Francia nemzeti sajtó valójában nem is létezik, a Le Monde az egyetlen olyan napilap, amely Párizson kívül más városokban is jelentõsebb példányszámban adható el.
A legnagyobb példányszámú napilapot nem Párizsban, hanem Rennes-ben nyomtatják; a Ouest France az északnyugati régió lapja, 750 ezres példányszámban jelenik meg (a legnagyobb párizsi napilap csak 500 ezer példányszámú).
Politikai szempontból a napilapok, különösen a párizsiak, nem a baloldalt, hanem a jobboldalt támogatják.
A közepes színvonalú és kissé unalmas Le Figaro a nyíltan jobboldali nézeteket valló, ellentmondásos személyiségû milliárdos, Robert Hersant tulajdonában van. Az üzleti élettel foglalkozó Les Échos a brit Financial Times érdekeltségébe tartozik; színvonalas katolikus napilap a La Croix, a France Soir pedig közepes nagyságú esti lap.
A baloldali lapok közül leszálló ágban van a L’Humanité, a Kommunista Párt lapja, a Libération viszont egyre nagyobb olvasóközönséget vonz; ez a független és radikális napilap egyszerre szórakoztató és komoly hangvételû, nagyobb a hatása, mint azt az eladott példányszám alapján gondolnánk.
A francia sajtó zászlóshajója, az egész világ egyik legelismertebb napilapja, a Le Monde megõrizte puritán külsejét, fotókat alig közöl és a komoly, terjedelmes cikkek míves mondatai nem jelentenek könnyû olvasmányt. Politikai beállítottsága balközépnek nevezhetõ általában, de nem minden esetben a szocialisták oldalán áll és független minden nagyvállalattól és mindenféle üzleti körtõl.
A párizsi napilapok hanyatlását részben a heti hírmagazinok megjelenése okozta (a brit és amerikai jellegû vasárnapi újság ismeretlen fogalom). A két jobbközép hetilap, a L'Express és Le Point átvette a 7ime és a Der Spiegel formáját: címlapjuk felkelti az érdeklõdést, küllemük vonzó, rengeteg hirdetést közölnek, de tartalmuk a színes hírekre korlátozódik.Legfõbb riválisuk a valamivel terjedelmesebb és intellektuálisabb beállítottságú szocialista Le Nouvel Observateur.
A franciák hagyományosan nagy tisztelettel viseltetnek a hatalmi intézmények iránt. Az újságírók a hivatalos forrásokkal kialakított kapcsolatoktól függenek, és egy-egy felfedezés közzétételével nem akarják megrengetni a beléjük vetett bizalmat.
Az ismertebb hetilapok közé tartozik még a fényképekkel illusztrált, történeteket közlõ Paris-Match, a L'Événement du jeudi és a valóságos francia intézménynek számító Le Canard Enchainé. A gunyoros stílusú, szatirikus hetilap színvonalas, oknyomózó politikai újságírást folytat, cikkei gyakran kínos helyzetbe hozzák a kormányt. Fontos szerepe van egy olyan országban, ahol nem megszokott ez a fajta, félelmet nem ismerõ újságírás. Még a kiterjedt és aprólékosan megszerkesztett háttéranyagot közlõ Le Monde sem igyekszik kikutatni az egyes botrányok kulisszatitkait, a többi napilap pedig még ennyire sem végez oknyomozást. Ennek egyik oka talán éppen az, hogy a franciák hagyományosan nagy tisztelettel viseltetnek a hatalmi intézmények iránt, ami a kormányzati és az üzleti szférára egyaránt érvényes. Az újságírók a hivatalos forrásokkal kialakított kapcsolatoktól függenek, és egy-egy felfedezés közzétételével nem akarják megrengetni a beléjük vetett bizalmat.
A befolyásos helyi lapok hagyománya a megszállás éveire vezethetõ vissza; a kettéosztott Franciaországban a párizsi napilapok vidékre juttatását a közlekedési nehézségek gátolták. Ennek következtében a helyi lapok erõs pozícióba kerültek, és ezt a mai napig sikerült megtartaniuk. Napjainkban 72 helyi lapot adnak ki, és ezek mindeddig visszaverték a párizsi lapoknak, fõleg a Le Figarónak a piacfoglalási szándékait.
A Ouest-France mögött második helyet foglal el a lille-i La Voix du Nord, a grenoble-i Le Dauphiné Libéré és a bordeaux-i Sud-Ouest. Ezek a napilapok tulajdonképpen virágzó sajtóbirodalmak, modern irodaházakkal, a párizsi lapok csak szegény rokonnak tûnnek mellettük. Tartalmuk azonban általában jellegtelen. La Voix du Nord és a Strasbourgban megjelenõ Les Dernières Nouvelles d’Alsace célja a legszélesebb olvasóközönség meghódítása. Külföldi híreket alig közölnek, a belpolitikai híreket bírálat nélkül adják közre, oldalaikat a helyi eseményekkel foglalkozó riportok töltik meg.
(Bárdosi-Karakai: A francia nyelv lexikona)
