Paris sous la Renaissance – Párizs a reneszánsz idején
Histoire de Paris – Párizs története (10)
Le nom de François Ier est souvent associé aux châteaux de la Loire. Et pour cause : le monarque grandit à Amboise, s’installe ensuite à Blois et plus tard, édifie Chambord. Pourtant, c’est à Paris que le « prince de la Renaissance », sacré roi de France en 1515, choisit de s’installer en 1528. Il met ainsi fin à l’itinérance de sa cour. Mais l’intention première du roi est tout autre : il veut réaffirmer l’autorité du pouvoir royal sur la capital.
I. Ferenc király neve gyakran kapcsolódik a Loire menti kastélyokhoz. Jó okkal, mert az uralkodó az ambois-i kastélyban nevelkedett, majd Blois-ba költözött, később pedig elrendelte a chambord-i kastély megépítését. Mégis Párizs volt, ahol az 1515-ben királlyá koronázott "reneszánsz hercege" 1528-ban letelepedett, véget vetve udvara vándorlásának. Ám a király eredeti szándéka egészen más volt: meg akarta erősíteni a királyi hatalom tekintélyét a fővárosban.
Destruction au Louvre
Seulement voilà, Paris n’est pas vraiment à son goût. Il trouve la ville trop moyenâgeuse. Le château du Louvre, vieille forteresse médiévale, est par exemple jugé inadapté à la vie de la cour « moderne ». François Ier en détruit donc le donjon, agrandit les fenêtres, et décore les appartements dans le style antique typique de la période Renaissance. Le roi décide par ailleurs de faire construire un hôtel de ville digne du prestige de la capitale.
Csakhogy Párizs nem volt ínyére való. Túlságosan középkorinak találta a várost. A Louvre kastély, ez a középkori erőd, alkalmatlannak bizonyult a "modern" királyi udvar számára. Ezért I. Ferenc leromboltatta a vártornyot, megnagyobbíttatta az ablakokat és a lakosztályokat a reneszánsz tipikus antik stílusába öltöztette. Elhatározta, hogy a fővároshoz méltó városházát építtet.
Admirateur des grands humanistes, il ordonne la création du Collège des lecteurs royaux, indépendant de l’université de Paris. Appelé désormais Collège de France, il reste aujourd’hui encore un établissement de référence en termes d’enseignement et de recherche. La présence de François Ier en région parisienne (mais aussi à Fontainebleau et Saint-Germain-en-Laye) attire en ville princes, conseillers du roi, gentilshommes et financiers. Ceux-ci se font construire de beaux hôtels particuliers.
A nagy humanisták csodálója elrendelte a Collège – a párizsi egyetemtől független –, úgynevezett "királyi olvasók" intézményének megépítését. A jelenleg Collège de France néven ismert felsőoktatási intézmény az oktatás és kutatás szolgálatában áll.
I.Ferenc király jelenléte a párizsi régiókban (éppúgy, mint Fontainebleau-ban és Saint-Germain-en-Laye-ben) vonzotta a város fejedelmeit, a királyi tanácsadókat, nemeseket és pénzügyi embereket. Ők építtették a szép kúriákat.
Les façades sont ornées de pilastre, de frontons et de médaillons. C’est le cas de l’hôtel Carnavalet (actuel musée de l’Histoire de Paris), l’un des rares témoins de l’architecture de la Renaissance à Paris avec la cour carrée du Louvre. En revanche, le peuple, lui, continue d’habiter dans des maisons médiévales hautes et serrées les unes contre les autres.
A homlokzatokat pillérek, oromdíszek, és domborművek ékesítették. Ilyen a Carnavalet- palota, a jelenlegi a Párizsi Történeti Múzeum és is, amely a Louvre Négyszögletes udvarával (Cour carrée) a reneszánsz építészet egyik ritka példája. A nép viszont továbbra is magas, szorosan egymás mellé épített középkori házakban élt.
Paris n’est pas une ville …
Au XVIe siècle, Paris devient également la capitale du luxe. La cour du roi dicte les règles de l’élégance. La noblesse de robe et la bourgeoisie rivalisent de raffinement vestimentaire et décoratif, au grand bonheur des drapiers, couturiers, joailliers, ébénistes et autres orfèvres. Les meilleurs artisans du continent s’installent en ville et chaque année, les marchands viennent de toute l’Europe vendre leurs produits à la foire de Saint-Germain.
Párizs nem város …
A XVI. században Párizs a fényűzés városa lett. A királyi udvar diktálta az elegancia szabályait. A nemesség és a polgárság egymással versengett az öltözködés választékosságát és díszítését illetően, a szövetgyártók, szabók, ékszerészek, bútorasztalosok és ötvösök legnagyobb örömére. A kontinens legkitűnőbb mesterei érkeztek a városba és minden évben kereskedők jöttek egész Európából, hogy portékáikat értékesítsék a saint-germain-i vásáron.
Paris retrouve enfin sa prospérité perdue après 100 ans de guerre continuelle. Son rayonnement intellectuel n’a bientôt pour limite que le monde lui-même. À l’enseignement de la théologie et des arts libéraux s’ajoute en enseignement moderne tourné vers l’humanisme et les sciences exactes. L’invention de l’imprimerie, introduite en France dès 1470, permet la circulation des savoirs. Les auteurs grecs et latins sont alors considérés comme des maîtres à penser et des modèles à imiter. Les lettres françaises vivent en âge d’or avec Montaigne, La Boétie, les poètes Ronsard et du Bellay.
Százesztendős folyamatos hadviselés után Párizs végül rátalált elveszett jólétére. Szellemi felvirágzásának csak a nagyvilág szabott határokat. A teológiai és bölcsészeti tudományokhoz hozzáadódott a humanizmus és az egzakt tudományok felé orientált modern oktatás is. A nyomtatás feltalálása – amit Franciaországban már 1470-ben bevezettek – lehetővé tette a tudás kiterjesztését. A görög és latin írókat tekintették a gondolkodás példaképeinek. A francia irodalom virágkorát élte Montaigne-nyel, La Boétie-vel, valamint Ronsard és du Bellay költőkkel az élen.
Sur la rive gauche et sur l’île de la Cité, les métiers du livres ne connaissent pas la crise : parcheminiers, écrivains et enlumineurs travaillent comme jamais ! « Paris n’est pas une ville, c’est un monde », dira l’empereur Charles Quint en 1540. Cependant, la propagation des idées de la Réforme se heurte bientôt à la résistance du roi.
A Szajna bal partján és a Cité-szigeten a könyviparnak vígan ment a sora: a pergamengyártók, írók és illusztrátorok úgy dolgoztak, mint még soha! "Párizs nem egy város, de az egész világ", mondta V. Károly német-római császár 1540-ben. A reformáció eszméinek terjedése azonban hamarosan a király ellenállásába ütközött.
D’abord tolérant, François Ier lance finalement les premières persécutions contre les protestants. Le massacre dit de la Saint-Barthélemy se profile et annonce des temps plus sombres pour la ville et ses habitants.
A korábban még toleráns I. Ferenc végül elindítja a protestánsok elleni első üldözéseket. Felsejlett a Szent Bertalan éji mészárlás, amely a városnak és lakóinak a legsötétebb napok eljövetelét jövendölte.
Source : écoute
Traduit par P. Erzsébet
Lecture-correction : B. Kati
Vocabulaire
et pour cause – és jó okkal
l’itinérance (f) – áthelyezés, költözés, helyváltoztatás
la cour – királyi udvar
l’intention (f) première – első szándék
réaffirmer – megerősít
inadapté, -e – alkalmatlan, elfogadhatatlan
l’hôtel (m) de ville – városháza
le conseiller – tanácsadó
le gentilhomme – nemes
l’hôtel (m) particulier – városi palota, kúria
le pilastre – pillér
le fronton – oromzat, oromdísz
la noblesse de robe – hivatali nemesség
vestimentaire – ruházati
le drapier – posztógyártó, szövetgyártó
le couturier – varró, szabó
le joaillier – ékszerész
l’ébeniste (m) – asztalos, bútorkészítő
l’orfèvre(m) – ötvös
l’artisan (m) – kézműves
les arts (m, pl) libéraux – bölcsészeti fakultás ; egzakt tudományok, a hét szabad művészet (nyelvtan, retorika, dialektika, csillagászat, számtan, mértan, zene)
l’imprimerie (f) – nyomtatás
le maître à penser – bölcselkedő
le parcheminier – papírkészítő, pergamengyártó
l’enlumineur (m) – illusztrátor
le massacre de la Saint-Barthélemy – Szent Bertalan napi mészárlás
se profiler – kirajzolódik, előrevetül
