Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

1956-ban 10 éves voltam. Pont ez az a kor, amikor az események mélyen belevésődnek az ember emlékezetébe. Így azokon az októberi napokon is bevésődtek emlékek a  fejecskémbe. Amikor a bátyám éjjel épp egy tüntetésről tért haza, amely a francia kommunista párt és L’Humanité kommunista lap székhelye előtt zajlott(1), vagy amikor édesapám dühösen dobott ki két L'Humanité-árust, akik az eső elől a kapualjba húzódtak be. És még egy emlék: egy francia fotós, Jean-Pierre Pedrazzini halála és az utolsó képe amely  Paris Match hetilapban jelent meg. (2) Tehát csak annyi?  Dehogy!

A cikk francia nyelvű változata itt olvasható.

Nem tudom, hogy hogyan reagáltak máshol Európában és a világon az emberek. De egy dolog biztos: Franciaországban nagy izgalommal követték az eseményeket s nagy lett utána a felhaborodás, s nem csak az én családi körömben, hanem országszerte is. Kivéve a francia kommunista párt tagjai többségét. Nagy szégyen, ha visszagondolok erre (az olasz kommunisták, okosabban reagáltak, határozottan elítélték a szovjet inváziót). De ennél még nagyobb szégyen az akkori kormányunk passzivitása. S nemcsak a francia kormányról, hanem az ún. „szabad világ” összes kormányáról is mondhatjuk.    

Először fordult elő, hogy ilyen erővel fellázadt egy nép a kommunista rendszer ellen. Igaz, hogy már voltak felkelések három évvel korábban Csehszlovákiában  (Ostrawa, Pilsen) meg Berlinben. Meg 1956 tavaszán Poznańban is, amely következtében Gomułka jutott a hatalomra - pont oktober 23-án.

Jogosan remélhettek volna a magyarok egy aktív támogatást ill. beavatkozást a nyugat részéről. Jogos vágy, bizony, de teljesen irreális. Ki vállalta volna ezt a kockázatot egy kis országért, amely nem játszott fontos stratégiai szerepet? Senki... A franciák, angolok a Szuezi ügyre(3) hivatkoztak. Az az igazság, hogy csupán azért nem szólt bele senki, mert nem akarták megkérdőjelezni a Jaltai egyezményt. Ilyen egyszerű a dolog, és ne keressünk mentséget! A magyarok ezt nekünk soha nem fogják megbocsátani, és teljesen igazuk van.  

Mégis igaz az is, hogy az akkori kontextusban és erőviszonyok között, kevés esély volt arra, hogy sikeres legyen egy nyugati beavatkozás. De talán lehetett volna mégis nyomást gyakorolni a szovjetekre? Hruscsovnak magának se volt választása, mivel akkor kisebbségben volt a Politbüróban és éles kritikát kellett elszenvednie a kínaiaktól, akik szemére vették  XX-ik kongresszus nyilatkozatait és következményeit.

De most, közel 60 évvel az események után, hiába sajnáljuk ezt vagy azt, ezen nem tudunk már változtatni. Engem inkább az érdekel, hogy mi a helyzet a mai Magyarországon. A francia rokonaim ill. barátaim gyakran emlegetik nekem a „hősies bátor magyar népet”. Nagy tisztelettel és mélyen csodálva. Igaz, hogy – ha megnézem az akkori képeket, ahol gyerekek felmásznak az orosz tankokra és molotov-koktéloket dobálnak – tényleg „bravoure”-ról lehet beszélni. De ma más a valóság. Legalábbis, ahogy én érzem. Mintha ez egy másik nép lenne. Úgy van, mint a focinál, amikor tegnap gyönyörűen játszott az Aranycsapat, ma már csak gyenge eredményt tud produkálni a magyar válogatott...

Az az érzésem, hogy a magyar lakosság többségét egyáltalán nem érdekli a politika. Mert az embereknek nincs bizalmuk senkiben, elfogyott a türelmük. A politikán túl, a „közös ügyek” se érdeklik őket. „Az állam, nem én vagyok” az új mottó. Ezt nem csak én állítom, hanem a véleménykutatások is bizonyítják. Ezen ne is csodálkozzunk: amikor a lakosság nagy része mindennap küzd a túlélésért, hát más dolguk van az embereknek, mint kimenni az utcára és felvonulni..De 1956-ban sem volt könnyű az élet - a „gulyáskommunizmust” ekkor még nem találták ki - mégis kimentek az utcára az emberek.

Mint francia állampolgár nincs jogom ezt a passzivitást elítélni. Más a múlt, mások a körülmények. Ráadásul amikor nálunk Franciaországban se rozsás a helyzet, amikor nálunk is sokan hátat fordítanak már a politikának.

Mégis egy dolog megnyugtat ebben a borus kontextusban: október 23-án Párizsban minden évben összegyűlnek magyarok és franciák  a Diadalívnél és együtt emlékeznek. Ilyenkor mindig eszembe jut az  akkori 10 éves gyerek és emlékei.

PW - 2015 okt. 22

__________

(1) A L'Humanité, megfeledkezve a lengyel események megítélésében egy héttel azelőtt elkövetett hibájáról, ismét hamisan értékelte a helyzetet; a magyar felkelőket, mint a hitleri hadsereg volt szövetségeseit becsmérelte.

(2) akkor, 1957 márciusában nevezték át Párizsban „Kossuth tér”-re azt a teret, ahol a kommunista párt székháza állt.

(3) A Szuezi csatorna Egyiptom általi államosítása miatt1956. október 29. és november 7. között zajlott közös izraeli-brit-francia háború, amit második arab-izraeli háborúként is emlegetnek.

Több mint negyven francia közéleti személyiség írta alá azt a felhívást, amelyben a Pakisztánban...
Az album címe « Effet miroir », azaz Tüköreffektus. Klipek a kattintás után.
Egy 1990-es években játszódó kamaszkori fejlődésregény, Nicolas Mathieu Leurs enfants apres eux...
A 2015. november 13-i 130 áldozatot követelő párizsi merényletsorozat valamennyi kitervelőjével és...
A franciaországi zsidó szervezetek tanácsát (CRIF) megdöbbentette, hogy Emmanuel Macron államfő...
Anyanyelvi francia nyelvoktatást, érettségire, nyelvvizsgára, szaknyelvi vizsgákra, üzleti és...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó