Magyarországon a 45 év alatti korosztály 3 százalékának van felsõfokú nyelvvizsgája, 8 százaléka tett sikeres középfokú, és 3 százaléka alapfokú állami nyelvvizsgát. A nyelvtudás erõteljesen kapcsolódik az iskolai végzettséghez. A diplomás népesség közel 70 százaléka legalább egy idegen nyelven beszél B1 szinten – tehát körülbelül alapfokon –, és minden ötödik diplomásnak egynél több idegen nyelvbõl is van szélesebb körben használható nyelvtudása. Az érettségizettek között a használható nyelvtudásúak aránya 26 százalék, a nem érettségizettek között 5 százalék – ezek az adatok olvashatók többek között a Nemzeti Felnõttképzési Intézet megbízásából a Medián és szakmai tanácsadója, a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete által készített tanulmányban.
A kutatásnak külön jelentõséget ad, hogy a lakosság idegen nyelvi kommunikációs készségeinek meghatározása elsõ ízben nem „önbevallásos” módon, hanem az Európa Tanács Közös Európai Referenciakeretén (CEF) alapuló nyelvtudásméréssel történt. Az átfogó kutatás így európai viszonylatban is újdonságnak számít.
A kutatás célcsoportját képezõ, 45 év alatti korosztály fiatalabbik felének – tehát a 30 év alattiaknak – is csak igen csekély hányada, pontosan 7 százaléka felel meg annak az európa-tanácsi célkitûzésnek, hogy minden uniós állampolgár legalább két idegen nyelvet beszéljen az anyanyelvén kívül – legalábbis ha a B1 szintû, alapfokú tudást fogadjuk el a használható nyelvtudás minimum-szintjének. Mivel a 15-44 éves népesség idõsebbik felének, tehát a 30 éven felülieknek 51 százaléka csak az orosz nyelvet tanulta idegen nyelvként az iskolában, ezért nem csoda, hogy még ebben a viszonylag fiatal népességben is igen magas az idegen nyelveket nem beszélõk aránya: a 15-44 éves népesség 45 százaléka egyáltalán nem beszél nyelveket.
A rendszerváltás az idegennyelv-tanulás területén a kötelezõ orosz nyelvtanulás eltörlését és a szabad nyelvválasztás bevezetését jelentette. A változás drasztikusan ment végbe, és oroszul ma már gyakorlatilag senki nem tanul, vagy legalábbis olyan kevesen, hogy arányuk 1000 fõs mintán nem mérhetõ. Az orosz nyelv helyére leggyakrabban az angol vagy német nyelv oktatása került. E két nyelv hegemóniája máig jellemzi a nyelvoktatást, és ennek következtében nyelveket beszélõk is jóformán csak ebbõl a két nyelvbõl találhatók. Szélesebb körben használható angol nyelvtudása a 15-44 éves népesség 17 százalékának, némettudása 10 százalékának van. Más nyelveken a vizsgált korosztály 4 százaléka beszél elfogadható szinten.
A tanult nyelvek között Magyarországon az angol, a német és az orosz mellett alig jelennek meg más idegen nyelvek. A jelenleg idegen nyelvet tanulók 7 százaléka tanul az angolon és németen kívül más idegen nyelvet, melyek között a neolatin nyelvek, a francia, az olasz és a spanyol a legnépszerûbbek. A környezõ volt szocialista országok nyelvei nem jelennek meg az oktatási palettán. Ezek iránt az érdeklõdés gyakorlatilag a nullával egyenlõ. Azon kevesek, akik ezeket a nyelveket (cseh, horvát, román, szerb, szlovák, szlovén, ukrán) beszélik, nyelvtudásukat családi örökségként kapták, vagy életük valamely részében ezekben a szomszédos országokban éltek.
A válaszadók, akik saját személyes tapasztalataik alapján értékelték azokat a képzési formákat, amelyekben eddig részesültek, az általános iskolai idegennyelv-oktatás színvonalát átlagosan csak hármasra osztályozták, a középiskolai nyelvoktatásra adott értékelések átlaga 3/4, és a felsõfokú oktatásban nyelvet tanulók által adott „jegyek” sem érik el a négyes átlagot. A nyelviskolai tanfolyamoknak és a magántanároktól vett óráknak a színvonalát az iskolarendszerû oktatás teljesítményénél jóval magasabbra értékelték azok, akiknek volt alkalmuk tapasztalatot szerezni ezekben a nyelvtanulási formákban.
Így érthetõ, hogy a növekvõ elvárások az idegennyelv-tudás iránt, valamint a nyelvvizsga minél korábbi megszerzésével elérhetõ elõnyök a diákok rohamosan növekvõ hányadát arra késztetik, hogy az iskolai nyelvoktatással párhuzamosan nyelviskolába vagy magán nyelvtanárhoz járjanak. A nyelvi különórák iránti kereslet eleinte inkább a rendszerváltás után gombamód szaporodó nyelviskolák felé áramlott, de mára egyértelmûen látszik, hogy a nyelvi különórákra járók az egyéni nyelvórákat preferálják, amely szolgáltatást – a keresletre rámozdulva - ma már a nyelviskolák is kínálják.
Ezért különösen fontos a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (NYESZE) a tevékenysége, ugyanis az 1992-ben alapított Egyesület – többek között – az igényes nyelvoktatás védelmében szakmai minõsítési rendszert mûködtet. Ennek célja a vállalkozói körben folytatott nyelvoktatás szakmai színvonalának ellenõrzése, és a nyelvet tanulni vágyók tájékoztatása. A NYESZE - díjnyertes minõsítési rendszere által - a Nemzeti Minõség Klub tagjává vált, illetve 2003-ban elnyerte az Európai Nyelvi Díjat is.
