Köztudottan a franciáknak igen sok szabadság jár egy évben. Összesen öt hét, amit ha napokban fejezünk ki harminc nap! Nem beszélve a nemzeti ünnepekről! Úgy tűnik a franciáknál csupa szabadság az élet. De vajon így van-e?

A francia munkatörvény a munkaórák számát egy héten 35-nek írja elő. Állítólag ez egy sokat vitatott és támadott dolog, amit annak idején azért vezettek be, hogy a kevesebb munkaidővel a cégeket arra ösztönözzék, több embert alkalmazzanak. Persze ez nem egészen vált be.{nomultithumb}

A munkahét törvény szerint öt napból áll, hétfőtől péntekig. Az ebédszünet egy óra naponta. És a valóság…?

A vidéki Franciaországban, ahol nincsenek nagy multicégek és hatalmas gyárak, teljesen más. A többnyire mezőgazdasággal vagy bortermeléssel foglalkozó, illetve a turizmusból megélő régiókban a munkahét szigorúan hat napos, hétfőtől-szombatig. Az ebédszünet szentül és sérthetetlenül két órán át tart, déltől délután kettő óráig. Ilyenkor a boltok bezárnak, az utcák kihalnak, a forgalom nagymértékben leáll. És nem csak a kisvárosokban vagy a falvakban.

A két órás ebédszünet hátránya, hogy a munkanap nem ér véget öt órakor, hanem csak este hatkor, hétkor, attól függően, hogy ki milyen korán kezdi a napot. Persze a túl korai kezdés nem jellemző, tehát a túl korai végzés sem. Mindez ugyanúgy jellemző a szombati napra is. A szombat például tökéletesen megfelelő az ügyek intézésére azoknak, akik valamilyen oknál fogva mégsem dolgoznak. Nyitva vannak a bankok, a posták, az ingatlan közvetítők, az utazási irodák, az áruházak és az összes többi szolgáltató cég.

Igaz 24 órás nyitva tartású üzletet még nem láttam. Olyat sem nagyon, ami vasárnap egész nap nyitva lenne. Az élet ugyanis vasárnap pontban délben megáll. Ugyanúgy, mint hétközben az ebédszünetekben. De nem is csodálom.

Őszintén szólva hányan vállalnánk, hogy reggel 9-től este 7-ig, heti hat teljes napot dolgozzunk öt hét éves szabadságért cserébe? Gondolom nem sokan.