A nyelvek iránt érdeklődő laikusokat sokszor a számszerűsíthető tények érdeklik: melyik nyelvben van a legtöbb vagy a legkevesebb magánhangzó, illetve mássalhangzó, mely nyelvben van a legtöbb szó, melyik nyelv a legrégebbi, melynek van a legrégebben írása. És persze ott a kérdés: melyik nyelvben van a leghosszabb szó?

{youtube}

Persze a szakemberek azonnal figyelmeztetnek, hogy a szó hosszának mérése sem egyértelmű: nyelvészetileg például többet mond a hangok száma, mint a betűké – ugyanakkor nem csak a hangok, a szótagok hosszát vagy a szóelemek (szakszóval: morfémák) számát is számolhatjuk. Nem mindegy, hogy csak szótári alakot veszünk figyelembe, vagy ragozott alakokkal is számolhatunk. Itt van például az alábbi videó (ami persze inkább a szórakoztatás kedvéért, mint tudományos alapossággal készült).

Az angol fordításból is kiviláglik, hogy a cseh, a holland, török és bolgár szavak ragozottak – és persze az angol fordítás nélkül is tudjuk, hogy a magyar is az. Sejthető azonban, hogy ha a dán vagy a svéd szót többes számba tennénk vagy határozott végartikulussal – jelentésében az a(z)magyar a határozott névelőhöz hasonló, de toldalékként használatos elemmel – egészítenénk ki, néhány hanggal és egy szótaggal hosszabb lenne; a lengyel szó esetében is lehetne olyan esetet találni, amelyben kissé hosszabb lenne.

Alapvetően kétféle stratégiát láthatunk az kivételesen hosszú szavak építésére: előképzőket és képzőket halmoz a cseh, a török, az ír, a lengyel, a francia, az olasz, a bolgár, és a portugál, szóösszetételeket rak össze a dán, a holland és a svéd (igaz, az összetételi tagokban is előfordul képző). A magyar ebben a tekintetben azért kivételes, mert az igekötő se nem előképző, se nem összetételi tag: erre az a bizonyíték, hogy elválhat (nem szentségtelenít meg) – a szó részévé a képzés teszi (már nem választható el a képzőtől: nem megszentségteleníthetetlenségeskedik, és nem *nem szentségteleníthetetlenségeskedik meg).

Észrevehetjük, hogy több nyelvben is felbukkan a nemzetközi anti- ’ellenes’ elem is. Ezt a magyarban is használjuk, sőt, mondhatnánk:antimegszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. Az angol szó jelentős részben újlatin eredetű szóelemekből áll, az újlatin nyelvek esetében pedig nehéz eldönteni, mely elemek ősiek, és melyek újabb átvételek. Bár a spanyol szó elején egy betoldott e áll, más hangváltozásnak nincs benne nyoma: minden bizonnyal egészében is viszonylag friss átvétel a latinból. A legfurcsább azonban a leghosszabb szlovén szó, mely görög eredetű nemzetközi szó, és ’orr-fül-gégészet’ jelentésű (felépítése is olyan, mint a magyar szóé: képzővel ellátott összetétel). (Forrás: nyest.hu - Nyelv és Tudomány)