"Ce que cache mon langage, mon corps le dit. Mon corps est un enfant entêté, mon langage est un adulte très civilisé." 

"Ce que cache mon langage, mon corps le dit. Mon corps est un enfant entêté, mon langage est un adulte très civilisé." – Amit beszédmódom elrejt, azt testem elmondja. Testem egy makacs gyerek, nyelvezetem egy nagyon művelt felnőtt.

Figure centrale de la pensée française, Roland Barthes a traversé tous les grands courants intellectuels du XXe siècle.
Aujourd'hui encore, il appartient à la catégorie restreinte de ceux que Foucault désigne comme des "fondateurs de discursivité", ces écrivains qui donnent à écrire et à penser.

• Roland Barthes, a francia gondolkodás egyik központi alakja, aki túlhaladta a 20. század összes főbb szellemi áramlásait.
  Még ma is azon korlátozott kategóriába tartozik, akiket Foucault a "diszkurzivitás (logikai következtetés) alapítójának" nevez, ők azok az írók, akik írni és gondolkodni tanítanak.

Roland Barthes, né le 12 novembre 1915 à Cherbourg et mort le 26 mars 1980 à Paris, est un critique littéraire et sémiologue français, directeur d'études à l'École des hautes études en sciences sociales et professeur au Collège de France.

• Roland Barthes, 1915. november 12-én született Cherbourgban és 1980. március 26-án halt meg Párizsban. Francia irodalomkritikus és szemiológus, az École des Hautes Etudes en Sciences Sociales tanulmányi igazgatója és a Collège de France professzora.

La critique sémiologique de Roland Barthes s’intéresse à tout : sur Racine et la tragédie, Beethoven, Brecht, le Japon, la mode, le discours amoureux, le bifteck-frites, le catch, le striptease, la DS 21, la photographie ….
Dans un style qui allie savoir et saveur, Barthe déchiffre non pas le sens de ses œuvres, objets ou figures, mais leur signification, c’est-à-dire leur place de mythes dans la culture.

• Roland Barthes szemiológiai kritikája minden téma felől érdeklődik: Racine és tragédia, Beethoven, Brecht, Japán, divat, romantikus diskurzus, steak és chips, birkózás, sztriptíz, DS 21 (Fantomas sztárkocsija), fényképezés ....
  Barthe egy olyan stílusban ír, amely ötvözi a tudást és az ízeket, nem munkáinak, tárgyainak vagy figuráinak értelmezését, hanem azok jelentését, azaz mítoszaik helyét a kultúrában.

Le mythe – ou signe – est important à étudier parce qu’il habite le langage, qui fonde et régule les rapports sociaux. Les mythes contribuent à créer un discours dominant, celui du « bon sens », que Barthes nomme la doxa* : « c’est l’Opinion publique, l’Esprit majoritaire, le Consensus petit-bourgeois, la Voix du Naturel, la Violence du Préjugé ».

• A mítosz – vagy jel – fontos a tanulmányozáshoz, mert a nyelvben él, amely megalapozza és szabályozza a társadalmi kapcsolatokat. A mítoszok segítenek egy domináns diskurzus kialakításában, a "józan ész" diskurzusában, amelyet Barthes a doxának* hív: "A közvélemény, a többségi szellem, a középosztály konszenzusa**, a természet hangja, az előítélet vadsága”.

Dans Élément de Sémiologie (1965), Barthes formalise une méthode pour décrire le comportement des signes, méthode qu’il avait déjà brillement illustré dans ses célèbres textes de Mythologies (1957).

• 
  Az Élément de Sémiologie (1965) könyvében Barthes megalkot egy a jelek viselkedésének leírására szolgáló módszert, amelyet már korábban ragyogóan bemutatott Mythologies (1957) című híres írásaiban.

Pour contrer la dominance des signes dans le langage, Barthes cherche une signification moins lourde des mots, des idées, autrement dit une « expression blanche », un Degré zéro de l’écriture (1953), qu’il trouve par exemple chez Maurice Blanchot***, dans L’étranger de Camus, dans la photographie ou encore dans le haïku japonais.

• Hogy ellensúlyozza a jelek dominanciáját a nyelvben, Barthes szavak, fogalmak kevésbé bonyolult – azaz közérthető – jelentését keresi, amit például Maurice Blanchot-nál *** vagy Camus Közöny című könyvében, a fotózásban vagy a japán haikuban megtalál.

Roland Barthes examine aussi le rôle du lecteur dans le processus de lecture du texte. De cette interaction entre le texte et le lecteur (Le plaisir du texte, 1973) provient un univers de sensations et d’expériences.

• Roland Barthes az olvasó szerepét is megvizsgálja a szöveg olvasásának folyamatában. Ebben a szöveg és olvasó közötti kölcsönhatásban (Le Plaisir du Texte, 1973) a szenzációk és élmények világa jelenik meg.

Notes :

*A doxa görög szó, amely olyan véleményt jelöl, amely lehet, hogy részben igaz, de (igazságtartalmát) teljesen nem lehet megmagyarázni.

** A konszenzus latin eredetű szó, a jelentése: egyetértés vagy megegyezés egy adott csoport tagjai között. Előfordul kifejezésekben is, például "konszenzuson alapuló döntéshozatal". A konszenzushoz való eljutás azzal jár együtt, hogy minden egyes csoporttag véleményét komolyan veszik és megfontolják.

*** Maurice Blanchot : író, irodalomkritikus, filozófus a XX. század második felének egyik legsokoldalúbb, legizgalmasabb, egyben legtitokzatosabb francia gondolkodója

Source : hachette