Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

La naissance d'un livre – Egy könyv születése. Compréhension écrite – Szövegértés

Triple peine de Françoise Rudetzki – Triple peine, (háromszoros szenvedés) Françoise Rudetzki könyve

Elle avait tout pour plaire : elle était jeune, belle et sportive, elle filait le parfait amour avec son mari, elle dirigeait une affaire qui marchait. 

Mais la vie lui souriait et elle avait fini par oublier qu'elle était déjà, en quelque sorte, une rescapée. Le 23 décembre 1983, la vie de Françoise Rudetzki a basculé.

Mindene megvolt, hogy boldog legyen: fiatal volt, gyönyörű és sportos, tökéletes szerelemben férjével, jól működő üzlete volt.
Az élet rámosolygott és végül elfelejtette, hogy valamilyen módon túlélő volt. 1983. december 23-án Françoise Rudetzki élete megváltozott.

Alors qu'elle fêtait ses dix ans de mariage au célèbre restaurant Le Grand Véfour, une bombe explose et lui arrache une jambe. Commence alors une lutte avec la mort qui ne cessera plus. Handicapée, maintes fois opérée, elle se bat pour survivre, puis, prenant conscience de l'indifférence dans laquelle se débattent les victimes du terrorisme, elle se bat pour les autres, toutes les autres, en fondant "SOS-Attentats". 

Miközben tíz éves házasságukat ünnepelték a híres Le Grand Véfour étteremben, egy pokolgép leszakította lábát. Ezután kezdődött halálos harca, amely nem akart véget érni. Mozgáskorlátozott, számtalanszor operálták, küzdött a túlélésért, majd annak a közönynek a tudatában, amellyel a terrorizmus áldozatai küzdenek, másokért harcolt az "SOS Attentats" megalapításával.

Triple peine est un livre déchirant qui retrace, en termes simples mais extraordinairement éloquents, à la fois le calvaire et le combat solitaire d'une femme d'exception contre ce summum de lâcheté et d'inhumanité qu'est le terrorisme, et pour que justice soit faite.

A "Triple peine" egy megrázó könyv, amely egyszerű, de rendkívül időszerű szavakkal idézi fel egy kivételes asszony kálváriáját, magányos küzdelmét a gyávaság és az embertelenség csúcsa, a terrorizmus ellen, és az igazságszolgáltatás érdekében.

Françoise Rudetzki, née le 20 juillet 1948 à Neuilly-sur-Seine, est une responsable associative française, présidente fondatrice (1986-1998) puis déléguée générale (1998-2008) de l'association SOS-Attentats qui aidait les victimes civiles d'attentats terroristes.

Françoise Rudetzki 1948. július 20-án született Neuilly-sur-Seine-ben, egy francia csoport felelőse, az SOS-Attentats, a terrorizmus civil áldozatait segítő egyesület alapító elnöke (1986-1998), majd annak állandó küldöttje (1998-2008).

On l'a souvent vue, d'abord dans un fauteuil roulant, puis soutenue par une canne, le visage grave, affrontant les caméras après un nouvel attentat; on l'a entendue évoquer la dignité des victimes, dire la nécessité de les accompagner et de les indemniser; on l'a vue plaider leur cause devant des chefs d'Etat, des ministres, des magistrats, et même affronter des terroristes dans les prétoires... De Françoise Rudetzki, fondatrice de SOS-Attentats, on connaissait donc le courageux combat public. On ne se doutait pas de ce que cachait sa vie privée...

Gyakran láttuk őt szembeállni a kamerákkal egy újabb támadást követően, először kerekesszékben, majd komoly arccal egy botra támaszkodva; hallottuk felidézni az áldozatok méltóságát, mondván, szükség van arra, hogy körbevegyük, kompenzáljuk őket; láttuk őt tárgyalni az államfők, miniszterek, bírók előtt és szembe állni a terroristákkal a tárgyalótermekben ... Françoise Rudetzki által ismerhettük fel a nyilvánosság bátor harcát. Nem sejtettük azonban, mi rejtőzik magánéletében ...

La vie de Françoise Rudetzki a basculé le 23 décembre 1983, à 22 h 40, quand une bombe a explosé au restaurant où elle dînait. C'était il y a vingt cinq ans. Mais l'attentat est toujours là, dans son corps, dans sa tête, dans son âme. «A ceux qui ont subi le terrorisme dans leur chair ou dans celle de leurs proches, je dis toujours qu'il est vain d'oublier, dit-elle. On peut déménager, changer d'emploi, refaire sa vie, mais on ne peut pas fuir le souvenir de l'attentat et tout ce qu'il a tué en vous.»

Françoise Rudetzki élete 1983. december 23-án felborult, amikor egy pokolgép robbant az étteremben, ahol vacsorázott. Harmincöt évvel ezelőtt történt. A támadás még mindig ott van testében, fejében, lelkében. "Azoknak, akik saját vagy szeretteik testében szenvednek a terrorizmus miatt, mindig azt mondom, hogy haszontalan felejteni", mondta. Elköltözhetünk, munkahelyet változtathatunk, újjáépíthetjük az életünket, de nem hagyhatjuk magunk mögött a támadás emlékét, mindazt, amit megöltek bennünk.

Mais il y a plus encore... Il a aussi fallu vingt cinq ans pour que Françoise Rudetzki se décide à le dire: l'attentat, sa première «peine», en a engendré deux autres, qu'elle dévoile ici... On pourrait voir, dans ce récit, une étonnante leçon de vie, mais Françoise Rudetzki s'en défend: son histoire, confit-elle, est peut-être un combat, mais elle ne veut pas qu'on l'érige en exemple. On le comprendra en tout cas, l'humanité de cette femme-là est à l'évidence aussi exceptionnelle que son courage et sa persévérance. 

Még ennél is többet ... Húsz év kellett ahhoz, hogy Françoise Rudetzki úgy döntsön, mindezt elmondja: első szenvedését a támadást két másik követte, amelyekről itt beszél ... Ezt ismerhetjük meg ebben a történetben, ebben a megdöbbentő életleckében, de Françoise Rudetzki védekezik: története – állítja –, egy valós harc, de nem akarja, hogy példaként tüntessük fel. Mindenképpen meg fogják érteni, hogy ennek a nőnek az emberiessége nyilvánvalóan kivételes épp úgy, mint bátorsága és kitartása.

Dans votre livre, vous révélez votre secret: vous avez été contaminée par le virus du sida en 1983. Voilà plus de vingt ans. Comment l'avez-vous appris?

Peu de temps après l'attentat, j'ai réalisé que j'avais été transfusée massivement dès la première nuit, ce qui m'a, bien sûr, sauvée. Il n'y avait pas d'autre solution, et on ne connaissait pas, à l'époque, les dangers des transfusions. A l'hôpital de la Pitié-Salpêtrière, à Paris, j'écoutais la radio: au début de 1984, le sida touchait les homosexuels et les hémophiles. Il m'a alors paru évident que j'étais dans la même situation que ces derniers. 

Könyvében felfedi a titkot: 1983-ban AIDS-vírus fertőzte meg. Ez több mint húsz éve történt. Hogyan tudta meg?

Röviddel a támadás után rádöbbentem, hogy már az első éjszakától vérátömlesztést kaptam, ami megmentette életemet. Nem volt más megoldás, és abban az időben még ismeretlenek voltak a transzfúzió veszélyei. A párizsi Pitié-Salpêtrière kórházban a rádiót hallgattam: 1984-ben az AIDS a homoszexuálisokat és vérzékenyeket érintette. Úgy tűnt számomra, hogy ugyanabban a helyzetben vagyok, mint ez utóbbiak.

Vous en avez eu tout de suite la certitude?

J'en étais sûre. A l'automne, lorsque je suis retournée à l'hôpital pour y subir d'autres interventions, j'ai exigé un test. Les médecins étaient très étonnés et réticents. Je les ai harcelés, et j'ai fini par obtenir gain de cause... Le Dr Thierry Judet s'est assis au bord de mon lit, ce qu'il n'avait jamais fait, et il m'a appris que le test était positif. A l'époque, une telle annonce équivalait à une condamnation à mort. L'attentat ne m'avait pas tuée, je me battais pour mes jambes, j'étais sortie de sept semaines de réanimation, pendant lesquelles j'avais approché la mort, je connaissais son odeur, celle du désinfectant que l'on passe dans la salle commune de réanimation après les décès, j'étais sortie de tout ça et voilà le sida... Là, j'ai pensé que mon corps ne pourrait pas lutter contre cette mort annoncée.

Azonnal biztos volt benne?

Biztos voltam benne. Ősszel, amikor további műtétekre visszatértem a kórházba, kértem egy tesztet. Az orvosok nagyon meglepődtek, vonakodtak. Zaklattam őket és végül nyertem ... Dr Thierry Judet az ágyam szélén ült, amit egyébként soha nem tett, és tájékoztatott, hogy az eredmény pozitív. Abban az időben egy ilyen bejelentés a halálos ítéletet jelentette. A támadás nem ölt meg, küzdöttem a lábamért, hét hétig voltam intenzív osztályon, ez idő alatt a halál felé közelítettem, ismertem annak szagát, a fertőtlenítő szagát, amely minden haláleset után érezhető a helységekben, de mindebből kimásztam és most itt az AIDS ... Akkor azt gondoltam, a testem képtelen harcolni ezzel a bejelentett halállal szemben.

Pourquoi avoir caché cette contamination?

A l'époque, ma fille avait 10 ans. Elle avait failli perdre sa maman dans un attentat, elle m'avait vue malade, blessée, elle faisait des cauchemars et elle était très angoissée. Lui annoncer ma séropositivité, c'était lui dire que j'étais à nouveau condamnée à mort. Impossible. J'ai aussi pensé à mes parents, rescapés de la Seconde Guerre mondiale: pour eux, l'attentat avait été un coup terrible. Comment leur annoncer que le pronostic vital était à nouveau en jeu? Et puis, il y avait les stigmates, l'exclusion. 

Miért tartotta titokban ezt a fertőzést?

Abban az időben a lányom 10 éves volt. Majdnem elvesztette édesanyját egy támadásban, betegnek látott engem és nagyon aggódott. Bejelenteni neki a szeropozitivitást, számára azt jelentette volna, hogy ismét halálra vagyok ítélve. Ez lehetetlen volt. A szüleimre gondoltam, a második világháború túlélőire, számukra a támadás szörnyű csapás volt. Hogyan mondjam el nekik, hogy a kórjóslat szerint  ismét veszélyben az életem? És még ott volt a megbélyegzés, a kirekesztés.

Comment avez-vous pu tenir ce secret si longtemps?

Au début, seuls mes docteurs, mon mari et mon frère, qui est, lui aussi, médecin, étaient au courant. Je l'ai annoncé à ma fille lorsqu'elle a eu 17 ans, en lui expliquant que je n'avais pas de symptômes apparents, que je pouvais aussi lutter contre cette maladie si j'étais bien entourée. Mais mes parents, eux, sont morts sans le savoir: c'était important pour moi, car je sais qu'ils ne l'auraient pas supporté. Seuls une dizaine d'amis étaient au courant. Mon mari ne voulait pas non plus que j'en parle, car il pensait qu'on ferait le vide autour de nous. Ce qui a été très lourd à porter. 

Hogy volt képes ilyen sokáig tartani a titkot?

Először csak az orvosom, a férjem és testvérem, aki szintén orvos tudott róla. Lányomnak 17 éves korában mondtam el, elmagyarázva, hogy nincsenek látható tünetek, hogy szeretteim körében küzdhetnék a betegség ellen. Szüleim anélkül haltak meg, hogy tudták volna, ez azért volt fontos számomra, mert tudom, képtelenek lettek volna elviselni. Mindössze néhány tucat barát tudott róla. Férjem nem akarta, hogy erről beszéljek, mert azt hitte mindenki magunkra hagyna bennünket. Azt pedig nagyon nehéz lenne elviselni.

Vous auriez pu en faire un autre combat public, comme celui des victimes d'attentats.

A la fin de 1985, quand le combat de SOS-Attentats a commencé et que j'ai été médiatisée, le médecin qui me suivait à l'époque pour ma séropositivité aurait voulu que j'utilise cet accès aux médias pour aider les gens dans mon cas. J'ai refusé. Les associations d'homosexuels et d'hémophiles étaient déjà actives. Pour les victimes d'attentats, il n'y avait personne. Je n'avais pas la capacité physique de mener de front deux combats si intenses. 

Folytathatott volna egy másik nyilvános harcot, mint a terrorizmus áldozatainak harca.

1985 végén, amikor az SOS-Attentants kezdődött, és amikor bekerültem a médiába, az orvos, aki szeropozitivitásom idején kezelt, azt szerette volna, hogy éljek a média nyújtotta lehetőséggel, ezzel segítve a hasonló esetben szenvedő embereket. Elutasítottam. A homoszexuálisok és hemofilek egyesületei már aktívak voltak. A támadások áldozatainak viszont még senki sem kelt védelmére. Nem volt fizikai erőm két ilyen intenzív fronton harcolni. 

Vous portiez donc en vous ce secret, et cette angoisse terrible, à chaque transfusion, de savoir que le sang salvateur vous avait aussi empoisonnée...

Oui. Chaque fois qu'on m'a transfusée, j'ai eu des problèmes. En 1990, on m'a posé une prothèse au genou, ce qui a nécessité encore une transfusion, qui a provoqué une réaction allergique. Je ne compte plus les interventions chirurgicales. Une soixantaine, peut-être... En décembre 2003, on m'a encore opérée de la colonne vertébrale. L'autotransfusion m'est refusée, parce qu'elle risquerait d'activer le virus. J'ai donc reçu des poches de sang traité. 

Tehát magában hordta ezt a titkot, és ezt a szörnyű aggodalmat minden vérátömlesztésnél, hogy tudta, a megmentő vér mérgezte meg önt ...

Igen, Minden alkalommal, amikor transzfúziót kaptam voltak problémáim. 1990-ben kaptam térdprotézist, ami szintén transzfúziót igényelt, és ez allergiás reakciót okozott. Nem is beszélve a többi sebészeti beavatkozásról. Nagyjából hatvan volt ... 2003 decemberében gerincműtétem volt. Az autotranszfuziót elutasították, mert aktiválhatná a vírust. Így hát kezelt, tömlős vért kaptam.

Comment vivez-vous cette maladie aujourd'hui?

Je la surmonte. Je prends beaucoup d'antibiotiques, d'antidouleur, des comprimés pour dormir et les trithérapies, avec tous leurs effets secondaires, sur lesquels je n'ai pas envie de m'étendre. Ce sont des médicaments lourds... Savez-vous qu'à l'hôpital Bichat, à Paris, où on se les procure, il faut descendre au deuxième sous-sol, à la pharmacie centrale, en suivant les panneaux qui indiquent... la morgue? Je crois être la preuve qu'on peut rester très active malgré le sida. Il ne faut pas se laisser abattre par la maladie. Je dis cela pour les femmes, car le sida a été longtemps vécu comme une maladie d'homme. Pourtant, 42% des personnes contaminées sont des femmes. Il faudrait d'ailleurs considérer le problème posé par leur procréation... Mais je n'ai pas envie d'endosser cette cause-là. Montrer qu'il est possible d'affronter le sida et de s'en sortir, c'est déjà une forme de militantisme. Mon combat, c'est le terrorisme.

Hogyan éli meg ma ezt a betegséget?

Legyőzőm. Rengeteg antibiotikumot, fájdalomcsillapítót, altatót és tritherapiás (immunrendszer erősítő) szert szedek ezek minden mellékhatásával, amelyeket nem akarok felsorolni. Kemény drogok ezek ... Tudják, hogy a párizsi Bichat kórházban, ahol ezeket be lehet szerezni, a pince második szintjére kell lemenni, a központi gyógyszertárba, követve a "Hullaház" feliratot? Szerintem annak a bizonyítéka vagyok, hogy az AIDS ellenére is képesek vagyunk nagyon aktívak maradni. Nem szabad hagyni, hogy a betegség legyőzzön bennünket. Ezt mondom a nőknek, mert az AIDS sokáig férfibetegségnek számított. A betegek mintegy 42%-a azonban nő. Figyelembe kell venni a nemzés okozta problémát is ...Semmiképpen nem akarom támogatni ezt az ügyet. Megmutatni, hogy szembe lehet szállni az AIDS-el és ki lehet jönni belőle, ez már a harcos aktivitás egyik formája. Az én harcom a terrorizmus.

Venons donc à ce combat qui vous occupe depuis vingt ans. Votre vie a basculé le 23 décembre 1983, lors d'un dîner au restaurant le Grand Véfour.

Nous y fêtions, mon mari et moi, nos dix ans de mariage. Vers 22 h 40, on venait de nous servir les desserts... C'est un bruit sourd que j'ai perçu en premier, puis j'ai été soulevée de terre... Je me suis réveillée à l'hôpital, les jambes en lambeaux, le corps transpercé par des centaines de débris. Ma jambe gauche n'avait plus d'os du tout entre le genou et la cheville. On prélèvera le péroné de l'autre jambe pour le transplanter et le transformer en tibia. Je sais, cela fait un peu science-fiction... 

Térjünk vissza a harchoz, amely húsz éve foglalkoztatja önt. Amikor 1983-ban a Grand Véfour étteremben vacsorázott, élete fenekestől felfordult.

Ott ünnepeltük a férjemmel tízéves házasságunkat. Körülbelül este 10 óra 40 lehetett, éppen a desszertet szolgálták fel ... Tompa zaj hallatszott, amit először érzékeltem, azután felemelkedtem a földtől ... a kórházban ébredtem, lábaim cafatokban, testemet több száz törmelék fúrta át. Bal lábamban semmilyen csont sem volt térdtől bokáig. Mintát fognak venni a másik lábam szárkapocscsontjából, hogy átültessék és sípcsonttá alakítsák. Tudom, ez egy kicsit sci-fi ...

Pourquoi avoir entamé un combat public, alors que vous vous débattiez dans les souffrances dues à l'attentat et au virus du sida?

Mon combat a démarré à cause de trois choses qui m'ont indignée. D'abord, un article du Figaro Magazine, au moment où le Grand Véfour a rouvert, disant que la bombe avait fait « beaucoup plus de bruit que de mal »... Puis l'attitude des Taittinger, les propriétaires du restaurant, qui n'ont jamais voulu entrer en contact avec moi: si j'avais reçu un bouquet de fleurs et une caisse de champagne, jamais je n'aurais entamé ma bataille. Enfin, la lettre recommandée est arrivée un matin, qui m'informait du non-lieu judiciaire clôturant mon dossier. «Non lieu», cela veut dire qu'il n'y a pas lieu d'instruire, que l'attentat n'a pas existé. J'ai décidé de me battre, pour que l'on ne nie pas la douleur des victimes. 

Miért kezdett nyilvános harcot, amikor a merénylet és az AIDS vírus gyötrelmeitől szenvedett? 

Az én harcom három felháborító dolog miatt indult el. Először, egy cikk jelent meg a Le Figaro magazinban, amikor a Grand Véfour újra megnyitotta kapuit, mondván: a bomba "sokkal több felháborodást keltett, mint amekkora kárt okozott" ... Azután ott volt Taittinger-ék, az étterem tulajdonosainak a magatartása, akik soha nem akartak kapcsolatba lépni velem: ha valaha is kaptam volna egy virágcsokrot vagy egy láda pezsgőt, soha nem kezdtem volna el csatám. Végül, egy reggel ajánlott levél érkezett, amelyben tájékoztattak az ügy lezárásáról. "Non-lieu", azaz az eljárás beszüntetése bizonyítékok hiányában, ami azt jelenti, nincs per, a merénylet nem létezett. Úgy döntöttem, harcolni fogok, hogy ne tagadhassák el az áldozatok fájdalmát.

C'est pourtant difficile de porter publiquement l'étiquette «victime».

Mais il est nécessaire de passer par ce stade: «Je me revendique comme victime et je veux qu'on m'accepte comme telle pour mieux en sortir ensuite.» Si on occulte son drame, il finit toujours par vous rattraper. 

Nehéz nyilvánosan viselni az "áldozat" címkét.

Szükségszerű átlépni ezen a fázison: "Áldozatnak tartom magam, és azt akarom, így fogadjanak el, hogy később kiléphessek ebből az állapotból." Ha elrejtjük egy drámánkat, később újra vissza fog térni.

Justement. Vous révélez aussi les autres effets, moins connus, des attentats: les divorces, les séparations, les suicides...

C'est le point sombre de notre action. Nous nous reprochons souvent de n'avoir pas pu empêcher des suicides. Certaines victimes sont souvent en grande souffrance parce que l'entourage n'a pas joué son rôle. 

Pontosan. Ön feltárja a támadások más, kevésbé ismert hatásait is: válások, különélések, öngyilkosságok ...

Ez tevékenységünk sötét pontja. Gyakran magunkat hibáztatjuk, mert nem tudjuk megakadályozni az öngyilkosságot. Néhány áldozat gyakran nagy gyötrelemben él, mert a körülötte lévő emberek nem töltötték be a szerepüket.

Comment expliquez-vous cette indifférence, et même ce mépris?

Je ne me l'explique pas. Je n'ai jamais vu non plus les syndicats à mes côtés aux Galeries Lafayette, au Printemps ou dans les transports. Quand SOS-Attentats a eu des difficultés, l'an dernier, seule la CFDT m'a offert une tribune dans son journal avec un bulletin d'adhésion. Mais il n'y a eu aucune adhésion de syndicaliste. Les victimes dérangent. Et les victimes du terrorisme, encore davantage. Aujourd'hui, la Commission européenne et les Nations unies nous reconnaissent. Mais, pour rester ONG, nous avons besoin de fonds privés.

Hogyan magyarázza ezt a közömbösséget, sőt, ezt a megvetést?

Nem magyarázom meg. Nem láttam magam mellett a szakszervezeteket sem a Galery Lafayette vagy a Printemps áruházban, sem a tömegközlekedési eszközökön. Amikor az SOS-Attentats-nak nehézségei voltak tavaly, egyedül a CFDT kínált egy helyet az újságja fórum rovatában jelentkezési lappal. De egyetlen szakszervezeti tag sem lépett be. Az áldozatok zavaróak. A terrorizmus áldozatai még inkább. Ma már az Európai Bizottság és az ENSZ elismer bennünket. De ahhoz, hogy egy civil szervezet fennmaradhasson, magánforrásokra van szükségünk.

Lutter, c'est vivre, dites-vous. S'il n'y avait pas eu ce combat pour les autres, auriez-vous été tentée de laisser tomber?

J'ai d'abord lutté pour ma propre survie, d'abord pour sortir de sept semaines de réanimation, puis pour sauver ma jambe, pour remarcher... J'ai eu la chance d'avoir une santé extraordinaire avant l'attentat et beaucoup d'énergie... Je ne me pose pas la question de savoir pourquoi: je m'en sers. 

Ön szerint harcolni, ez jelenti az életet. Ha nem lett volna ez a másokért indított harc, akkor feladta volna?

Mindenekelőtt a saját túlélésemért küzdöttem, először azért, hogy kikerüljek a kómából, majd a lábam megmentéséért, hogy újra tudjak járni ... Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a támadás előtt rendkívül jó egészségi állapotban voltam és sok energiám volt... Nem kérdeztem miért, inkább élek vele.

Il y a les blessures de l'attentat, la contamination par le virus du sida et puis ce que vous appelez dans votre livre une «troisième peine», un troisième fardeau qui vous pèse...

Oui. Récemment, mon frère m'a raconté que, pendant mon délire et mes cauchemars à l'hôpital – ce qu'il ne m'avait jamais dit – je parlais à voix haute d'une seule chose, obstinément: de la Shoah, des camps de concentration et d'extermination, des chambres à gaz. Je demandais sans cesse: «Pourquoi les Allemands ont-ils fait ça?» Quand j'étais inconsciente, sous l'effet des médicaments, l'histoire de ma famille est donc remontée à la surface. Elle était enfouie quelque part en moi, et je n'ai pas pu y échapper. J'étais au côté de mes tantes, oncles et grands-parents disparus, et je souffrais avec mes parents, qui ne se sont jamais totalement remis de leur passé. Je ne savais pas que j'avais reçu cette tragédie en héritage, jusque dans mes cauchemars.

A merénylet és az AIDS-virus által okozott fertőzés sebeit könyvében "háromszoros büntetésnek", egy harmadik tehernek nevezi, amely önt sújtja.

Igen. Nemrégiben bátyám azt mondta, hogy a kórházban rémálmaim alatt - amit soha nem mondott el nekem -, hangosan beszéltem a holokausztról, a koncentrációs és megsemmisítő táborokról, gázkamrákról. Folyton azt kérdeztem, miért tették a németek? Amikor eszméletlen voltam, a gyógyszeres kezelések hatása alatt, családom egész története a felszínre tört. Valahol bennem temették el és nem tudtam menekülni előle. Eltűnt nagynénik, nagybácsik mellett voltam, szüleimmel szenvedtem, akik soha nem tudtak teljesen talpra állni  múltjukból. Nem tudtam, hogy örökségként ezt a még rémálmaimban is feltörő tragédiát kaptam.

Comme si la confrontation avec la mort l'avait réveillée?

Oui, cette lutte contre la mort... Je suis issue d'une famille juive qui a beaucoup souffert pendant la guerre. Pas plus et pas moins que d'autres familles: trois grands-parents, un oncle et trois tantes ont disparu dans les camps. Du côté de ma mère, elles étaient cinq filles, dont trois ont été déportées. Mes parents ont émigré en France dans les années 1930 pour fuir les pogroms en Pologne. Mon père était un «rad-soc IIIe République» pas du tout religieux. Nous avons été élevés avec mon frère dans cette culture française très républicaine, très laïque et très bien intégrée. 

Mintha ez a halállal való szembenézés ébresztette volna fel?

Igen, ez a halál elleni küzdelem ... Zsidó családból származom, aki sokat szenvedett a háború alatt. Nem többet, nem kevesebbet, mint más családok: három nagyszülő, egy nagybácsi és három nagynéni meghalt a táborokban. Anyámnak négy lánytestvére volt, akik közül hármat deportáltak. A szüleim a 30-as években emigráltak Franciaországba, hogy elmeneküljenek a lengyel pogrom elöl. Apám a 3. köztársaság idején radikális szocialista volt, egyáltalán nem volt vallásos. Bátyámmal ebben a nagyon világi és jól integrált francia republikánus kultúrában nevelkedtünk.

Ils ne vous avaient jamais parlé de tout cela?

Très peu, mais je connaissais certains pans de l'histoire de ma famille. Après la mort de mes parents, j'ai retrouvé une boîte à chaussures contenant des lettres de mon père, qu'il avait écrites à ma mère lorsqu'il était en Allemagne, au Service du travail obligatoire. J'avais bien essayé de lire ces lettres à la mort de ma mère, mais je pleurais trop. Je les ai reprises récemment, quand mon frère m'a parlé de mes cauchemars à l'hôpital. Ce sont des lettres superbes. A longueur de pages, mon père essayait de remonter le moral de ma mère, qui a compris qu'elle ne reverrait plus ni ses parents ni ses sœurs.

Sosem beszéltek önnek erről?

Nagyon keveset, de ismerem családom történetének egyes részeit. Szüleim halála után találtam egy cipős dobozt, amely apám anyámnak írt azon leveleit tartalmazta, amikor Németországban volt munkaszolgálaton. Anyám halálakor megpróbáltam elolvasni ezeket, de nagyon sokat sírtam. Nemrég újra előszedtem ezeket, amikor bátyám kórházi rémálmaimról mesélt. Nagyszerű írások. Apám, hosszú oldalakon keresztül próbálta felvidítani anyámat, amikor megértette, hogy soha többé nem fogja viszontlátni szüleit, nővéreit.

Peine, dans le sens de douleur et non pas de sanction.

Absolument! Ce n'est pas une malédiction d'être née juive. Je ne pense pas qu'une condamnation éternelle nous frappe. Hériter de cette histoire, survivre à un attentat, combattre le VIH, c'est toujours une confrontation et un combat contre la mort. Je regrette seulement que mes parents n'aient jamais pu me confier leur peine. 

Gyötrelem, a fájdalom és nem a büntetés értelmében

Pontosan. Nem egy átok zsidónak születni. Nem gondolom, hogy örökös ítélet sújt bennünket. Megörökölni ezt a történetet, túlélni egy támadást, küzdeni az AIDS ellen, ez mindig a halál elleni küzdelmet jelenti. Csak azt sajnálom, hogy szüleim sosem tudták rám bízni a fájdalmukat.

En vous écoutant, on se demande ce que, finalement, cette bombe a vraiment altéré chez vous ?

Ce qui a été tué, c'est ma vie de femme. J'ai perdu toute possibilité d'avoir des relations sentimentales normales. Mon couple n'a pas résisté. Mon mari a sans doute été plus touché que moi. Parce que je devais lutter pour ma propre survie, je n'ai pas connu ce que vivent beaucoup de victimes, ces angoisses, ces reviviscences de l'attentat. Mon mari, lui, les a vécues: ses plaies physiques étaient superficielles, mais les plaies psychiques étaient profondes. Il n'a pas voulu m'en parler, pensant que je ne le supporterais pas. Des non-dits se sont installés entre nous. Au fil des années, ils nous ont séparés. J'ai sauvé ma jambe, vaincu partiellement le handicap, fait bouger des gouvernements, affronté des terroristes. Mais je n'ai pas pu sauver mon amour. 

Hallgatva önt, felmerül bennem a kérdés, ez a bomba valóban megváltozást hozott önnél?

Amit megöltek az a női életem. Elvesztettem minden lehetőséget a normális érzelmi kapcsolatokra. A házasságom nem bírta ki. Férjemet valószínűleg súlyosabban érintette, mint engem. Mert nekem a túlélésért kellett küzdenem, nem ismertem, mit élt át sok áldozat, az aggódásokat, a támadás feléledéseit. Férjem, átélte ezeket: fizikai sérülései felületesek, de lelki sebei mélyek voltak. Nem akart velem beszélni róla, azt gondolta nem tudnám elviselni. Ezek a mély hallgatások ránk telepedtek. Az évek elválasztottak bennünket. Megmentettem a lábamat, részlegesen legyőztem fogyatékosságomat, megmozgattam a kormányt, hogy szembeszálljanak a terroristákkal. De nem tudtam megmenteni szerelmemet.

C'est pourtant un message d'espoir que vous avez voulu donner en vous livrant dans ces colonnes et dans votre livre.

Je voulais rendre hommage à ma famille, qui a traversé des épreuves, mais qui a fait preuve d'une grande solidité. A ma fille, à qui j'ai réussi à transmettre une joie de vivre, ce qui n'était pas évident il y a vingt ans. Et puis, oui, j'ai voulu donner un message d'espoir à tous ceux qui sont brisés par la vie, qui se sentent exclus ou différents. Je ne veux surtout pas apparaître comme un exemple. Mais je voudrais leur dire que l'on peut rester sept semaines en réanimation et s'en sortir, que l'on peut passer vingt ans dans les hôpitaux sans être un assisté, que l'on peut être atteint d'une maladie grave et rester en vie même si les progrès de la science sont trop lents, que l'on peut être reconnu comme victime et ensuite sortir de ce statut. Je voudrais leur dire que rien n'est jamais perdu.

Mégis a remény üzenete, amit könyvében át akart adni nekünk.

Családomat akartam megtisztelni, aki nagy nehézségeken ment keresztül, és aki hatalmas erőről tett bizonyságot. Lányomnak, akinek sikerült átadnom az élet örömét, ami húsz évvel ezelőtt nem volt könnyű. Szerettem volna reményt küldeni mindazoknak, akiket az élet megtört, akik kirekesztettnek vagy másnak érzik magukat. Nem akarok példakép lenni, de szeretném elmondani nekik, hogy hét hetet eltölteni a kórház intenzív osztályán, majd visszatérni a kómából, hogy újabb húsz évet tölteni kórházban anélkül, hogy támogatást kapnánk, hogy egy súlyos betegségben szenvedő is életben maradhat, még ha a tudomány előrehaladása lassú is, hogy úgy ismerhetnek bennünket, mint áldozatot, de végül ki tudunk lépni ebből az állapotból. Szeretném elmondani, hogy soha semmi nincs elveszve.

Source : lexpresse, Jean-Marie Pontaut, Dominique Simonnet
Cet article a été publié le 19/01/2004
Traduit par P. Erzsébet
Lecture-correction : B. Kati

Hibát találtál? Te máshogy fordítanád? Véleményedet hozzászólásban várjuk!

Que ce soit sur les bords de la Seine ou du Danube, voici une rentrée dont ne se plaindront pas...
Le 6 octobre: voilà une date qui n ´ évoquera probablement pas grand chose pour la majorité de nos...
Au lendemain de la Guerre, une célèbrité aurait, paraît-il, déclaré: ”J´aime tellement l´Allemagne...
Les mélomanes et amateurs d ´ opéras le savent bien: la turquerie fut un genre tr è s en vogue en...
Comme l ´ on sait, le Trois septembre marque l ´ anniversaire de la déclaration de guerre à l ´...
Pour terminer l´été en beauté et célébrer ensemble les premiers beaux jours de l´automne, rien de...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó