Paris sous Philippe Auguste – Párizs Fülöp Ágost idejében
Histoire de Paris – Párizs története (04)
Au temps des premiers rois capétiens, Paris est une petite ville constituée de bourgs dispersés de part et d’autre de la Seine. Il faut attendre le règne de Philippe Auguste (1180-1223) pour que la ville accède véritablement au rang de capitale. Le roi y réside le plus souvent, à la différence de ses prédécesseurs.
Az első Capeting-királyok idején Párizs a Szajna két oldalán elszórt falvakból kialakult városka volt. Egészen Fülöp Ágost (1180-1223) uralkodásáig kellett várni, hogy a település valóban fővárosi rangra emelkedjen. Elődeivel ellentétben a király gyakran tartózkodott itt.
Ses meilleurs ennemis, les rois d’Angleterre (Henri II, puis son fils Richard Coeur de Lion), représentent une menace constante. Aussi fait-il construire une enceinte de plus de cinq kilomètres sur les deux rives de la Seine : le mur de Philippe Auguste. Les bourgeois de Paris sont appelés à financer ces grands travaux.
Legfőbb ellenségei, az angol királyok (II. Henrik, majd Henrik fia, Oroszlánszívű Richárd) állandó veszélyt jelentettek. Így aztán egy több mint öt kilométer hosszú várfalat kellett építenie a Szajna két partján: ezt nevezzük Fülöp Ágost falának. A király a párizsi polgárokat kérte fel a munkák finanszírozására.
Cette muraille est imposants : neuf mètres de haut, trois mètres de large et des tours de cinq mètres de diamètre tous les 70 mètres ! La ville est bouclée. Les Parisiens doivent payer l’octroi pour avoir le droit de faire passer leurs marchandises. L’un des plus gros plans du mur est aujourd’hui encore visible en face du lycée Charlemagne, dans le Marais.
Kilenc méteres magasságával, három méteres szélességével és a hetven méterenként elhelyezkedő, öt méter átmérőjű tornyaival a fal lenyűgöző volt, a város zárt terület lett.
A párizsiaknak vámot kellett fizetniük, hogy joguk legyen portékáik átszállítására. Az egyik legnagyobb fal még ma is látható a Marais negyedben, a Nagy Károly gimnáziummal szemben.
Face au danger anglo-normand, côté ouest, le roi érige en 1200 un imposant château fort, la Grosse Tour du Louvre. Ainsi, le plus grand musée du monde fut d’abord un donjon de 32 mètres de haut entouré de fossés. À l’intérieur du donjon se trouvent le trésor et l’arsenal du royaume, les archives et quelques prisonniers. Aujourd’hui, sous la Cour Carrée du Louvre, un parcours fléché contourne les imposants vestiges de la forteresse, redécouverts en 1983.
Szembesülve az angol és normann veszéllyel, a nyugati oldalon a király 1200-ban impozáns erődítményt emeltetett, a Louvre öregtornyát. A világ legnagyobb múzeuma hajdanán 32 méter magas, árokkal körülvett őrtorony volt. Belsejében volt a kincstár és a királyság fegyvertára, a levéltárak, és néhány foglyot is őriztek itt. Napjainkban, a Cour Carrée, a Louvre "négyszögletes udvara" alatt, kijelölt útvonalon járhatjuk körbe a vár 1983-ban felfedezett vár impozáns maradványait.
Mais Philippe Auguste ne se contente pas de défendre sa capitale. Il l’embellit aussi. On raconte qu’un jour, à la fenêtre de son palais sur l’île de la Cité, il fut très incommodé par l’odeur pestilentielle de la rue. Boue, détritus, excréments ... Tel était le spectacle des rues parisiennes à l’époque. En réaction, le roi ordonne leur pavage.
Fülöp Ágost azonban nem elégedett meg fővárosa védelmével, meg is szépítette azt. Azt beszélik, hogy egy nap, a Cité szigetén található palotájának ablakánál állva mélységesen felháborodott az utcáról áradó bűz miatt. Sár, törmelék, ürülék ... Ilyen látvány fogadta a párizsi utcákon járókat ekkortájt. Válaszul a király elrendelte az utcák kövezését.
Les rues Saint-Jacques, Saint-Martin, Saint-Antoine et Saint-Honoré sont les premières dallées. La suite prendra plus de temps. En effet, quatre siècles plus tard, la moitié des rues reste encore à paver.
A Saint-Jacques, Saint-Martin, Saint-Antoine és Saint-Honoré utcák voltak elsőként kikövezve. A folytatás hosszabb ideig tartott. Négy évszázaddal később lényegében még az utcák fele nem volt köves út.
Philippe Auguste fait également assécher les marais, qui deviennent des terres cultivées. Il fait aussi clôturer le cimetière des Saints-Innocents, le plus grand de Paris. Jusqu’alors, les Parisiens venaient s’y promener, les enfants y jouer, et les lavandières y laver leur linge. La vie côtoyait la mort, comme souvent au Moyen Âge. Mais les fosses communes du cimetière débordaient du fait des halles marchandes situées tout autour, créant ainsi un problème de salubrité publique.
Fülöp Ágost lecsapoltatta a mocsarakat, amelyekből termőföldek lettek. Körbekeríttette Párizs legnagyobb temetőjét, az Aprószentekről elnevezett (Saints Innocents) temetőt. A párizsiak ugyanis addig oda jártak sétálni, a gyerekek ott játszadoztak, a mosónők ott mosták ruháikat. Egymás mellett zajlott itt az élet és a halál, mint gyakorta a középkorban. A temető túlzsúfolt tömegsírjai azonban komoly közegészségügyi problémát jelentettek a közelben lévő piacok miatt.
En outre, le soir, des brigands rôdaient autour et à l’intérieur du cimetière. La rue de la Grande-Truanderie, qui existe toujours, attirait les tire-laine (voleurs de manteaux), les vide-goussets (pickpokets) et autres crapules.
Másrészt esténként haramiák járkáltak a temető körül és magában temetőben. A mai is álló Grande-Truanderie utca vonzotta a zsiványokat, rablókat, zsebtolvajokat és más gonosztevőket.
Après l’intervention de Philippe Auguste, un mur de trois mètres de haut clôt donc le cimetière. Paris se sécurise un peu. Au même moment, sur l’île de la Cité, la cathédrale Notre-Dame prend forme. L’édifice gothique doit accueillir la masse croissante de fidèles. La population parisienne, elle aussi, s’accrôit spectaculairement, passent de 25 000 habitants en 1180 à 50 000 vers 1220.
Fülöp Ágost beavatkozását követően három méter magas fallal zárták körül a temetőt. Párizs némileg biztonságosabbá vált. Eközben az Île de la Citén, a Notre-Dame székesegyház kezdett alakot ölteni. A gótikus épületnek be kellett fogadni az egyre gyarapodó létszámú hívőket. Párizs lakossága is látványosan növekedett: az 1180-ban még csak 25 ezer lelket számláló város népessége 1220 táján elérte az 50 ezret.
Source : écoute
Traduit par P. Erzsébet
Lecture-correction : B. Kati
Vocabulaire
- ses meilleurs ennemis – ellenségeinek színe-java
- la muraille – vastag fal ; erődfal
- un octroi – vám, adomány, juttatás
- la boue – sár
- le détritus – hulladék, törmelék
- un excrément – ürülék
- une lavandière – mosónő
- un problème de salubrité publique – közegészségügyi probléma
- un tire-laine (inv.) – zsivány, rabló, haramia
- le vide-gousset / des vide-goussets – tolvaj, zsebtolvaj
- une crapule – gazember, gonosztevő
