Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Mes soeurs et moi avons vu le jour dans une petite municipalité située au nord de Montréal. C’était, durant les années cinquante, un lieu éloigné, même si nous n’avions qu’à traverser un pont pour « arriver en ville ».

Lánytestvéreim és magam is Montrealtól északra egy kis településen láttuk meg a napvilágot. Az 1950-es években isten háta mögötti helynek számított, még akkor is, ha csak egy hídon kellett átkelni, hogy beérjünk a városba.  

Cette distance importait peu pour nous, les enfants, qui adorions jouer dans les champs environnant notre quartier. Nous ne voyions pas la monotonie des maisons, toutes pareilles, des terrains tout uniformes, sans arbres, sans pelouse même, au début. Nous appréciions le plaisir de courir dehors, sans risque d’être heurtés par les voitures si rares et qui, lorsqu’elles s’aventuraient dans notre petite rue fraîchement asphaltée, attiraient tous les regards.

Ez a távolság jelentéktelen volt számunkra, gyerekeknek, akik imádtunk a környező mezőkön játszani. A kezdetek kezdetén nem tűnt fel az egyforma házak és telkek egyhangúsága, hogy nincsenek fák és pázsit. Élveztük a kinti futkározás örömét, anélkül, hogy veszélybe kerültünk volna a néha felbukkanó autók miatt, amelyek frissen aszfaltozott kis utcánkba érkezve minden tekintetet maguk felé vonzottak.

Quant à nos parents, ayant résidé en ville toute leur jeunesse, ils se sentaient sans doute bien isolés. Mon père, par exemple, parcourait avec sa mallette près d’un kilomètre à pied pour accéder à l’autobus, qu’il ne fallait surtout pas rater : il ne s’arrêtait là que deux fois par jour. Ma mère, confinée à la maison avec ses enfants, se voyait empêchée d’aller visiter ses amis ou sa famille résidant sur l’île de Montréal. Quoiqu’elle eût choisi cette vie et que cette maison en banlieue, elle en eût rêvé, je crois bien que, parfois, elle s’y ennuyait.

Ami szüleinket illeti, miután egész ifjúságukat a városban töltötték, kétségtelenül elszigeteltnek érezték magukat. Édesapám például közel egy kilométert gyalogolt aktatáskájával kezében, hogy elérjen a buszmegállóba, és főként le ne késse a járatot, amely naponta csak kétszer állt meg itt. Anyám, aki a gyermekeivel együtt bezárkózott a házba, nehezen szánta rá magát, hogy meglátogassa a barátait vagy a Montreal-szigeten élő családját. Bár ő választotta ezt az életformát és ezt a külvárosi házat, amelyről egykor álmodozott, úgy vélem, néha unatkozott ott.

Source : ladictée

 

 

Que ce soit sur les bords de la Seine ou du Danube, voici une rentrée dont ne se plaindront pas...
Le 6 octobre: voilà une date qui n ´ évoquera probablement pas grand chose pour la majorité de nos...
Au lendemain de la Guerre, une célèbrité aurait, paraît-il, déclaré: ”J´aime tellement l´Allemagne...
Les mélomanes et amateurs d ´ opéras le savent bien: la turquerie fut un genre tr è s en vogue en...
Comme l ´ on sait, le Trois septembre marque l ´ anniversaire de la déclaration de guerre à l ´...
Pour terminer l´été en beauté et célébrer ensemble les premiers beaux jours de l´automne, rien de...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó