Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Az alacsony fekvésű Észak-Pas-de­-Calais régió sűrűn lakott és erősen iparosított. Dunkerque, Calais és Boulogne a fontos kikötői. Picardia sokkal inkább mezőgazdasági jellegű.

Észak-Pas-de-Calais: lakossága 3,9 millió fõ; területe 12 000 négyzetkilo­méter; központja Lille, amelynek la­kossága 157 000 fõ. Más városai: Roubaix, lakossága 102 000 fõ, Tour­coing, lakossága 97 000 fõ, és Calais, lakossága 77 000 fõ.

Picardia: lakossá­ga 1,7 millió fő; területe 19 400 négyzetkilométer; központja Amiens, amelynek lakossága 136 000 fő.

A két világháború temetõi és a mára már bezárt vagy haldokló szénbányák salakhegyei borítják Észak-Pas-­de-Calais (3,9 millió lakos) tágas, szeles síkságát, mint­egy keserves múltját jelképezve. Ez a sûrûn lakott ré­gió (és a szomszédos Picardia úgyszintén) évszázadokon át mind a kereskedõk, mind a fegyveres hódítók fõ áthaladási útvonala volt Európában. Ugyancsak hos­szú idõn át volt a francia nehézipar fellegvára, míg­nem bányászata, acélipara, hajógyártása és textilipara hanyatlani kezdett. De ma, miután megnyitották a Csalagutat Calais és Dover között, és kiváló vasútvona­lai vannak, fényes jövõ vár rá az 1992-es, új, egységes piacú Európában.

Az északi rész a hatalmas dunkerque-i ipari kikötõ­tõl a központig, Lille-ig tart. Flamand eredetû, nagyon hasonlít a szomszédos belgiumi Flandriára. A sík vi­déknek megvan a maga komor szépsége, a látóhatáron feltûnnek a magas, vörös téglából épült flamand ha­rangtornyok. Az emberek szívósak, melegszívûek, õszinték, és kemény ipari munkájukért-változatos tár­sadalmi és klubélettel kárpótolják magukat, amely ta­lán sokkal inkább angolos, mint franciás, és szokatla­nul erõs bennük a helyi néphagyományok iránti érzék. Nagy becsben tartják különleges sportjaikat és hobbi­jaikat (bábozás, galambtenyésztés, íjászat, rezes bandák), és nagyon élvezik farsangi és tavaszi karneváljaikat, amikor is minden város örömmel büszkélkedik a ma­ga óriásával, egy jelmezes groteszk figurával, aki a vá­ros középkori alapítóját vagy pártfogóját jelképezi. A flamandokat nyolcszáz év alatt huszonkétszer szállták meg, s azt állítják, ez az oka, amiért oly odaadóan õr­zik identitásukat és kultúrájukat.

A területet gyakran feldúlták az angolok, a 17. szá­zadban a spanyolok foglalták el, aztán 1713-ban Lille-t Franciaországnak engedték át. Az elsõ világháborúban az angolok szövetségesként tértek vissza, sokan meg­haltak közülük a flandriai futóárkokban vívott csaták során és a picardiai Somme-nál. Ma Thiepvalban egy hegytetõn álló óriási angol emlékoszlop, Vimy Ridge­ben egy kisebb kanadai emlékmû, 2500 szépen gondo­zott nemzetközösségi temetõ, valamint francia és né­met sírok milliói emlékeztetnek fájdalmasan a négy évig tartó lidércnyomásra, amelyet oly megrendítõen énekeltek meg a katonaköltõk, például az angol Wilfred Owen. De a leghatásosabban Henri Barbusse írja le azokat a csatákat, A tûz címû regényében, amely Vimy környékén játszódik, ahol a Notre-Dame-de-­Lorette magas francia emlékmûve található. A régió a második világháborúban ismét súlyos károkat szenve­dett, és Dunkerque is bekerült a történelembe, mivel 1940. május 25.-június 5-e között hajókon ott mentet­tek ki mintegy 350 000 angol katonát.

Észak-Pas-de-Calais-nak az ipar volt a legnagyobb erõssége, de az Akhillész-sarka is. Lille a középkor óta fontos textilközpont, kereskedõi bejárták az egész föl­det. A 19. században a helyi acélmegmunkálásra és a szénbányákra támaszkodva betelepült a nehézipar, melynek gyárai Lille-tõl délre vannak, s a bennük vég­zett fárasztó munkát és az ott dolgozó emberek sze­génységét Zola írta le a Germinalban. Ma jobban fize­tik a munkásokat, de kevesebb a munka. Az acélipar pang, a dunkerque-i hajógyárakat bezárták, és 1947 óta a kimerülõben lévõ szénbányákban 220 000-rõl 7000-­re csökkent a munkahelyek száma. A textilgyárakat si­keresen korszerûsítették, de ezt is a munkahelyek csökkentése árán. A helyi munkanélküliség és az el­vándorlás jóval fölötte van a franciaországi átlagnak, nem könnyû odacsalogatni a beruházókat, hogy új iparágakat hozzanak létre.

Ám az új Európa perspektívájában a régiónak még­is derültebbek a kilátásai. Igaz, hogy a múltban Fran­ciaországnak ez az északi csücske valahogy mindig az ország peremének számított, de most, hogy eltörölték a kereskedelmi határokat, központi térség lett. Lille-t választották az új, nagy sebességû Euro vasúthálózat központjának, ahol a TGV (Train á Grande Vitesse) Londontól Párizsig - a Csalagúton át - össze fog kap­csolódni egy másik TGV vonallal, amely Amszterda­mon és Brüsszelen át a Ruhr-vidékrõl indul. A régió abban reménykedik, hogy a világ jómódú és városiaso­dott vezetõ körzetének, az úgynevezett Európai Közös­ség Arany Háromszögének fõ pillérévé válik. Ez pedig hatalmas új beruházásokat jelent.

Lille, ez a méltóságteljes flamand város régi, rózsa­szín téglás házaival - de Gaulle is itt született - na­gyon élénk pezsgõ életet él egész éjszaka nyitva tartó vendéglõivel és kiváló szépmûvészeti múzeumával. Pierre Mauroy, szocialista párti polgármestere irányí­tásával, aki 1981-1984 között miniszterelnök volt, örömmel válaszolt a kihívásra új üzletközpontok létre­hozásával. Ez az ipari régió hosszú ideje a szocialisták fõ bástyája Franciaországban, ahol - kényelmetlen szö­vetségben a kommunistákkal - irányításuk alatt tart­ják a regionális és a legtöbb városi tanácsot is. Calais, Franciaország legfontosabb utasszállító kikötõje félt a közeli alagúttól, mert veszélyes ellenfélnek tartotta, de kommunista polgármestere jónak találta a tervet, és némi sikerrel körüludvarolta a brit és amerikai pénz­embereket. Igaz, hogy a régió belsejében a szénbányák ügye még mindig rosszul áll, de a kikötõkbe áramlik az új befektetés. A Coca Cola cég fölszerelt egy gyárat Dunkerque-ben.

A britek, akik 1346-1558 között birtokolták Calais-t, kereskedelmi megszállókként tértek vissza. Felvásárol­ták a földeket, házalzat, vagy átvették a hipermarkete­ket, kaszinókat és nagy szállodákat Calais és Boulogne, a nagy halászati központ környékén, és lejjebb is az Opál-parton, egészen Le Touquet-Paris-Plage-ig. Ez utóbbit annak idején a britek segítségével alakították át elegáns, Edward-stílusú üdülõhellyé, de késõbb le­mondtak róla. A Csalagút megépítése megint csak ar­ra ösztönözte az angolok ezreit, hogy hétvégi háznak vagy nyaralónak fölvásárolják a parasztházakat Bou­logne és Le Touquet kellemes környékén, ahol az árak alig egyharmadát érik el a csatornán túli Kent vidéken kért áraknak.

A tengerparti rész a mészkõsziklákkal és a jó stran­dokkal, sokkal dimbes-dombosabb és regényesebb, mint a flandriai síkság, és gazdag irodalmi vonatko­zásai vannak. Georges Bernanos (1888-1948) Fressin­ben született, ott írta komor regényeit a fiatal papok lelki gyötrelmeirõl; és ott van a hegytetõre épített Montreuil is, ahol Victor Hugo Valjeanja tolvajból ne­mesember-baráttá vált a Nyomorultakban.

A régió sok régi városa példája annak a sajátos, kacskaringós oromzatos flamand építészetnek, amely annyira hasonlít a holland és az északnémet Hanza­városok építészetére. Különösen így van ez Arras ese­tében, ahol két nemes arányú teret vesznek körül a 17. századi magas és elegáns, díszes oromzattal és fe­dett kapuboltozattal épített házak. St-Omernek és St-Riquier-nek gyönyörû régi temploma van. De a legszebb székesegyházak Picardiában találhatók, Laonban és Amiens-ben. Talán az utóbbi a legtö­kéletesebb gótikus székesegyház Franciaországban, s annyira felkavarta John Ruskint, hogy könyvet írt ró­la. Különösen híres a fõhomlokzat Krisztus-szobra, amelyet évszázadok óta "Amiens szép istenének" neveznek.

Picardia déli részén, nem messze Párizstól van két híres város. Chantilly híres lóversenypályájáról és gyö­nyörû tóparti reneszánsz kastélyáról ismert, amelynek múzeumában Raffaello-, Filippo Lippi-, Tizian- és Leonardo-festmények vannak, valamint itt látható Fauquet 40 pompás miniatûrje. A compiégne-i palotát, mely nagyobb a chantilly-inél, Napóleon használta császári rezidenciaként. A közeli erdõ egyik tisztásán emlékmû jelöli azt a helyet, ahol 1918. november 11-én Foch marsall és a német küldöttek aláírták az elsõ világhá­borút lezáró fegyverszüneti megállapodást. 1940 jú­niusában Hitler is, hogy revansot vegyen, itt fogadta a franciák megadását jelentõ küldöttséget.

A dimbes-dombos Picardia (1,6 millió lakos) termé­keny mezõgazdasági régió, ahol hatalmas gazdaságok­ban termelik a gabonaféléket és a cukorrépát. Sem en­nek a területnek, sem Észak-Pas-de-Calais-nak nem híres a konyhamûvészete, viszont a flamand módra el­készített, sörben párolt marhahús jóízû. Ilyen a ficelle picarde is, a sonkával és mártással töltött palacsinta és a hochepot, a nehéz ragu.

Hozzászólás (Facebookkal)

C'est voté. Le Parlement hongrois rend l'aide aux migrants passible de poursuites pénales. Et de...
Kezdő szinttől bármilyen típusú és szintű nyelvvizsgára, érettségire, üzleti és állásinterjúkra,...
Qui va encore nous faire croire que le livre est mort, tué par internet? Rassurez-vous, le livre...
Voil à une sortie quelque peu inédite p our clore cette saison musicale: l 'épreuve publique de...
Hat nagyszínpadi bemutatót tervez a 2018/2019-as évadban a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ), köztük...
Május 16-án Éric Fournier, Franciaország magyarországi nagykövete az Akadémiai Pálmarend lovagi...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó