A baszkok különleges népfajta, eredetüket nem is­merjük; erõs és vonzó a személyiségük. Saját nyelvük van, amelyet még beszélnek néhányan: tele semmi máshoz nem hasonlító „c" és „ksz" hanggal. Buzgón õrzik hagyományaikat, az ugrálós népi táncokat, a pelota nevû játékot, a baszk sapkát, a piros-fehér-zöld népviseletet. A Franciaországban élõ baszkok, akár­csak spanyolországi társaik, élvezik a bikaviadalt, de van kevésbé kegyetlen sportjuk is, ez pedig a tehén­futtatás (course des vaches). Áltorrerók csábítgatják ba­rátságosan az ugráló üszõket.

{mosimage}

A rendben tartott falusi házak általában svájci stí­lusúak, piros tetõvel, fehér, gerendavázas fallal. A te­metõkben sok síron van baszk kereszt, amely a ke­reszténység elõtti idõkbõl származó fordított szvaszti­ka. És bárha múltjuk misztikus ködbe vész is, a basz­kok nagyon is földön járó emberek, akik énekben és táncban fejezik ki erõs érzelmeiket. Ünnepeken bõ­szen lengetik piros-fehér-zöld nemzeti lobogójukat, ám a spanyolországi baszk szeparatistáktól eltérõen a franciaországi baszkok többsége boldog, hogy szülõ­földje Franciaország része.