Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech
Bizalmas - külföldi terjesztése tilos
1968. május 10.

USA Külügyminisztérium,
Kutatási és hírszerzési osztály
Feljegyzés a külügyminiszternek,
INR - Thomas L. Hughes
Tárgy: A francia újbaloldal és háttérbe szorított kommunisták

Diákzavargások. Az algériai háború vége óta a francia diákok nem sok politikai aktivitást mutattak. Talán amiatt, hogy a háború élménye érzelmileg kimerítette ôket, az elmúlt öt évben nem nagyon tettek többet azon túl, hogy szinte már gépiesen tüntettek a jobb ellátottságért és a vietnami háború ellen. Az utóbbi idôben azonban a helyzet megváltozott: Párizs hatalmas demonstrációk színhelye lett, és a diákok ádáz harcba szálltak a rendôrökkel.

"Professzorok, vének vagytok." Súlyos tévedés lenne a francia diákok jelenlegi zaklatottságát a hagyományos politikai erôk számlájára írni. A most Franciaországban kibontakozó jelenséget az újbaloldal irányítja, amely mind a demokratikus pártokat, mind pedig a kommunistákat elveti, azon az alapon, hogy egyaránt részei ugyanannak az államgépezetnek. Az újbaloldal most akar forradalmat, és inspirációját Mao, Che Guevara és Regis Debray mûveibôl meríti. Közvetlen elôzményeit nem a tradicionális francia politikai hagyományokban kell keresnünk, hanem az új keletû, hasonló, egyesült államokbeli és német mozgalmakban. A tüntetések alatt gyakran hallható szlogen: "Professzorok, vének vagytok!" nem sokban tér el attól, amit az USA-ban skandálnak: "Ne bízz senkiben, aki harmincon túl van."

Az újbaloldal kétségtelenül egyhangúlag ellenzi a vietnami háborút, ez azonban csak egy része annak a küzdelemnek, amelyet az ellen a társadalom ellen folytat, amely szerinte a munkásosztály és az elmaradott nemzetek elnyomásával alapozta meg saját jólétét. Az újbaloldal azt vallja, hogy az egyetemek, amelyeket a francia intézményrendszer a status quo fenntartására használ, aktívan részt vesznek ebben az elnyomásban. A jelenlegi tüntetések célja az, hogy változásokat idézzen elô az egyetemeken és aztán a társadalom egészében.

Törpe kisebbség. Még a legtúlzóbb becslés szerint is a francia újbaloldal a diákságnak csupán nagyon kis hányadát tudhatja maga mögött. A csoport egyáltalán nem egységes, hanem szervezetlen szekták - anarchisták, maoisták és gyakorlatilag tetszôleges filozófiai elmélet ihlette csoportosulások - laza tömörülése. Az újbaloldal tevékenykedése az idei iskolaév kezdete óta a Párizs külvárosában lévô ultramodern nanterre-i campusra koncentrálódott, ahol maroknyi diákcsapat több száz hívet maga köré toborozva az újbaloldal szószólójaként lépett fel. Az újbaloldal valószínûleg azért tudott ennyi támogatót szerezni Nanterre-ban, mert itt is, mint másutt Franciaországban a diákok a felsôoktatási rendszert idejétmúltnak, elégtelennek találják. Az adminisztratív és pedagógiai módszerek a múlt századra tekintenek vissza, továbbá nagy gondot jelent a túlzsúfoltság. Ironikus módon a megfelelô épületek és felszerelés hiánya Nanterre-ban nem is olyan súlyos probléma, mint más egyetemeken, például a Sorbonne-on, de nyilvánvaló, hogy a diákok nagy része jelentôsen elidegenedett tanáraitól és az adminisztrációtól, valamint a társadalom egészétôl. Az is lehetséges, hogy nem szeretik a külvárosi elszigeteltség érzését, ami valóban újdonság a párizsi diákság számára.

Nanterre-ben a nyugtalanság erôszakba torkollott március 22-én. A magukat "veszetteknek" (Les enragés) nevezô mintegy 150 diák elfoglalta az adminisztratív épületeket. [Az elnevezés utalás az 1793-94-es jakobinus diktatúra "szélsôbaloldali" csoportjára.]

Az erôszak csak fokozódott az ezt követô hetekben, mivel a "veszettek" folytatták tüntetéseiket, és összecsaptak a szélsôjobboldali diákokkal.

A francia felsôoktatási vezetés utasítására végül május 2-án Nanterre-t bezárták.

Még ugyanazon a napon a "veszettek" nyolc vezetôjét az egyetem Fegyelmi Tanácsa elé állították. A diákok azonnal kivonultak Párizs utcáira, hogy tüntessenek a nanterre-i egyetem bezárása ellen, és amnesztiát követeljenek a diákvezetôknek. Ekkor követték el a francia egyetemi vezetôk azt az alighanem súlyos hibát, hogy rendôrségi beavatkozást kértek a tüntetés leverésére, méghozzá magában a Sorbonne épületében. A középkor óta élô hagyomány szerint az egyetemek fizikailag körülhatárolható részei általában menedéknek minôsülnek, immunitást élveznek az államhatalommal szemben. A rendôrség behatolása az immunitást élvezô épületbe a szó szoros értelmében az utcára szólította a diákság hatalmas tömegeit, amelyek addig nem vettek részt a tüntetésben. Az akció a mindaddig szunnyadó Nemzeti Diákszövetséget (UNEF) és az egyetemi tanárok szakszervezetét (SNESUP) is arra ösztökélte, hogy csatlakozzanak az akcióhoz, és jelentôs szervezô erejévé váljanak az ezt követô hét demonstrációinak.

A jelentések szerint legalább 20 000 diák vett részt egyetlen felvonuláson Párizsban. Ráadásul szinte minden francia egyetemen hatalmas szimpátiatüntetések zajlottak.

Az újbaloldal sikerének okai. A viszonylag kis létszámú újbalos diákok csak akkor váltak képessé ilyen kiterjedt tüntetéssorozat elôidézésére, amikor céljaik sok francia diákban rokonszenvet keltettek. A diákoknak számos komoly panaszuk van - ilyenek a túlzsúfoltság, elavult szabályozás -, melyekre a francia kormány nem adott kielégítô választ. Az a pánikszerû reakció, ahogy a rendôrséget behívták a Sorbonne-ra, majd a Sorbonne bezárása, amit a Le Monde "hidegvérrel elkövetett baklövésnek" nevezett, kétségtelenül a radikálisok kezére játszott.

Burzsoá csemeték. A francia újbalosok felkelésének egyik elragadó vonása a kommunisták velük szembeni reakciója: a kommunisták magukat mindig a forradalom élcsapatának tartották, történjen az akár a diákok körében, akár máshol. Ám hirtelen arra eszméltek, hogy egy maréknyi radikális diák háttérbe szorította ôket. Az elmúlt években a kommunisták megbélyegezték a saját diákszervezetükben mûködô Kína-barát frakciókat, és el is távolították ôket, anélkül hogy túl nagy jelentôséget tulajdonítottak volna nekik. 1968. január 5-én a L'Humanité, kommunista napilap azt írta: "A munkások és értelmiségiek eltökélten visszautasították, hogy azokat a kalandorokat kövessék, akik Mao Ce-Tung gondolatainak szajkózásán kívül mással nem tudtak szolgálni." A Nanterre-ben bekövetkezett események fokozták a feszültséget, és ennek hatására váltak egyre elkeseredettebbé és védekezôbbé a diákság elleni kommunista támadások. Egy napra rá, hogy Nanterre-t bezárták, és Párizsban felkelések törtek ki, a Kommunista Párt vezetôségének tagja, George Marchais terjedelmes cikket írt az újbaloldalról, amelyben figyelmeztetett, hogy a kommunistáknak "nem szabad alábecsülniük ördögi mûvüket", és "energikusan le kell ôket leplezni, ugyanis ezek alapvetôen a De Gaulle-féle hatalom és a nagy kapitalista monopóliumok érdekeit szolgálják". Marchais személyeskedô hangnemben folytatta támadását: Ezek a "nagyburzsoá csemeték lenézik a munkásosztályt, és forradalmi lelkesedésük is hamar ki fog hunyni, mihelyst arra kerül a sor, hogy átvegyék apáik üzleteit, és kizsákmányolják a munkásokat a kapitalizmus legszentebb tradícióinak jegyében". Két nappal késôbb a L'Humanité azzal vádolta meg ôket, hogy "a kormány malmára hajtják a vizet a diákság elleni küzdelemben", mivel agent provocateurként lejáratják a diákmozgalmat, és ezzel eltávolítják a népet a diákok ügyétôl.

A kínai reagálások. A francia kommunista állásfoglalás erôteljes reakciókat váltott ki a kínai kommunistákból. Az Új Kína Hírügynökség ezt azzal juttatta kifejezésre, hogy a tüntetéseket a "a dekadens francia oktatási rendszer elleni tömegtiltakozásként" mutatta be. A kínaiakat különösképpen az zavarta francia elvtársaik szemléletében, hogy "még arra is képesek voltak, hogy összefogjanak a fasiszta rendôrséggel a diákmozgalom kegyetlen elfojtásában… A revizionista klikk egyik tagja még cikkeket is írt a L'Humanitében, hogy lejárassa a diákok igaz ügyét."

A francia kommunista dilemma. A lázadások folytatódásával úgy tûnt, mintha a francia kommunisták kezdtek volna megrémülni, hogy kimaradtak az eseményekbôl. Ami eredetileg csak néhány száz szélsôséges kísérlete volt, gyorsan általános baloldali diáktiltakozássá vált. Csak feltételezhetjük, hogy a kommunisták úgy érezhették, hogy veszélyesen elszigetelôdtek a diákságtól, ugyanis határozottan megváltozott a kommunista nyilatkozatok hangvétele. Még ha nem is értettek egyet az újbalosokkal és módszereikkel, a védelmükre keltek, amikor a rendôri brutalitást és az egyetemek siralmas állapotát ostorozták.

Majd kiderül, hogy a kommunisták képesek lesznek-e befolyásolni a tüntetéseket a jövôben, ámbár az újbalos eszmékkel szembeni konzervatív beállítottságuk ismeretében ez nem tûnik valószínûnek. Jelentôsen megnôtt a diákok támogatottsága általában a népesség körében, ezt bizonyítja a France-Soir május 9-én végzett közvélemény-kutatása is, amely szerint a párizsiak nagy része helyesli a diákok követeléseit. Nagy valószínûséggel állítható, hogy a diákok csak késôn kapták meg a hivatalos kommunisták támogatását, és akkor sem eléggé. A diákok körében egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a kommunisták részét képezik a fennálló rendszernek és kormányzatnak, amely véleményük szerint valamennyi kapitalista berendezkedés közül a legundorítóbb fajta.

A dokumentum a washingtoni National Security Archives állományából való, XRPOL 13-2FR. A dokumentum titkosságát 1998. szeptember 3-án oldották föl. Másolata, más '68-as amerikai diplomáciai anyagokkal együtt, megtalálható a budapesti Nyílt Társadalom Archívumban.

Hozzászólás (Facebookkal)

C'est voté. Le Parlement hongrois rend l'aide aux migrants passible de poursuites pénales. Et de...
Kezdő szinttől bármilyen típusú és szintű nyelvvizsgára, érettségire, üzleti és állásinterjúkra,...
Qui va encore nous faire croire que le livre est mort, tué par internet? Rassurez-vous, le livre...
Voil à une sortie quelque peu inédite p our clore cette saison musicale: l 'épreuve publique de...
Hat nagyszínpadi bemutatót tervez a 2018/2019-as évadban a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ), köztük...
Május 16-án Éric Fournier, Franciaország magyarországi nagykövete az Akadémiai Pálmarend lovagi...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó