Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

1959 augusztusa. A Pilote magazin elsõ számának elõkészületei a két hónappal későbbi megjelenéshez. Goscinny és Uderzo közös ötlettel állnak elõ, amely nem teljesen rizikómentes: a tárgya francia, gazdag kulturális referenciákkal, hogy sok olvasót kielégítsen, sok benne a történés - a fiatalok örömére, és hosszú életre pályázik.

A címe? Roman de Renart. A francia Reynard, a róka népmese a középkortól fogva jól ismert. „Reynard úgy viszonyult a rókához, ahogyan Mickey az egérhez" - jelentette ki Albert Uderzo, és a Pilote filozófiáját képezte megmutatni, hogy a Franciaország képes saját népszerû hõsei megalkotására, nem szorul Amerika adományaira.

Elkészült néhány nyomdakész példány, amikor Goscinny és Uderzo fülébe jutott, hogy ötletüket már megvalósította Trubert. Két hónapnál kevesebb határidõvel egy teljesen új ötlet szükségeltetett.

„René így szólt hozzám: ‘Haladjunk végig a történelem jelentõs történésein’ - ezért én a felsorolást a paelotikumban kezdtem. Amikor a Gallokhoz értem, megállított." Goscinnynek megfelelõ szimata volt a komédiához, és viccei nem csak a gall területen gyökereztek, de a francia iskolában is.

A franciák számára a „nos ancetres les Gaulois" (a mi õseink a gallok) frázis, és Vercingetorix Cézár lábai elé vetett fegyverei nagyon ismerõsek. Goscinny elõször arra gondolt, mi lenne, ha Vercingetorix nem a lábai elé vetné fegyvereit, hanem Cézár lábárára? Briliáns ötlet volt, mivel a francia történelem egyik legélõbb képébõl igyekezett poént csiholni, amit minden olvasó megértett volna. A történelem szerint itt Cézár nagy beszédet kellene tartson, de nekünk nem tart, csak felkiált „Ouch!".
Asterix elsõ szkeccsei hagyományos harcost ábrázolnak: egy deli, erõs vitézt, egy Oumpah-Pah-ot.
De Goscinny inkább egy éleseszû, fél-méretû anti-hõst képzelt. El akart határolódni az izmos hõsöktõl, akiknek mindenre megoldás volt az ökölcsapás. Emellett az értékes akaraterõ gyõzelme a brutális erõ felett jól illett a Pilote-hoz. Uderzo továbbra is úgy érezte, hogy az apró körmönfont hõsnek jó kiegészítõje lehet egy ostoba behemót, és Goscinny egyetértett. Így Obelix megszületett.

1959 október 29-én a Rádió Luxemburg 24 órás reklámjának segédletével napvilágot látott a Pilote. Asterix, a különleges, kissé anarchikus utolsó pillanati kiegészítés azonnali siker volt.

Honnan szedi valaki Asterix ötletét?

Goscinny: „Ez egy olyan kérdés, amin én magam egy negyed évszázada agonizálok... Próbálkoztam tudományos megközelítéssel: egyszer, a metrón a ködös kékbõl támadt egy ötletem. Hirtelen volt, új, és egyáltalán nem rossz. Egy további hét metrózás után nem volt újabb ötletem. Azóta elveszett a tudományba vetett hitem. Meg is vettem az elsõ autóm."
Nem egész egy év múltán a Pilote nehézségekkel küzdött. Népszerûsége ellenére a finanszírozási források elapadtak, és a magazint Georges Dargaud vette át, a Tintin Magazin kiadója. Goscinny átadta szerkesztõi posztját, és figyelte, hogy esik a lap eladási rátája Dargaud „célozzuk meg a gyerekeket" politikájának köszönhetõen. Dargaud rábeszélte Goscinny-t a pozíció visszavételére Jean-Michael Charlierrel karöltve, és õ folytatta is a munkát 1974-ig. Ezen idõszak alatt drámaian javultak az írók és a mûvészek fizetései, és sok ismeretlen karikaturista szárnyat bonthatott; olyanok, mint Bretécher, Gotlib és Mandryka, akik késõbb saját magazint tudtak útnak indítani.

Mi történt eközben Asterix-el?

Heti sorozattá lett, és hihetetlenül népszerûvé. 1961-ben az elsõ kaland, az Asterix, a gall önálló albumként jelent meg. Mindössze hatezer példányban kelt el. Ám a második képregény, az Asterix és az aranysarló már kétszer annyiban. Minden szám emelte a példányszámot egész 1965-ig, amikor hirtelen egész Franciaországon kitört az Asterix-õrület.

