Allo, je suis là ! – Halló ! Itt vagyok !

La célèbre interjection fut prononcée dans le cornet dès les premières conversations téléphoniques. À partir de 1880, la mise en relation entre deux personnes se fait par un « hallo » perdant par la suite le « h », pour devenir « allô ». Mais quelle est l'origine de ce « hallo » ? 

Ez a híres indulatszó hallatszott a hallócsőben az első telefonbeszélgetések során. 1880-tól, egy „hallo” létesít kapcsolatot két személy között, amely később elveszti a  "h"-t és így  válik"allo"-vá. De mi az eredete ennek a "hallo "-nak?

Le terme viendrait du mot haloo que les bergers normands, installés en Angleterre après l'invasion de Guillaume le Conquérant au XIe siècle, hurlaient pour rassembler leurs troupeaux (l'anglo-normand halloer signifiait « poursuivre en criant »).

A kifejezés a Haloo szóból származik, a Hódító Vilmos tizenegyedik századi megszállását követően letelepedett normand pásztorok kiáltozva igyekeztek összegyűjteni nyájaikat (az anglo-normann hallo azt jelentette: " kiabálva kergetni”.

Plus tard, le sens de cette interjection a glissé : « exciter les chiens à la chasse », « exprimer de la surprise » et enfin « attirer l'attention à distance ».Cette dernière utilisation explique son usage au téléphone.

Később, ennek az indulatszónak a jelentése eltolódott: "vadászatra gerjeszti a kutyákat " vagy „kifejezni a meglepetést” és végül „magához vonzani a figyelmet a távolból. "

Ez utóbbi magyarázza a hasznosságát a telefonban.

Les Québécois l'ont même longtemps utilisée juste pour dire bonjour : "Allô les boys, alors, c'est le fun ? ".

Quant aux Japonais, ils n'ont pas repris l'interjection : au pays du Soleil levant, on répondra par un moshi-moshi fort sympathique.

Québeciek már régóta használják csak köszönésre: "Szia fiúk, ez vicces?".

A japánok nem vették át ezt az indulatszót: a Felkelő Nap országában, ők a nagyon szimpatikus moshi-moshi-val válaszolnak.

Source : Pourquoi dit-on?