világra. Tizenhét éves, toszkán származású anyja és másfél méteres akrobata apja hamar különváltak. A négyéves Edith az apai nagymama vezette kuplerájba került, ahol a „lányok” rajongtak a kislányért. Piaf ekkortájt állítólag kötõhártya-gyulladás miatt megvakult egy idõre, de késõbbi nyilatkozata szerint 1921-ben történt gyógyulását Szent Teréznek köszönhette – akit mellesleg 1925-ben avattak szentté.

A kis Edithnek rendkívüli hallása és memóriája volt, de az iskolába járást a halmozottan hátrányos „családi” háttere miatt tiltotta meg a helyi tanerõ, így az apja magával vitte az utcai mutatványokra. A kiskamasz Edith egy ágyban aludt idült alkoholista apjával, aki kétes hírû hölgyekkel osztotta meg a közös heverõt… Másnapos apja helyett nemsokára egyedül, énekléssel kereste meg a napi betevõt az utcán. Még tizenöt sincs, és neki is az ital a legjobb barátja. Különválik apjától, majd egy kifutófiú képében jött a szerelem, és hamarosan a közös gyerek is. Edith azt sem tudta, mi fán terem a háztartás, nem hogy a gyereknevelés, a higiéna meg pláne nem volt az erõssége: elhordott, koszos ruháit mosás helyett inkább elhajította.

A száznegyven centiméter magas Piaf képtelen volt ellenállni az egyenruháknak. Nem tartotta magát szépnek, de híre bejárta a környéket, így hamarosan barátnõjével a laktanyában adtak „estet”, a dalokat a katonák kedvéért trágár szavakkal cifrázták. Tizennyolc, amikor rátalál a Champs Élysées közelében lévõ „Gerny” leszbikus bár tulajdonosa, a transzvesztita, kábítószerrel és kiskorúakkal kereskedõ Louis Leplée (Gerard Depardieu). Melegen fogadta a kellemes hangú lányt, akit azonmód Kis Verébnek (Piaf) keresztelt el. Ez idõ tájt Piaf kétéves lánya, Marcelle, meghalt agyhártyagyulladásban, a temetésre a „sorstársak” dobták össze a rávalót. Ettõl kezdve elindult a „Kis Veréb” mélyrepülése: a harmincas évek alvilági figurái, stricik, transzvesztiták vették körül. Piaf apjaként nézett fel a párizsi „keresztapára”, akit üzlet- és élettársai hidegvérrel meggyilkoltak. Mademoiselle Piaf elsõ számú gyanúsítottként került a címlapokra, ami jó ideig stigmaként pecsételte meg karrierjét.

Piaf öt perc alatt beleszeretett bárkibe, de ugyanennyi idõ alatt ki is ábrándult belõle, és „leselejtezte” az udvarlót, attól függõen, épp milyen napja volt. Mindenkit magához láncolt, elvárta, hogy õt dicsérjék, a saját lemezeit hallgatta, igazi zsarnok volt. Falta a férfiakat, akik sokszor egyidejûleg férfi szeretõiket a szomszéd szobában szállásolták el. Különösen azokat a határozott fickókat kedvelte, akik néha lekevertek neki egyet-egyet. A vég nélküli tivornyákon borivó verseny, a morfium és a szerelem hajkurászása folyt – minderre a magánytól való rettegés késztette. Kiválasztottai kék öltönyt és egy Szent Teréz-érmét kaptak, és Edith minden szerelmének kötött egy pulóvert. Az afrikai idegenlégiót megjárt, nõs Raymond Assónak is, akinek sokat köszönhetett, amiért „emberi lénnyé” változtatta, kimûvelte közönséges, faragatlan és dilettáns modorából. Voilá, a hároméves képzés bevált, az óriási nimbusszal bíró sanzontemplom, az ABC koncertterem kapui megnyíltak, a közönség tombolt. Volt olyan koncert, ahol huszonkétszer tapsolták vissza. Piaf keményen dolgozott, a napi nyolc óra este tizenegytõl reggel hatig tartott. Felfogása szerint „a tompa fények megszépítik az embereket, a sötétség pedig bátrakká teszi õket. Az éjszakai emberek összetartanak, közös vágy, közös ösztön hajtja õket. A személyes titkok beleolvadnak a Nagy Titokba, amely maga az Éjszaka”.

Életvitele fölött szemet hunyt a korabeli elit, sõt olyan körökben forgott, mint Charlie Chaplin, Albert Einstein, a késõbbi Erzsébet királynõ. Bejárta Európát, Észak- és Dél-Amerikát, még Ausztráliába és Japánba is meghívták. Marlene Dietrich felkarolta, és mindent megtett, hogy elnyerje Piaf szerelmét. Mindhiába, pedig még egy kilencdarabos gyémántkeresztet is vett számára, amit Piaf amulettként hordott. Babonából nem ült repülõre, miután egyik nagy szerelme, a harminchárom éves világbajnok bokszoló, Marcel Cerdan, feleségétõl és három fiától utazott Piafhoz New Yorkba, de soha nem érkezett meg. Piaf kikészült, olyannyira, hogy az aznapi Carnegie Hall-i koncertjén összeesett, kétségbeesésében asztalt táncoltatott avégett, hogy meghalt szerelme szellemével tartani tudja a kapcsolatot. Ettõl fogva teljes rabja az italnak. A négy autóbaleset és tucatnyi bél- és gyomormûtét megtette a hatását, de Piaf szavait idézve „legyõzhetetlennek” érezte magát. Ekkor kezdõdött az öngyilkos turné, betegen kiállt a színpadra, majd összeesés, kórház, gyógyulás vagy szökés – ez így váltakozott, amíg végül az áttétes rák gyõzött. Igaz, nem járt templomba, de minden fellépése elõtt imádkozott, megcsókolta Szent Terézt, a Dietrich-féle keresztet és a világot jelentõ deszkákat a színpadon.

A második világháború idején még a németek is imádták Piafot. Sõt, nagy sikerû koncertjeit követõen, szinte az SS-tisztek szeme láttára menekített ki négyszáz francia hadifoglyot. Anyjához ridegen viszonyult, ha az ablaka alatt énekelt, saját vizeletével öntötte le, temetésére el sem ment. Apját ellenben szerette, halála elõtt még inast is fizetett mellé.

Végsõ visszaszámlálás

Kifulladásig énekelt. Piaf vallásossága ellenére a Vatikán nem volt hajlandó katolikus temetést biztosítani számára, érdekes módon nem könnyûvérûsége miatt – a pápa által aláírt nyilatkozat szerint „a Szentszék soha nem nézte jó szemmel a bálványimádást, és Edith Piaf a tömegek számára fabrikált bálvány volt, s így nem érdemli meg, hogy az egyház végtisztességben részesítse”. Temetésekor Párizs forgalma leállt, százezres tömeg gyászolta a francia nemzeti ikont. (Forrás: Hetek, Zsurkán Mariann)

Si Un Bal masqué ne figure pas parmi les plus connus de ses opéras, le fait divers qui inspira...
Kezdő szinttől bármilyen típusú és szintű nyelvvizsgára, érettségire, üzleti és állásinterjúkra,...
Se prolongeant sur plus de 45 jours (du 29 décembre 1944 au 13 février 1945), le siège de Budapest...
A néhai Diana hercegnő nevét fogja viselni az a tér Párizsban az Alma híd tövében, amely alatti...
Következzenek: pronom personnel, pronom réfléchi. Avagy személyes és visszaható névmások a...
Az ötszáz éves Chambord-kastély bélyege - Le timbre des 500 ans du château de Chambord
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó