A globalizációról szóló előadások, tanulmányok egyik gyakran használt kulcsszava az „érdekfelismerés”. Magyarországon is számtalanszor elhangzik: az eredményes „játékhoz” szükséges az „érdekfelismerés”.
Megfigyelhető más fogalmak térnyerése is; a „globalizáció” helye – illetve mellett – a franciáknál használatos, összetettségében is megfoghatóbb „modernizációval”, az itthon ismert „egységesülő folyamatokkal” a „liberális internacionalizmussal” bővül a fogalomtár, a kommunikációs szempontú „szereplőt” pedig a „játékos” váltja. A „szereplő”, mivel egyént tételez a társadalomban s a világban, sokkal tágabb – számunkra mindenképpen elfogadhatóbb.
A „játékos” szűkebb mezsgyére tereli, a versenypályára szorítja az egyént, ahol, mint tudjuk, vannak nyertesek és vesztesek is. (Úgy tűnik, hogy a tudományos gondolkodásból eredően a fogalomalkotás gyorsabban terjed, mint a globalizáció áldásai.) Olykor meglehetősen determináltnak tűnő irányvonal rajzolódik ki, mely azt vetíti elő, hogy a liberális internacionalizmus versenye nyitott mindenki számára mindaddig, amíg az amerikai hegemónia által diktált feltételeket elfogadják a felek… pontosabban a „játékosok”.
Sz. Tóth Gyula publicisztikája teljes terjedelmében elolvasható a nemzetisegek.hu oldalon. Klikk ide!