Ez talán az újsághirdetések dömpingjének tudható be. Talán Dargaud figyelmeztetéseinek az elsõ néhány album kiadásával kapcsolatban. Talán Asterix és Kleopátrának, amely a mai napig csúcstartó Franciaországban. Egy biztos: a példányszám százezrekre robbant. Abban az évben az elsõ francia mûholdat Asterixnek keresztelték, és az 1966-os Asterix és a normannok már több, mint egymillió példányban kelt el.

Asterix népszerûségével együtt járt a bande dessinée felelõssége. Létrejött a d’Etude des Littératures d’Expression Graphique (a grafikus irodalom tanulmányainak egyesülete). Kiállításokat tartottak. Tisztelet övezte a képregény készítõket. Manapság még a Le Monde, Franciaország egyik legelismertebb lapja hasábot tart fenn a bande dessinée számára, és választható egyetemi tárgy lett.

Franciaországban, nem úgy, mint Angliában a felnõttek anélkül olvashatnak képregényt, hogy gyerekesnek tartanák õket.

Gosciny mindig efféle elismertséget akart a képregényeknek. Persze a felnõttek érdeklõdése magával hozta az elkomolyodás tendenciáját. Sokan mélyebb értelmet akartak, szimbolikus tartalmat Asterixnek. (Egy német diák Gétafix trikolor piros-fehér-kék viseletében szándékos francia forradalmiságot látott.) Az efféle teóriákra a kiadók mindig ugyanazt felelték: „Egyetlen célunk van csak: megnevettetni magunkat és másokat".

A reklámcégek imádták Asterixet. Feltûnt csirke, sajt, mustár, paradicsomszósz, ásványvíz, desszertek és mosószerek cimkéjeként. Franciaországon kívül még biztosítási ügynökként is szerepeltették. Az ilyesfajta figyelem nem különösebben izgatta a teremtõket. Egy este Uderzo egy metró állomáson egymás mellett három Asterix posztert látott, három különbözõ termékkel. Ekkor határozta el, hogy korlátozni fogja a teremtmény felhasználhatóságát. Goscinny és Uderzo meggazdagodtak. Bár sosem hagyták a fejükre nõni sikerüket, bizonyosan élvezték, hogy hobbijaiknak hódolhatnak, ami Uderzo esetében Ferrárik gyûjtése volt. És Jaguároké. És Lamborghiniké.

Sok irodalmi díjat kaptak, és egy ilyen díjkiosztó ünnepségen vaddisznót szolgáltak fel. Ez annyira bejött, hogy további „soirées sangliers", azaz vaddisznós vacsorák követték, ami elég zavaró volt mind Uderzo, mind Goscinny számára, akik felettébb nem kedvelték a vaddisznót.

1967-ben elkészült az elsõ Asterix rajzfilm. Ez igen hiteles adaptációja volt - lényegében lépésrõl lépésre - az Asterix, a gallnak. Noha nem vehettek részt minden animáció elkészítésében, úgy találták, a film ritmusa sokat veszített az albuméból. Ennek ellenére hatalmas siker lett, egy évvel késõbb pedig az Asterix és Kleopátra követte. Ebben már sokkal több mozi jellegû anyag került be (például amikor Kleopátra a gepárdjával fürdõzik), és a film szintén nagyon sikeres lett. Asterix birodalma ellentétben a rómaival világméretûre nõtt.

1974-ben Goscinny felhagyott a Pilote szerkesztésével. Úgy találta, hogy a magazin túlzottan elkanyarodott a felnõttek irányába, így többé nem volt megfelelõ az õ vagy az Asterix számára.

 Az utolsó, ami a Pilote-ban megjelent, Asterix Korzikán volt. Dargaud folytatta a könyvek kiadását, és 1974-ben Goscinnyvel és Uderzóval saját animációs társaságot alapítottak, az Idéfix stúdiót. Walt Disney e tekintetben nagy hatással volt rájuk. Az Idéfix stúdió volt a készítõk számára egy életre szóló ambíció beteljesedése. Az Idéfix stúdió logója direkt imitációja volt a Metro Goldwyn Mayernek, csak éppen Idefix került az oroszlán helyére, a „Ars Gratia Artis" - mûvészet a mûvészetért felirat helyett egy másik latin mottó hirdette „Delirant Isti Roman!" - dilisek ezek a rómaiak!

 Az Idéfix stúdió készítette el az egyetlen teljesen eredeti Asterix filmet, az Asterix 12 próbáját. Ez már üzleti sikert is hozott 1976-ban. Az elsõ Lucky Luke film készítése alatt, 1977-ben Goscinny tragikusan elhunyt szívrohamban. Õ mindenkinél többet tett azért, hogy népszerû mûvészeti formává tegye a képregényt Franciaországban, és halálát mélyen meggyászolta egész Európa.

Elveszítve Goscinny energikusságát és lelkesedését, az Idéfix stúdió 1978-ban bezárt. Ám ezt még drámaibb változás követte. Ekkor már 23 Asterix könyv látott napvilágot. A 24., Asterix Belgiumban története készen állt, de nem volt megrajzolva. Uderzo és Goscinny kapcsolata Dargauddal egyre feszültebbé lett, így úgy határoztak, saját kiadót hoznak létre az Asterix könyvekhez.

Az elmúlt 26 évi munkatárs elveszítése után Uderzónak nem volt szíve befejezni az Asterix Belgiumban-t. Dargaud beperelte õt, ezzel kényszerítve a befejezésére. Uderzónak nem volt választása. Befejezte, de tiltakozott a bírói döntés ellen. Ironikus módon a bíróság elfogadta fellebbezését mire a könyvek a boltokba kerültek.

Uderzo és Dargaud viszonya sosem állt helyre. Bár a kiadó meghalt 1990-ben, Uderzonak maradt néhány kedves emléke. Amikor megkérdezte tõle, valaha parodizálta-e õt, Uderzo azt válaszolta: soha, de ha megtette volna, vámpírként ábrázolta volna.

Asterix híres lelki erejérõl. A Belgium után Albert Uderzo befejezettnek tartotta a sorozatot. De Asterix visszautasította a halálát. Az olvasók kérlelõ leveleket írtak, és Uderzo idõvel engedett. Újabb író bevonása kérdésen felül állt, senki sem értette volna annyira Asterix cizelláltságát, mint a kitalálók. Így tudatában annak, hogy a képregény-készítést íróként kezdte, és több egyszeri kalandját õ készítette a Pilotnak, úgy határozott, Asterix feltámad.

Elsõ lépésként létrehozta az Albert René kiadót (saját és Goscinny keresztnevébõl, ezzel mutatva ki örökös tiszteletét.) Dargaud fenntartotta a filmek és a könyvek jogát, míg Uderzo kitalálta, megírta és elkészítette elsõ saját könyvét, az Asterix és a nagy átkelést. Bár maga visszatekintve a könyv egyes részeit kritikával illeti, nagyon bátor kísérlet volt nyitni a rajongók felé, mégis bejött.

Mialatt a kiadó jól profitált, Uderzo újabb elõnyét tapasztalhatta meg a Dargaudtól való elszakadásnak: a szabad döntés jogát. Öt újabb albummal állt elõ, és további négy sikeres Asterix rajzfimmel, valamint a nyolcvanas évek közepén engedélyezte, hogy Asterix legyen az Aids elleni kampány vezéralakja a Francia TV-ben, és 1989-ben a legnagyobb Asterix project, a Parc Astérix megalapult. (Plaillyban, Párizs mellett.) Természetesen az ekkor már 60-as éveiben járó Albert Uderzo (a legnagyobb francia érdem, a Légion d’Honneur tulajdonosa) munkatempója lelassult. A ráta egy album/négy év lett, szemben az õ és Goscinny legtermékenyebb idõszakában fennálló hat hónapos szintidõvel. Ez a lassúság komoly eseménnyé tette az újabb, exkluzív füzetek megjelenését. „A legnagyobb probléma - tudatja - új ötletek kutatása."

Asterix legnagyobb küzdelme ugyanakkor nem a lapokra való felkerülés, a két vidámpark és az amerikai betolakodó, a Disney park jobban veszélyeztetik biztonságát, mint a rómaiak valaha. 69 millió fonttal kevesebb, mint tizenötöd akkora költséggel készült, mint a Disney verzió, Uderzo tart ugyan riválisaitól, de pálcát tör az egyenjogú harc felett.

Így Asterix három dimenziós valósággá vált: a falu Asterix falujának teljes másolata, amelyet egy nagy, jól szervezett birodalom támad. A Disney légiók közös vonásokat mutatnak a rómaiakkal, legalább magatartásuk tekinetében. A Parc Astérix talán legnagyobb védelmezõje meleg, otthonos légköre. Asterix az európai ellenszere az amerikai „a nagyobb jobb" filozófiának.

A gallok kétezer éven át kirekesztették a rómaiakat fegyelmezetlen, ámde jó természetükkel. Az még várat magára, hogy ugyanez a taktika beválik-e Mickey Mouse merev mosolyával szemben. (Peter Kessler)

A felolvasó használata

A honlapon található francia nyelvű szövegeket a beépített program felolvassa, ha kijelölöd a szöveget az egérrel. Ha nem tudod hogyan kell, nézd meg ezt a videót: 

Bíró Ádám könyvei

Vive la langue française!

Oublie ton passé,
qu`il soit simple ou composé,
Participe à ton Présent
pour que ton Futur
soit Plus-que-Parfait !

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó