Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

A Párizs vonzáskörzetében élő 9 millió ember alaposan megterheli a kicsiny Île de France régiót. Nap­jainkban a párizsiaknak kevesebb mint egynegyede lakik magában a fővárosban a régi városkapukon be­lül; a többiek a messzire nyújtózó elővárosokban élnek, amelyeknek külön önkormányzatuk van.

A régió mészköves talaján sok az erdő, ame­lyeket a királyok egykor vadászterü­letként használtak. Ők építették fel Versaille, Fontainebleau, Ram­bouillet kastélyegyütteseit is. Lakossága: 10,2 millió fő; területe 12 000 négyzetkilométer; központja Párizs, amelynek lakossága 2,1 millió.

A korai idõkben a francia királyság szíve a Szajna, az Oise és a Marne folyók közti kicsiny terület volt, ame­lyet Francia-sziget néven ismertek. Ma az Île de France régió (10,2 millió lakos) sokkal kiterjedtebb, magában foglalja Párizs peremterületeit, s emellett még néhány vidéki körzetet. Magában a saját polgármesterrel és vá­rosi tanáccsal bíró Párizsban csak 2,1 millióan élnek ­a régi városkapukon belüli, jól karbantartott, ovális alakú körzetben, és az új Boulevard Périphérique nevû autópálya mentén. A többiek az elõvárosokban tele­pedtek le, amelyek közt van elegáns régi városka, mint például Versailles, de a többi arc nélküli, a háború után épült vasbeton alvóváros.

A híres Brie sajtAz egész körzet rendszertelenül, szakaszonként, összevissza épült fel. A két háború között gombamód szaporodtak a tervezés nélkül épített pavillonok, vagyis csúf kis házak, parányi kerttel, ezek ma a belsõ perem­kerületekben találhatóak. Az ötvenes-hatvarlas évek­ben, mivel meg kellett oldani az égetõ lakáshelyzetet, új, sokemeletes, úgynevezett "szociális" lakóházakat emeltek mindenütt, ahol hely volt, általában a régi külvárosok peremén: ezek közül Sarcelles a leghírhed­tebb. Ugyanakkor fõleg Párizstól nyugatra, Versailles felé terjeszkedve a jómódúaknak kisebb, kaliforniai stílusú villákat és lakásokat építettek, amelyekhez te­niszpálya és úszómedence is tartozott.

A komoly, összehangolt tervezés csak ezután kezdõdött meg, és a hetvenes évektõl öt, jól tervezett "új város" keletkezett - mindegyiknek 100 000-150 000 lakója van. Ezeket Párizs vonzáskörzetének határán építettel föl, amely­nek lakossága a háború óta 5-9 millióra nõtt (ami sokkal inkább a francia falvakból való elvándorlásnak, mintsem a demográfiai vagy gazdasági növekedésnek tulajdonítható). Az egész területet behálózzák az új au­tóutak, és jól kiszolgálja az új, nagy sebességû vonattal társított metróhálózat.

Imitt-amott megmaradt néhány érdekes, régi hely: Enghien-les-Bains, amely Párizs körzetében az egyet­len gyógyfürdõ, St-Denis-ben a méltóságteljes, kora gótikus bazilika, a szerény malmaisoni kastély, ahol Napóleon élt Joséphine-nel, és a Mont Valérien-erõd, ahol a nácik mintegy 4500 ellenállót végeztek ki, s amely ma emlékhely. Az új, La Défense nevû üzleti központ harminc fém-üveg felhõkarcolója, amelyeket harmonikusan csoportosítottak, ma már ugyanolyan szerves része Párizs látképének, mint az Eiffel-torony.

Párizson túl húzódik az Île de France mészkőmedencéje, amelyet bükk- és tölgyerdők borítanak: ezt hívják "Párizs tüdejé"-nek, mert segít tisztán tartani az iparral betelepített vonzáskörzet levegőjét. Az őzzel, szarvassal teli erdők annak idején királyi vadászterüle­tek voltak. Ma az állam tulajdonában vannak, és min­denki előtt nyitva állnak.

St-GermainA hosszan elterpeszkedő Pá­rizson túl Île de France megõrizte vidékies báját: félig romos apátságok húzódnak meg a folyópartokon, ha­talmas kastélyok állnak díszparkjuk közepén, erdõvel benõtt völgyek találhatók, amilyen a Chevreuse is, ide járnak a párizsiak vasárnaponként piknikezni (autón és rengetegen). Még a mezőgazdaság is fontos, hiszen Provins körül ott vannak a hatalmas búzaföldek és a kertészetek, amelyek gombára és vágott virágra szako­sodtalk. A Párizstól délkeletre fekvõ Brie vidéke hatal­mas, kör alakú, lágy sajtjáról híres.

A francia királyok palotákat építtettek az Île de France-ban. Ezek közül a legfontosabb Versailles. A közeli St-Germain-en-Laye-ben van az a hatalmas re­neszánsz kastély; amelyet I. Ferenc emeltetett egy sok­kal régebbi helyén, ahol Mária, a skótok királynõje töl­tötte gyermekkorát, és II. Jakab meghalt. St-Germain egy erdõ szélén helyezkedik el; ugyanígy van ez Ram­bouillet esetében is, amelynek kastélya a 14. században épült (ám azóta modernizálták). Ez ma a köztársasági elnök hivatalos nyári rezidenciája.

Párizs térségében Versailles-hoz képest csak a második az óriási fontainebleau-i reneszánsz palota; amelyet I. Ferenc építtetett. Napóleon jobban szeret­te Versailles-nál, s ezt használta rezidenciaként. A ha­talmas, fõleg bükkbõl és tölgybõl álló fontainebleau-i erdõben furcsa alakú homokkõsziklák láthatók, ame­lyeken a hegymászást tanulók gyakorolnak. A kör­nyék másik kastélya a Vaux-Le-Vicomte, ezt XIV. La­jos pénzügyminiszterének építették, hatalmas, tera­szos kiképzésû franciakertjeit Le Nôtre alakította ki. Île de France fontos apátságai közé tartozik a 13. szá­zadi Port-Royal-de-Champs cisztercita kolostor, amely a 17. században a janzenista mozgalom köz­pontja volt, ma már csak a romjai láthatóak. A Párizs­tól északra fekvõ Royaumont-apátságot ugyancsak a 13. században építtette a cisztercita rend, és részben ez is fennmaradt, s ma kulturális és konferencia-központként szolgál az idil­likus környezetben.


Île de France tiszta, ragyogó napsütése számtalan mûvészt vonzott. A Fontainebleau közelében lévõ Barbizon falucska lett az otthona egy 19. századi táj­képfestõ iskolának, amelvnel: Théodore Rousseau és J. E Millet volt a vezetõje; Corot is dolgozott ott. Az 1870-es években az impresszionisták és a posztimp­resszionisták költöztek ki Párizsból: Pissarro és Cé­zanne Cergy-Pontoise-ba, Renoir és Monet Bougivalba és Argenteuilbe. Sisley, az angol impresszionista a Loing folyó melletti Moret-ben élt és festett, a zavart elméjû Von Gogh pedig Auvers-sur-Oise-ban töltötte utolsó hónapjait, s ott lett öngyilkos.

Néhány párizsi író is ezen a csöndes vidéken lelt ihletet, vagy találta meg a lelki békéjét. Jean-Jacques Rousseau, akit kifárasztott a fõváros irodalmi szalonja­inak sznobizmusa, hat évet töltött Montmorency falu­ban és a közeli erdõben, ott dolgozta ki természetfilo­zófiáját. A háza még mindig áll, mára már elérte az odáig nyújtózó elõváros. Chateaubriand vicomte, a nagy romantikus La Vallée-aux-Loups-ban lévõ vidéki otthona köré szeretõ gonddal ültetett fákat ("Névrõl is­merem valamennyit... õk az én családom"); itt vigasz­talta meg õt Madame Récamier, akinek hálószobája ma látogatható.

A Szajna melletti Médanban Émile Zola vásárolt meg egy nagy, oromzatos viktoriánus vil­lát, ott írta néhány regényét. A ház elõtti gyepen áll ko­mor tekintetû, sûrû szakállas mellszobra. A Párizs­-Rouen közt közlekedõ vonatok ott mentek el a kertje mellett, és elegendõ anyaggal látták el, hogy megírhas­sa Az állat az emberben címû regényét.

Párizs modern épületei

Párizs a hatalmas, gyakran merész külsejű épületek városa. A saját dicsőségüket mindig szem előtt tartó francia királyok indították útjára ezt a hagyományt: XIV Lajos például "fenséges" stílusban épittette föl az invalidusok palotáját: 1887-1889-ben viszont egé­szen más szellemben készült el az Eiffel-torony: a monarchiát elsöprõ nagy francia forradalom századik évfordulóját ünnepelték vele:

A francia elnökök felújították a régi, királyoktól származó hagyományt, persze a gazdasági virágzás idején.

De Gaulle ugyan igen szerette a grandeurt (nagyságot), de kevesét tett az építészetért. Ám Georges Pompidou; az utódja egy új irányzatot indított útjára, amikor kezdeményezte a modern művészetek központjának megépítését, amely ma az õ nevét viseli.

Egy ilyenfajta tervet öt-tíz év alatt lehet megvalósítani. Az egyik elnök elkezdi, és gyakran az utódja fe­jezi be. Így történt meg az, hogy Giscard d'Estaing avatta fel a Beaubourgot, vagyis a Pompidou Közpon­tot, aztán útjára indította két saját elképzelését, az Orsay és a la Villette Múzeum kialakítását, amelyek­nek megvalósítása aztán François Mitterrand-ra, utódjára maradt.­

Mitterrand szerette a modern építészetet; és sok­millió frankot ölt bele becsvágyó és kockázatos ter­vekbe, hogy megteremtse a francia kultúra reneszán­szát. Ám kritikusai öntömjénezéssel vádolták meg, azt állítva, hogy "XIV. Lajos-komplexusban szenved". A Louvre-piramis, a Bastille Opéra és a Défense negyedben az új nagy diadalív (Grande Arche) mellett õ kezdeményezte, hogy új otthona legyen a Biblio­théque Nationale-nak, és néhány sokat vitatott mo­dern szobrot helyezett el a Palais Royal (a királyi palota) 17. században épített udvarában.

Hozzászólás (Facebookkal)

Ismert bűnözőt szöktettek meg helikopterrel egy francia börtönből – közölte az AFP hírügynökség a...
„Franciaország magyarországi nagykövete támogatja Orbán Viktort" címmel jelent meg a Mediapart...
Többek között homoszexuális, transzvesztita fekete táncosokkal mulatott a Zene Ünnepén Emmanuel...
C'est voté. Le Parlement hongrois rend l'aide aux migrants passible de poursuites pénales. Et de...
Kezdő szinttől bármilyen típusú és szintű nyelvvizsgára, érettségire, üzleti és állásinterjúkra,...
Qui va encore nous faire croire que le livre est mort, tué par internet? Rassurez-vous, le livre...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó