1990. március 30-án a belga légvédelem riasztott két F16-os vadászgépet, miután többszöri próbálkozásra sem sikerült beazonosítaniuk az ország déli része fölött áthaladó repülõt. Amikor a pilóták felfedezték a tárgyat, az 2100 méter magasan repült, ám pillanatokon belül 3000 méter fölé emelkedett, majd hihetetlen gyorsasággal, öt másodperc alatt 150 méteres magasságba ereszkedett. Eközben a repülõ tárgy a hangsebesség kétszeresére is felgyorsult, és mindezt az F16-osok és a földi megfigyelõk mûszerei is rögzítették. Furcsa volt az is, hogy amikor átlépte a hangsebességet, nem lehetett hallani a szokásos hangrobbanást, miközben szakértõk szerint ilyen mértékû gyorsulást és zuhanást egymásután nem képes emberi pilóta túlélni. A Discovery Channel 1991-ben sugárzott Unsolved Mysteries (Megoldatlan rejtélyek) címû sorozatában interjút készítettek W. J. L. de Brouwer vezérõrnaggyal, a belga légierõ akkori mûveleti parancsnokával. Õ megerõsítette, hogy „kiemelkedõen nagy gyorsulási értékeket mértünk, amelyeket nem lehet egyetlen hagyományos repülõvel sem elérni”.
Még 1981-ben, egészen pontosan január 13-án, Charles Halt alezredes, a brit Royal Air Force suffolki (Bentwaters/Wood-bridge) amerikai légibázisán dolgozó parancsnokhelyettes feljegyzést küldött a brit védelmi minisztériumnak, amelyben az 1980 karácsonya és szilvesztere között bekövetkezett éjszakai események sorát írja le. Az információszabadságról szóló amerikai törvény értelmében a feljegyzésnek egy másolatát kénytelenek voltak 1983-ban nyilvánosságra hozni. Ebbõl kiderül, hogy 1980. december 27-én kora reggel az amerikai légierõ biztonsági õrjáratának két tagja a woodbridge-i bázis melletti rendleshami erdõben észlelt szokatlan fények felderítésére indult. „Az illetõk egy furcsa, csillogó tárgyat láttak az erdõben. Leírásuk szerint a tárgy fémesnek és háromszög alakúnak látszott, a szélessége a lábánál két-három méter, a magassága mintegy két méter lehetett. Az egész erdõt megvilágította fehér fényével” – olvasható a feljegyzésben.
1999. július 16-án a francia Nemzetvédelmi Felsõoktatási Intézet kiadott egy jelentést „Ufók és nemzetvédelem: mire kell felkészülnünk?” címmel. A jelentés elõszavát Bernard Norlain, a francia légierõ tábornoka, az intézet volt igazgatója írta. Bevezetõjét pedig André Lebeau, a francia Ûrtudományi Központnak – a NASA francia megfelelõjének – egykori elnöke jegyzi. Denis Letty – aki ugyancsak a francia légierõ tábornoka – elnökölt a francia katonai elit többségében már nyugálományba vonult tagjaiból álló szakértõbizottságban. A 90 oldalas jelentés három évig készült. A tanulmány fõ kijelentése szerint „jól dokumentálható megfigyelések egész sora arra késztet minket, hogy minden hipotézist mérlegeljünk az ufók eredetét illetõen, különösen a földönkívüli erõkkel kapcsolatos feltételezéseket”.
A szakértõbizottság jelentése taglalja a földönkívüli látogatók lehetséges motivációit, kitérve arra, hogy láthatóan különös figyelemmel kísérik a nukleáris tölteteket hordozó rakéták bázisait. A francia elemzõk rámutatnak arra, hogy az Egyesült Államok hozzáállása a kérdéshez az 1947-es roswelli eset óta „igencsak furcsa”. A dokumentumban azzal a kérdéssel is foglalkoznak, hogy milyen politikai és vallási következményekkel járna, ha bolygónkat egy idegen kultúra képviselõi keresnék fel, és mi lenne, ha fordított esetben a Föld lakói vennék fel a kapcsolatot egy kevésbé fejlett civilizációval? Végezetül megállapítják, hogy „az intelligens lények által irányított ufók létezése szinte biztosra vehetõ. Az eddig megszerzett adatok mind azt a hipotézist támasztják alá, hogy léteznek földönkívüli látogatók”. (Részlet Emma Hartley Sokszínû Európa címû könyvébõl, mely a HVG Kiadó gondozásában jelent meg 2007-ben)
