A helyzet persze korántsem azonos a négy legnagyobb muszlim közösséggel rendelkezõ államban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban és Spanyolországban. Míg például a francia muszlimok 80 százaléka hajlandó a helyi szokások átvételére, brit társaiknak csak 41 százaléka kész magáévá tenni a szigetországi normákat.

Ez abból is adódik, hogy a francia muszlimok fõként Marokkóból és Algériából érkeztek, a Nagy-Britanniában élõk majdnem háromnegyede viszont pakisztáni és indiai gyökerû, márpedig Észak-Afrika szekularizáltabb, mint Dél-Ázsia. Az észak-afrikai muszlimokat a gyarmati korban jobban megérintette az anyaországi kultúra szele, és a párizsi gyarmatpolitika is a francia nyelv "civilizációs hatását" hangsúlyozta. A brit birodalom viszont inkább a saját kultúra megõrzését, semmint az integrálódást bátorította.

Az európai muszlimok legfõbb aggodalma a felmérések szerint nem a szélsõségesség terjedése vagy a vallás háttérbe szorulása, hanem a munkanélküliség. Körükben az álláskeresõk aránya általában a duplája a többségi társadaloménak. Az amerikai Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) egy korábbi átfogó tanulmánya szerint a foglalkoztatás, az oktatás, a lakáshoz való jutás és a vallásgyakorlás terén tapasztalt - vélt vagy valós - diszkrimináció lehet az oka annak, hogy nagyon sok másod- és harmadgenerációs európai muszlim identitásának elsõdleges forrása az iszlámhoz, és nem a nemzethez való tartozás. Nagy-Britanniában a megkérdezettek 81, Spanyolországban 69, Németországban 66, Franciaországban pedig 46 százaléka tartja magát elsõsorban muszlimnak, és csak másodsorban valamely nép vagy ország fiának.

A francia muszlimok 80 százaléka hajlandó a helyi szokások átvételére, brit társaiknak csak 41 százaléka kész magáévá tenni a szigetországi normákat.

Nem jelentéktelen az európai muszlimok radikális iszlamista politikai mozgalmakhoz való kötõdése. Az arány a briteknél a legmagasabb: 15 százalék. Európai terrorelhárító tisztviselõk szerint a kontinensen élõ muszlimok 1-2 százaléka vesz részt valamilyen szélsõséges tevékenységben, de arról nincs adat, hogy hányan támogatják a terrorizmust. Olivier Roy francia iszlámkutató szerint a nyugat-európai erõszakos iszlamistáknak ugyanaz a szociológiai hátterük, mint a legtöbb nyugat-európai baloldali radikális mozgalomnak volt a hetvenes-nyolcvanas években: kiábrándulás a társadalomból, amihez gyakran valamilyen magánéleti válság - például a munkahely elvesztése - is társul. A kutató szerint a tavaly õszi francia külvárosi lázadásoknak - melyekben fõ szerepet játszottak a másod-, harmadgenerációs bevándorlók - is elsõsorban szociális okai voltak.

Az utóbbi idõben az európai muszlimok egyre határozottabban támogatják az intézményes dialógust. Egy áprilisban Bécsben tartott konferencián több mint 130 európai imám arra sürgette teológusaikat, munkálkodjanak többet azért, hogy egyértelmû legyen: hitük nem ütközik az európai értékekbe. Egy új gondolkodás teológiai alapjainak lefektetését kezdték el azzal, hogy az európai imámok fatvákkal - vallási diktátumokkal - igyekeznek válaszokat adni az Európában élõ hittársaikat érõ új kihívásokra. Elítélik például a terrorizmust, és a Koránnak azokat a részeit hangsúlyozzák, amelyek a közös értékekrõl szólnak. Az európai muszlimok ezzel történelmet írnak - vélekedett Mouddar Khouja, a bécsi tanácskozást szervezõ ausztriai Iszlám Közösség egyik vezetõje.

Az Európában élõ muszlimok eddig elsõsorban külföldrõl kaptak útmutatást, mivel Nyugaton nincs hagyománya a muszlim életformának. Az új gondolkodás hívei külön hangsúlyozzák a nõk jogainak védelmét, elítélve a kényszerházasságot, a nõi metélést, a "becsületgyilkosságokat". A többnyire mérsékelt hangokat azonban könnyen elnyomják a Közel-Keletrõl érkezõ militáns prédikátorok gyújtó tanításai, amelyek az interneten akadálytalanul terjednek.

A konferencián amellett is érveltek, hogy a muszlimok ne szigeteljék el magukat kvázi gettókba vonulva, elutasítva az integrálódást. A brit muszlimok kétötöde például London körzetében, a franciák egyharmada Párizsban és külvárosaiban, a németek szintén egyharmada pedig a Ruhr-vidéken él.

A párbeszéd elmélyítésében fontos szerepet játszhat a Vatikán is, amely a néhai II. János Pál pápa vezetése alatt sokat tett azért, hogy a muszlim világ és a Nyugat közti konfliktust ne a katolicizmus és az iszlám vallásháborújaként értelmezzék. Utóda, XVI. Benedek is az iszlámmal való nyílt és õszinte dialógusra törekszik, amit arra alapoz, hogy vallás és erõszak összeegyeztethetetlen egymással.

Lényegében ezt akarta hangsúlyozni a regensburgi egyetemen nemrég tartott elõadásában is, amelybe azonban beleszõtte egy bizánci császár Mohamedrõl tett nem éppen kedvezõ kijelentését, komoly felháborodást kiváltva ezzel a muszlim világban. Számos muszlim ország vallási vagy politikai vezetõje nyomban az iszlám elleni új keresztes hadjáratról beszélt.

Európa, ahova elsõsorban a második világháború után indult meg a bevándorlás, a mai napig nem tudott mit kezdeni az új jelenséggel - hangoztatják amerikai szakértõk. A bevándorlásra és a bevándorlók munkájára épült USA-val szemben az európai országok - elemezte nemrég a helyzetet a Foreign Affairs tekintélyes amerikai politikai folyóirat - nem tanulták meg integrálni a jövevényeket, sõt rendre összeütközésbe kerülnek velük, mert annyira ragaszkodnak saját hagyományos életvitelük sérthetetlenségéhez.

Márpedig az iszlám talán sokkal nagyobb hatással lesz Európa jövõjére a 21. században, mint akár az USA, Oroszország vagy éppen az EU. Miközben Délkelet-Európa saját muszlim lakossága az utóbbi húsz évben a háborúk és elvándorlások nyomán 15 százalékkal csökkent, Kelet-Közép-Európában - így Magyarországon - pedig elenyészõ a számuk, Nyugat-Európában a muszlim lakosság 2015-re megduplázódhat, száma elérheti az 50 milliót.

Mivel a muszlimok születési rátája háromszor magasabb az európaiakénál, az évszázad közepére Európa lakosságának visszafogott becslések szerint is legalább 20 százaléka muszlim lesz - nem számítva a 70 milliós Törökország esetleges EU-csatlakozását -, miközben Franciaországban és néhány más európai országban akár többségbe is kerülhetnek az iszlám hívei. (Forrás: HVG, Keresztes Imre)