Érdekes munka, jó fizetés, részvétel az európai "agytröszt" munkájában - kívánhat-e valaki ennél jobb állást? Az EU-csatlakozás után évente több száz magyar pályázza meg többek között az EU-fordító- és tolmácsállásokat Brüsszelben, Luxemburgban, Strasbourgban.
A csatlakozás óta eltelt két év alatt több mint százra nõtt az itt dolgozó fõállású magyar fordítók és mintegy harmincra a fõállású magyar tolmácsok száma. Legalább kétszer annyian vannak a külsõ fordítók és tolmácsok. Azaz vagy ötszáz magyar nyelvi szakember! A számunkra - az új tagok számára - meghirdetett keretszámokat még így sem sikerült feltölteni.
A bejutás meglehetõsen hosszú, igencsak fáradságos procedúra. Hogyan válhat valaki EU-fordítóvá vagy tolmáccsá? Ezekrõl a kérdésekrõl esett szó a magyar fordítók és tolmácsok napján, melyet az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképzõ Központja rendezett a a szakmai szervezetek segítségével.
Az európai uniós fordítóval szemben támasztott követelmények igencsak magasak. Kell hozzá EU-s "állampolgárság", egyetemi diploma, az anyanyelv kiváló ismerete, plusz két idegen nyelv magas szintû tudása. Ha valaki állandó állásra pályázik az EU-intézmények valamelyikénél, le kell tennie az úgynevezett EPSO-versenyvizsgát, amely írásbeli és szóbeli részbõl áll. Az írásbelin a jelöltek egy teljes napot kitevõ tesztíráson vesznek részt, erre Budapesten, Debrecenben és Brüsszelben is lehetõség van. Az EU-ismeretek nyelve választhatóan az angol, a francia vagy a német. A fordítás mindig idegen nyelvrõl magyarra történik az említett "fõ nyelvek" egyikérõl, majd az EU húsz hivatalos nyelvébõl választott második nyelvrõl.
Ezután következhet a szóbeli felvételi vizsga, ugyancsak a három nyelv valamelyikén: EU-ismeretek, fordítói szituációk megoldása, problémakezelés.
Ha a jelölt minden vizsgán megfelelt (az egész procedúra átlagosan egy évig tart), felkerül egy tartaléklistára, innen választják ki a leendõ EU-munkatársakat.
Gulyás Róbert három, Mester Ildikó két éve dolgozik EU-tolmácsként Brüsszelben és Strasbourgban. Szerintük a feladat összetett, gyakran naprakész tájékozottságot kíván. A nyelvtudás csak "beugró", de itt is fontosabb a magyar nyelv minden részletre kiterjedõ ismerete, mint az idegen nyelvé. Uniós alapelv, hogy a tolmács idegen nyelvrõl fordítson a sajátjára. Más kérdés, hogy nem mindig lehet betartani, a "kis nyelvek" esetében különösen nem, nincs mindig máltai-észt tolmács kéznél, amikor szükség volna rá. Ezért fontos a legalább két idegen nyelv tudása is.
A fordítók munkája annyival könnyebb, hogy több idejük, alkalmuk van a felkészülésre, a tolmácsnak gyakrabban kell improvizálnia. Különösen az Európai Palamentben, ahol a legkülönfélébb témák kerülnek terítékre egy és ugyanazon ülésszak keretében, a környezetvédelemtõl az adórendszerekig. A tolmácsoknak tehát állandóan figyelemmel kell kísérniük az aktuális ügyeket. Nagyon "észnél kell lenni", mert a szakszavak is gyakran változnak. Például: a munkanélkülieket nálunk most éppen "regisztrált munkakeresõnek" nevezik, s ezt a fordításban-tolmácsolásban is érvényesíteni kell. Meg kell birkózni a dialektusokkal is: nem mindegy, hogy egy ír, egy skót vagy egy angol beszél angolul: ilyenkor "ki kell tanulni" az illetõ nyelvjárását, nyelvhasználatát.
Gond, ha a felszólaló nem fogalmaz egyértelmûen. Egy magyar parlamenti képviselõ például azt mondta: "Erre a kérdésre Németh miniszter úr fog válaszolni." A tolmács ezt "German minister"-re fordította, mire a németek egyöntetûen tiltakoztak, õk nem illetékesek a kérdésben.
Hasznos, ha egy-egy nemzet képviselõi összefognak a tolmácsolás-fordítás területén is. Gulyás Róbert szervezésében például megalakult az EU-nál dolgozó magyarok terminológiai együttmûködési fóruma, a HUTERM, amelynek ma már több mint ötszáz állandó tagja van.
Boronkay-Roe Zsuzsa, az ELTE Fordító- és Tolmácsképzõ tanára felhívta a figyelmet arra, hogy a tolmácsolás, különösen, ha szinkrontolmácsolásról van szó, igencsak stresszes tevékenység. Ne vállalja ezt a munkát, aki nem bírja a feszültséget. Erõteljes koncentrálóképességre van szükség, nem szabad, hogy zavarólag hasson a tolmácskabinban ülõ "váltótárs" papírzörgése vagy erõteljesebb lélegzetvétele.
Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Fordító- és Tolmácsképzõ Központja évente indít egyéves "Európai uniós szakfordítói" és "Európai uniós konferenciatolmács" szakirányú továbbképzéseket. A továbbképzésben való részvétel feltétele: egyetemi vagy fõiskolai oklevél, felsõfokú nyelvtudást igazoló bizonyítvány egy vagy két idegen nyelvbõl, továbbá sikeres alkalmassági vizsga. A képzésben nagy hangsúlyt kapnak az EU-tanulmányok, a gazdasági és jogi szakismeretek. A leendõ konferenciatolmácsok egy hetet Brüsszelben is eltölthetnek, hogy megismerkedhessenek az EU-intézmények mûködésével. Csókay Balázs a közgazdasági egyetem elvégzése után jelentkezett európai konferenciatolmácsnak, most másodéves hallgató. Szerinte csalódik az, aki úgy jön ide, elég a nyelvtudás. Az általános és szakmai tájékozottságon kívül a leendõ tolmácsnak "el is kell tudni adni" magát, megfelelõ fellépéssel is kell rendelkeznie.
Szinte mindegy, milyen szakmai elõképzettsége van, itt "multi-kulti" tudásra van szükség, minden területen helyt kell állnia. Fontos a beszédtechnika, az elõadói és az improvizációs készség, s persze a stessztûrõ képesség is. Ha végez, indul az EU-versenyvizsgán. Úgy gondolja, érdemes végigcsinálni a procedúrát, hiszen egy állandó EU-tolmács fizetése négyezer euró körül van, de még egy szabadúszó tolmács is 4-500 eurót kap naponta. Õ is tudja, hogy még vannak szabad helyek Brüsszelben, s mindent megtesz, hogy az egyik majd az övé legyen. (Forrás: NOL)
