Várhatóan ebben az évben is több százan jelentkeznek majd a szegedi önkormányzat által meghirdetett ingyenes angoltanfolyamra: az elõször két évvel ezelõtt elindított kurzusokra eddig több mint háromezren jártak. Több száz kismama és nyugdíjas is megfordult itt: bár volt lemorzsolódás, az idõsebb korosztály tagjai közül is viszonylag sokan elsajátították az alapokat, hogy angolul beszélgethessenek iskolás unokájukkal vagy ne okozzon számukra gondot egy segítséget kérõ külföldi turista útba igazítása. A szegedi kezdeményezés nem egyedülálló: Budapest egyes kerületeiben és az ország más nagyvárosaiban is indítottak már hasonló tanfolyamot, és Miskolcon éppúgy nagy volt az érdeklõdés, mint Szolnokon.
- A lakosság számára szervezett ingyenes városi nyelvórák nem teremtenek konkurenciát a nyelviskolák számára: a nagy csoportokban, nem ritkán harminc-negyven fõvel zajló oktatás leginkább arra szolgál, hogy felkeltse az igényt az adott nyelv alaposabb elsajátítására - vélekedik Istenes Henriett, a szegedi ILS Nyelviskola vezetõ nyelvtanára.
Anyagi ráfordítás nélkül nyelvet tanulni a szakmai kamarák által indított, rendszerint valamilyen pályázati forrásból támogatott tanfolyamokon is lehet: szerveztek már nyelvoktatást vendéglátósoknak, taxisoknak, bolti eladóknak és gyógymasszõröknek éppúgy, mint fodrászoknak, kozmetikusoknak vagy benzinkutasoknak. A pedagógusok nyelvtanulására az Oktatási Minisztérium a Tempus Közalapítványon keresztül pályázati keretet is elkülönített.
Az oktatásukat maguk finanszírozó hallgatók célja leggyakrabban a nyelvvizsga letétele: annak ellenére, hogy középiskolában és az egyetemeken is folyik nyelvoktatás, a magániskolákban sok a diák ügyfél, aki érettségi vagy államvizsga elõtt szeretne nyelvvizsgázni, s nem magántanárhoz fordul, hanem a csoportos tanulási formát választja. Az elérhetõ nyelvpótlék miatt ugyancsak a nyelvvizsgára hajtanak azok a közalkalmazottak és köztisztviselõk is, akik ezáltal többletjövedelemre számíthatnak. Ezzel szemben az oktatást finanszírozó magáncégek jellemzõen nem vizsgabizonyítványt, hanem gyakorlati nyelvtudást várnak el dolgozóiktól.
- Nyelvtanuláshoz szinte mindenki vehet igénybe állami támogatást - jelenti ki Szivi József, a Nemzeti Felnõttképzési Intézet szakmai igazgatóhelyettese, utalva arra: amennyiben azt a területileg illetékes regionális fejlesztési és képzési bizottság jóváhagyja, a vállalkozások a szakképzési hozzájárulás terhére a szakmai képzésekhez hasonlóan nyelvórákra is elküldhetik dolgozóikat. A tanulmányaikat önmaguk finanszírozók pedig az akkreditált nyelvtanfolyamok költségének 30 százalékát, legfeljebb 60 ezer forintot leírhatnak az adójukból.
- A nyelvvizsga gyakran nem több, mint egy féltve õrzött dokumentum a fiókban, s valójában egy évekkel korábbi tudást tükröz - jelenti ki egy 2005-ben végzett felmérésre hivatkozva Légrádi Tamás, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (Nyesze) alelnöke. Tavaly egy országos felmérés során a válaszadókat nemcsak megkérdezték nyelvtudásukról, hanem a kérdezõbiztosok tesztelték is az interjúalanyokat. Kiderült: a nyelvvizsgával rendelkezõk jelentõs hányada nem beszéli az adott szinten a nyelvet. Ennek egyik leggyakoribb oka, hogy a vizsgabizonyítvány megszerzése után a vizsgázó nem használta a megszerzett ismeretet, így tudása megkopott. A kutatás szerint egyébként a 45 év alatti lakosság körében csak minden hetedik embernek van valamilyen nyelvvizsgája.
Használható nyelvtudás leginkább idegen nyelvi környezetben szerezhetõ, ám nagyon kevesen engedhetnek meg maguknak egy akár több százezer forintba is belekerülõ külföldi nyelvtanfolyamot. Sem adat, sem kimutatás nem áll rendelkezésre arról, hányan tanulhatnak külföldön nyelvet. Förster Anita, a Nyelvi Utaztatók Szakmai Egyesületének tagjaként mûködõ fõvárosi LingVisit Oktatásszervezõ és Nyelvi Utaztató Kft. irodavezetõje azt hangsúlyozta: nehéz ennek megbecsülése, mert több vállalkozás utazási irodai engedély nélkül szervez tanulmányutakat. Másrészt sok fiatal külföldi munkavállalásának hátterében is a nyelvtanulási szándék áll. Õk nem fizetnek a tanulásért, hanem éppen ellenkezõleg: pénzkeresés közben sajátítják el a nyelvet.
Soktényezõs tanfolyamárak
A nyelviskolák tanfolyamdíjait szinte lehetetlenség összehasonlítani egymással, s csak az árakat figyelni félrevezetõ. A színvonalat befolyásolja a település, a felszereltség, a választott nyelv, a tanárok felkészültsége, a csoportlétszám, a helyszín, a tanfolyam hossza, a heti óraszám. A csoportos foglalkozások díjszabása tanóránként átlagosan 600-800 forinttól 1500-2000 forintig terjed. Mivel az egymástól rendkívül eltérõ oktatási lehetõségek és struktúrák miatt pontosan nem tudni, összességében hányan vesznek részt a felnõttképzés keretében nyelvoktatásban, így a választott nyelvekrõl is csak becslések vannak. A legnépszerûbb az angol nyelv, azt követi a német, a francia, az olasz és a spanyol, több helyen reneszánszát éli az orosz nyelv. A nyelviskolákat tömörítõ szövetségek és egyesületek azt ajánlják a nyelvtanulásra pénzt és idõt áldozóknak: mielõtt beiratkoznak valahová, tájékozódjanak a tanítási módszerekrõl.
Évente több ezren nyelvvizsgáznak eszperantóból, közöttük sok az olyan egyetemista és fõiskolás, akinek a vizsgabizonyítvány a diplomájához kell. Szilvási László, a Magyar Eszperantó Szövetség igazgatója elmondta: amíg 1999-ben még nem egészen hatszázan vállalkoztak a vizsgára, 2004-ben mintegy hatezren tettek nyelvvizsgát, a nyelvet ismerõk száma pedig az országban eléri az ötvenezret. Az eszperantónyelv-vizsgáért is jár a pluszpont a felvételin és a nyelvpótlék a hivatalban.
