A párizsi látogatások egyik lehetséges programpontja a temetők felkeresése. Akit érdekel e kissé morbid turizmus, több temető közül is választhat, nekik ajánljuk a legrangosabbat, a Père Lachaise-t.

A temető területét egykor egy Pére de la Chaise nevű jezsuitaszerzetes birtokolta, aki XIV. Lajos gyóntatója volt. 1803-ban Napóleon kiadta a parancsot a terület megvásárlására, és temetõ kialakítására. A temető hírnevének megalapozása érekében attól sem riadtak vissza, hogy hirességeket temessenek el itt újra. Az elsők között került ide, új nyughelyére például Abailard és Heloise, akiknek szomorú sorsa még a XII. században borzolta a kedélyeket.

Abailard mester beleszeretett Fulbert párizsi kanonok unokahúgába. A kanonok persze nem csak emiatt gyűlölte a mestert, hanem a hivatalostól eltérő tanítása miatt is. A fiatalok egy romantikus éjszakán egymáséi lettek, aminek kilenc hónap múlva megérkezett a gyümölcse. A kanonok bosszúért lihegett, a Panoráma útikönyv szerint "megcsonkították Abailard mestert, hogy többé ne lehessen testi kapcsolat közte és Heloise között". Nem csodálhatjuk hát, hogy a fiatalok kolostorba vonultak, és ott is haltak meg. A temető rendkívül népszerûvé vált, a XIX. században két alkalommal is ki kellett bővíteni.

A Père Lachaise-t a legtöbb fiatal Jim Morrison emléke miatt keresi fel.

A temető térképét itt találod. A temető színvonalas honlapján keresztül virtuális látogatást tehetsz itt!

Morrison mellett számos hírességnek található ebben a temetőben a sírhelye, csak néhány példa: Frédéric Chopin, Honoré de Balzac, Marcel Proust, Oscar Wilde, Edit Piaf, meglepően szerény sírhelye van a háború utáni Franciaország leghíresebb színész házaspárjának, Simone Signoret-nak és Yves Montand-nak.

Victor Noir (az eredeti neve: Yvan Salmon) népszerű újságíró volt a La Marseillaise nevű újságnál, bomlottak utána a nők, a korszak híres aranyifjai közé tartozott. Aztán egy januári estén 1870-ben, amikor még csak 22 éves volt beszólt Pierre Bonaparte-nak, aki a nagy Napóleonnak volt az unokaöccse, apukája meg éppen III. Napóleon néven rendkívül népszerűtlen császár volt. A legenda szerint Victor Noir a több napos legénybúcsúját tartotta, mivel három nap múlva házasodott volna. Más mítosz szerint felszarvazta a herceget, tulajdonképpen mindegy, Noir életvitelébe mindkettő bőven belefért, Pierre Bonaparte párbajra hívta a szépfiút. A párbajban a pisztolyt választották, és a Napóleon ivadék egy lövéssel leterítette az újságírót.

Január 12-én kísérték Noirt az utolsó útjára, temetése szabályos tüntetéssé változott, 100 ezer ember csatlakozott a temetési menethez Neuilly-ban, és tiltakozott III. Napóleon uralma ellen. 1870 szeptemberében megbukott a császár, kikiáltották a köztársaságot, és még abban az évben Párizsban, a Père Lachaise-ben újratemették Victor Noirt. A történet azonban itt még nem ért véget, hiszen Jules Dalou életnagyságú bronzszobrot készített, ami a síron fekszik valahogy olyan állapotban, ahogy a végzetes lövés után elterült a földön, kabátja, zakója kigombolva.