Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Ami igazán fölkeltheti a rendkívüli érdeklõdést, a kötetnek voltaképpen egyetlen fejezete. Az, amely a tények szorgos kibányászásával Sarkozynek és hitvesének kissé viharos kapcsolatáról ad összefüggõ képet. A könyvet a komoly és nagynevû Fayard kiadó tálalta a nagyérdemûnek, mely nem olcsó sikereket hajhászó ház, nem is pikáns részleteket ajánl. Sarkozy a francia jobboldalnak ma mondhatni a legesélyesebb jelöltje a jövõ tavaszi köztársasági elnökválasztásokra, és köztudott, hogy az elmúlt hónapokban házaséletét átmeneti zavarok dúlták fel. A szerzõ is, a kiadó is úgy vélte, a választópolgárnak joga van ahhoz, hogy az igazságot megismerje. Így nem pletykát kínálnak, de bármennyire furcsa is, politikai elemzést.
 

Villepin, Chirac és Sarkozy
Villepin, Chirac és Sarkozy


A románc két szereplõje már sokkal korábban kereste egymást, amikor Sarkozy oldalán még más hitves volt, és még nem is válófélben. Több mint húsz éve találkoztak, és Neuilly (elõkelõ párizsi elõváros) akkori polgármestere a tekintetében villámokat lövellõ dámának az elsõ pillanatban rabja lett. Aki a közeledés iránt ugyancsak nem volt érzéketlen. Mégis, nyilvánosan még sokáig nem mutatkoztak. Nem csupán a válóper elhúzódása miatt, hanem mert a pályakezdõ Sarkozy bejáratos lett Jacques Chirac-hoz, akkor még csak Párizs fõpolgármesteréhez, és összeismerkedett Claude Chiraccal, a politikus szemrevaló lányával. Õ a városházán amolyan kommunikátori szerepkört töltött be, Sarkozy segítette õt ebben, csaknem sülve fõve együtt voltak.

A rosszmájúak természetesen hírét keltették a kettõsnek, bár õk égre-földre esküdöztek, hogy csak jó barátok, a rokonszenvük szakmai jellegû. Cáfolni látszottak ezt Bernadette Chiracnak, a mamának elejtett megjegyzései: "Õ, - mármint Sarkozy - befurakodott intim körünkbe". Sarkozy azonban váltig azt hangoztatta, "mintha testvérek lennénk, semmi több", és végül elhitte ezt neki Cécilia is, a jövendõ Madame Sarkozy, akit kezdetben ugyancsak nyugtalanítottak a kósza hírek.

Végül is 1986-ban megtartották az esküvõt, a két ifjú francia, de nem gall egymásé lett, azzal a be nem vallott szándékkal is, hogy fognak õk még nem is akármilyen szerepet játszani befogadó hazájuk életében. Befogadó, mert Nicolas Sarkozyrõl köztudott, hogy édesapja bevándorolt magyar nemes, a hölgy, Cécilia Maria Isabel Ciganer-Albéniz pedig spanyol szülõk gyermeke. Minden kifogástalanul indult; a frigy megkötésekor a férj költségvetési miniszter volt, a feleség pedig közvetlenül dolgozószobája mellett, illetmény nélkül ugyan, de szinte korlátlan befolyású kabinetfõnöke lett. Hivatásbeli és magánéletük harmonikusan illeszkedett össze, párosuknak nagy jövõt jósoltak.

Zavartalan is alakult volna minden, ha Sarkozynek nem kezdenek megnõni az ambíciói. Eltökélte magában, hogy márpedig egyszer õ államfõ lesz, és a legígéretesebb út ehhez a kormánypárt elnöki tisztének az elnyerése. Chirac azonban úgy vélte: vagy a miniszterség, vagy a pártvezéri sarzsi. Sarkozy messzire tekintett, úgy vélte, legyen inkább a pártközpont, oda költözött be hitvesével, aki itt is megõrizte bizalmi beosztását. Az apparátusban azonban régi gaulle-isták, öreg harcosok tevékenykedtek, akik valahogyan nem fogadták szívükbe Cécilia asszonyt, aki meg idegenként érezte magát ebben a környezetben. Nem csupán elszigetelték õt, hanem rendszeresen félre is tájékoztatták; vagy elhallgatták elõle fontos értekezletek, tanácskozások idejét, vagy tudatosan rosszul informálták, ezért õ késve érkezett összejövetelekre, volt, hogy el sem ment, mert csak utólag értesült róluk.

De nem volt Cécilia ínyére ez a fajta túl komor társasági élet sem. Miniszteri hitvesként a közélet krémjében mozgott, fogadásokon a világ vezetõ államférfiainak és feleségüknek mutatták be, itt meg beszûkült, szürke világ volt körülötte. Közeledett az európai és a francia politika egyik sorsdöntõ idõpontja: 2005 tavasza, a népszavazás az unió alkotmányáról. A Köztársaság szavazóinak többsége elutasította az alaptörvényt, ami Chiracnak máig is kiheverhetetlen kudarca, de Sarkozy magánéletében a szó szoros értelmében tragédia. Cécilia néhány nappal a népszavazás elõtt közölte: vége, elhagyja õt, és kegyetlen õszinteséggel azt is megmondta, egy másik férfi kedvéért. Az illetõ nagyvilági úr, Richard Attias szuperkommunikátor, a legrangosabb nemzetközi találkozók egyik rendezõje, a davosi csúcsok csúcsának egyik szervezõje. Cécilia már az õ karján jelent meg Jordániában egy meserandevún, ahol ott volt Bill Clinton, az író Elie Wiesel, az amerikai elnökök (így többes számban) jóbarátja, a dalai láma, Richard Gere és természetesen a vendéglátó, Abdallah jordániai király is. Amikor Sarkozy megtudta ezt, haladéktalanul lemondta aznap esti szereplését a legnagyobb tévécsatorna, a TF1 híradójában, s bezárkózott fájdalmába.

A letargia azonban nem tartott sokáig. Példás bátorsággal mindössze néhány nap múlva a nyilvánosság elé lépett, az egyik közszolgálati adón a világ elé tárta: "Csapás ért, boldogtalan vagyok. Az igazság egyszerû. Mint megtörténik annyi milliónyi családban, válságba került a mi házasságunk is. De le fogjuk gyõzni". Cécilia eközben Attias oldalán New Yorkban flangált, az elhagyott férj meg szakadatlanul küldözgette neki az sms-eket. Beütött azonban az újabb katasztrófa. A Paris Match címoldalán közölte a nevezetessé vált fotót: Cécilia New Yorkban, a 8e Avenue-n, Attias karjaiban. A népszerû hetilapnak ez a száma az újság életében a második rekord lett: 508 000 példányban kelt el, ennél többet, 570 000 példányt csak II. János Pál halála után adtak el. Sarkozy az összeomlás szélére került ezzel.

De ellentámadásban is. Ez volt 2005 májusában, szeptemberben viszont õt látták fölbukkanni Anne Fuldának, a Le Figaro ismert belpolitikai újságírójának oldalán. Találkoztak velük Párizs egyik vezetõ háztartásigép-áruházában is, hûtõszekrényeket és egyéb masinákat válogatva, mintegy utalva arra, hogy összeköltözni készülnek. Megjelentek intim vacsorán nyilvános étteremben, a paparazzik villanófényeinek kereszttüzében. Egy-egy ilyen fölvételért a szerkesztõségektõl darabonként 90 000 eurót is elkértek, de a most már belügyminiszter Sarkozy fenyegetõzött: nézze meg magát az a redakció, amely közölni merné õket. A pont a mondat végén: egy éve, 2005 szeptember 23-án, a belügyminisztérium dísztermében gálavacsorát rendeztek, hírességek részvételével. Sarkozy az invitáltaknak bemutatta "jövendõ élettársát", és megkérte õket, a titkot hét lakat alatt õrizzék, hiszen "mégsem fogok odaállni az este 8 órai híradók kamerái elé, hogy kihirdessem Franciaországnak, új asszony lép az életembe".

Utólag sokan azt mondják, a Fulda epizód csak gondosan megrendezett komédia volt. Pókerjátszma, az utolsó kísérlet Cécilia visszahódítására. Ami sikerült is. A hitves az elcsatangolás után, mintha mi sem történt volna, visszatért, és nem csupán a családi életben foglalta el régi helyét, hanem a minisztériumban is, a hajdani kabinetfõnöki vártán. Ha igaz, tavaly decemberben Sarkozy fõként a francia vidéken közvélemény kutatást rendeztetett, a választópolgárok elfogadnának-e az Elysée-palotában magányos, egyedül élõ elnököt. Az eredmények szerint igen. De Sarkozy kételkedett ebben, szerinte, akik az urnákhoz lépnek, a hagyományos értelemben vett családapákra adják voksukat jó szívvel.

Minden jó, ha jó a vége: most nyáron a VSD címû hétvégi magazin olyan fotót közölt címoldalán, amelyen Nicolas és Cécilia meghitten karikázik egymás mellett biciklijük nyergében. Csakhogy Serge Raffy, a könyv szerzõje szerint ez is szemfényvesztés. A fölvétel ugyanis nem most készült, hanem 2001-ben…

(Várkonyi Tibor) 

S ´ il est un homme politique qui défraie la chronique sur la scène...
A tömegturizmusból fakadó kellemetlenségek orvoslása érdekében...
Sikeres, felkészítés közép és emelt szintű érettségire, különböző...
Tutanhamon sírját 1922-ben fedezte fel Howard Carter és Lord...
Elborították a lángok Dél-Franciaországot.
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó