Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Az V. század elején például a nyugati gótok Galliának a délnyugati, a burgundok pedig a délkeleti részén hatalmas területeket szakítottak ki a római birodalomból, és azokon önálló államokat alapítottak. A legdöntöbb germán hódítás azonban az V. század második felében történt frank betörés volt. A száli frankok ('les Francs Saliens') 455-ben foglalták el Gallia legészakibb részét, a mai Pikárdiát. 486-ban CLOW’s királyuk vezetésével Soissons-nál megsemmisítették a római birodalom utolsó, független észak-galliai részét, SYAGRIUS birodalmát, majd sorra meghódították a Gallia területén kialakult germán államokat - a burgundokét és a nyugati gótokét -, és 536-ban egész Galliát frank fennhatóság alatt egyesítették.

A frank befolyás azonban csak a Loire-tól északra esõ területeken volt igazán jelentõs, attól délre inkább csak egyfajta laza protekturátus formájában létezett. Mindezen történeti események a nyelv fejlõdésére is nagy hatást gyakoroltak. Miután a római hódítók nyelvileg is legyõzték a kelta õslakókat (Lásd: A GALL SZUBSZTRÁTUM), kialakult a nagyjából egységes galliai latin nyelv.

A germán hódítás után azonban a hódítók adták fel nyelvüket ('le francigue'), s vették át a katonailag meghódított helyi lakosság nyelvét. A frank és a galloromán - azaz a rómaiak által romanizált kelta - lakosság egybeolvadása viszonylag gyorsan ment végbe.  A frankok átvették a latin nyelvû római katolikus vallást, valamint a náluk sokkal fejlettebb gazdasági és társadalmi rendszerben élõ gallorománok közigazgatási rendszerét, termelési technikáját és életmódját is. A frank nyelv eltûnése a VI-VIII. század folyamán fokozatosan ment végbe. A frank királyi udvarok valószínûleg még sokáig kétnyelvûek voltak. Bizonyíték erre, hogy a Karoling-dinasztia kiemelkedõ alakja, NAGY KÁROLY - amint ezt életrajzírója, EGINHARD meséli (Vita Caroli, 29) - egy frank nyelvtan megírását is célul tûzte ki. 

A frank nyelvi hatás, melyet a francia nyelv germán szupersztrátumának nevezünk, az alábbi területeken mutatható ki:a) A dialektusok kialakulásában. A galliai latin nyelv nagyrészt a germán hódítások nyelvi következményeként differenciálódott. A Loire-tól délre fekvõ területeken, ahol a frankok számszerû megtelepedése és politikai, társadalmi befolyása egyaránt a leggyengébb volt, és ahol a nyugati gótok már amúgy is korán és erõsen romanizálódtak, a germán nyelvi hatás nem vagy csak alig érezhetõen jelentkezett. Itt alakultak ki az ún. oc nyelvjárások.

Ezzel szemben a Loire-tól északra, ahol a frank nyelvi hatás valamivel erõsebb volt, az ún. oiZ típusú dialektusok fejlõdtek ki. A korábban burgund uralom alatt álló keleti területeken, a két nagy nyelvjárási típus között, ahol szintén gyengébb volt a frank befolyás, a frankoprovanszál nyelvjárás formálódott ki, amely sok tekintetben átmenetet képez az oil és az oc típusok között. 

b) A kiejtésben két feltûnõ hatás érvényesült:Köztudomású, hogy a franciában kétféle h hang létezik, de egyiküket sem ejtjük. A latin eredetû, h-val kezdõdõ szavakban - pl. latin HOMO, HOMINEM -> homme 'ember' - a h minden fonetikai funkció nélküli, puszta helyesírási kövület ­az I. századtól fogva már maguk a Galliában élõ rómaiak sem ejtették -, amelyet a hangok egymásutániságában nem is kell figyelembe venni. Ezért kötelezõ ezekben az ún. néma h-val ('h muet') kezdõdõ szavakban mind a hangkivetés ('une élision'), mind pedig a hangkötés ('une liaison'). Tehát: l'homme [lom], les hommes [lezom]. Ezzel szemben a mintegy száz gyakori, germán eredetû, h-val kezdõdõ szóban ezt a hangot valamikor ejtették, majd késõbb elnémult, de anriyi közvetett fonetikai szerepet megõrzött, hogy a vele kezdõdõ szavakban sem a hangkivetés, sem pedig a hangkötés nem lehetséges. Tehát: la honte [la ~ öt] 'szégyen', les hanches [les ~ á J ] 'csípõ'.

Ez az ún. „hehezetes h" ('h aspiré'), melyet a szótárok a szó elé tett csillagocskával szoktak jelezni: *héros 'hõs', *honte 'szégyen', *hongrois 'magyar' stb. Egyes nyelvjárásokban - pl. Elzászban - ez a germán hatás érvényesül, amikor az haut 'magas', hableur 'hencegõ', haine 'gyûlölet' szavakat valóban h hanggal halljuk kiejteni. Ugyancsak „hehezetes" h található még néhány, más nyelvbõl átvett szó elején is. Pl.: magyar: hussard 'huszár', arab: harem 'hárem', japán: harakiri 'harakiri', araukán indián nyelv: hamac 'függõágy' stb.  Aki németül tanul, tudja, hogy például az essen 'enni' szóban az elsõ, hangsúlyos magánhangzót követõ második magánhangzót sokkal gyengébben ejtjük ki, szinte „lenyeljük".

Ez a tipikusan germán hangtani jelenség jelentõs hatással volt a Galliában beszélt nyelvre is. A latin TELA 'vászon' szó az elsõ szótagon volt hangsúlyos, így az abban található e hang hosszabb volt. Ha összevetjük az ebbõl a szóból kialakult újlatin szavakat (pl. olasz tela, spanyol tela, provanszál telo, frankoprovanszál tala, francia toile), megállapítható, hogy germán hatásra csak a Loire-tól északra beszélt nyelvjárásból kialakult franciában tûnt el a kiejtésben a szóvégi magánhangzó, a többi nyelvben, valamint az oc és a frankoprovanszál dialektusokban a kiejtésben is megmaradt.

Ez magyarázza azt is, hogy Franciaország déli részén, a tájjellegû kiejtésben még ma is rendszeresen kimondják az ún. szóvégi „néma" e hangot. Pl.: une petite fille [ynõpótitõfijõ] 'egy kislány'. 

c) A szókészletben. Mintegy négyszáz germán eredetû szó maradt fenn a francia nyelvben, melyek közül néhányat az alábbi összefoglaló táblázat is tartalmaz. A rekonstruált frank alakok megadásától eltekintettünk. Érdemes néhány jelenséget külön is kiemelni: A germán eredetû szavak között elsõsorban konkrét jelentésûeket találunk, sokkal ritkábbak az olyan elvont jelentésû szavak, mint un besoin 'szükség', une besogne 'munka', un gage 'zálog', une háte 'sietség', une honte 'szégyen', un orgueil 'büszkeség' stb.- A kelta õsökre visszavezethetõ, majd a rómaiak által latinizált ország (Gallia) valamint lakóinak és nyelvének mai neve - la France 'Franciaország', un Français 'francia ember', le français 'a francia nyelv' - maga is germán eredetû (franc 'szabad, õszinte'). 

A franciában közel negyven idegen eredetû határozószó található, melyek közül a legtöbbnek még ma is némi idegen jellege van (pl. az angol eredetû fifty-fifty 'fele­fele', vagy az olasz eredetû franco 'bérmentesen' szavaknak). Ezzel szemben a guére 'alig' és trop 'túlságosan' határozószavak olyannyira integrálódtak a franciába, hogy ma már nem is sejtjük germán eredetüket. A színek kifejezésére a latinnak sokszor nem egy kizárólagos szava volt. A fehér esetében például inkább a különféle árnyalatokat fejezte ki (ALBUS = matt fehér, CANDIDUS = csillogó fehér). A germán blank ~ blauc hatására azonban ezek kiszorultak a nyelvbõl. 

Ugyanez a folyamat játszódott le a kék szín esetében is (CAERULEUS, CYANEUS, CAESIUS, GLAUCUS, VIOLACEUS), ahol ezeket az árnyalatokat végül a blao - bleu alak szorította ki. d) A nyelvtanban és azon belül is elsõsorban a szórendben. A latinban a jelzõ tetszõlegesen állhatott a jelzett szó elõtt vagy után. Ezt követte az ófrancia is, amelyben például a noirs mouches 'fekete legyek', blanc acier 'fehér acél' alakok gyakoriak voltak. A modern franciában azután - leszámítva a sorszámneveket, néhány rövidebb melléknevet (pl. grand 'nagy', petit 'kicsi', vier~,z 'régi, öreg', beau 'szép') vagy a költõi, stilisztikai jellegû használatot (pl. állandó jelzõ: le bouillant Achille 'a haragos Akhilleusz') - a jelzõ hátravetése vált általánossá: le théátre moderne 'a modern színház'. 

A germán nyelvekben ezzel szemben a jelzõ mindig megelõzi a fõnevet. Ennek a germán szerkezetnek a nyomait lehet felfedezni számos francia földrajzi névben - pl. Francheville, Longchantp, Clermont, Clairvaux, Neufchatel (Franciaország), Neuchatel (Svájc), Bellaigue, Hauterive stb. - melyeknek többnyire megtalálható a germán hatástól mentes, latin-francia tükörképe is (Villefranche, Champlong, Montclair, Vauclair, Cháteauneuf, Aiguebelle, Ribaute). HENRIETTE WALTER a Francheville - Villefranche pár példáján statisztikailag és földrajzilag is kimutatta ezt a hatást. 

Érdemes felfigyelni arra a körülményre, hogy ezeknek a névpároknak az egyik összetevõje rendszeresen valamilyen régi, alapvetõ'földrajzi fogalom: ville 'város', champ 'mezõ', mont 'hegy', val, vallée 'völgy', chateau 'vár', aigue 'víz', rive 'folyópart' stb. (Bárdosi-Karakai: A francia nyelv lexikona)

Que ce soit sur les bords de la Seine ou du Danube, voici une rentrée dont ne se plaindront pas...
Le 6 octobre: voilà une date qui n ´ évoquera probablement pas grand chose pour la majorité de nos...
Au lendemain de la Guerre, une célèbrité aurait, paraît-il, déclaré: ”J´aime tellement l´Allemagne...
Les mélomanes et amateurs d ´ opéras le savent bien: la turquerie fut un genre tr è s en vogue en...
Comme l ´ on sait, le Trois septembre marque l ´ anniversaire de la déclaration de guerre à l ´...
Pour terminer l´été en beauté et célébrer ensemble les premiers beaux jours de l´automne, rien de...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó