A forrongó Franciaország 1792. április 20-án hadat üzent Ausztriának. Rouget de l'Isle hadmérnök Strassbourgban állomásozott a rajnai hadsereg számos harcrakész katonájával együtt. A hadüzenet híre április 24-én éjszaka érkezett meg, s a lelkesedés nem ismert határt.

A város népe is talpon volt, tüntetéssel fejezte ki lojalitását a forradalmi kormány iránt. A beszélgető társaságban ismerték de l'Isle kapitány költői ambícióit és kérték, hogy írjon valami, a népet harcra szólító, buzdító dalt.

A dal április 25-én megszületett "Chant de guerre de l'armée du Rhein" (A rajnai hadsereg harci dala) címmel.

A dal már április 25-én megszületett "Chant de guerre de l'armée du Rhein" (A rajnai hadsereg harci dala) címmel. Másnap ki is nyomtatták, hamarosan országszerte ismertté vált. A harci dal később kapta a la Marseillaise címet, nevet, amikor júliusban Marseille-ból egy önkéntes csapat ezt énekelve vonult be Párizsba a forradalom védelmére.

A Marseillaise-t már 1795. július 15-én hivatalos nemzeti himnusszá nyilvánították. A dal valóban lelkesítő. De annyira gyújtó hangulatú, harci körülményekre született, hogy ma, a békésebb időkben rendre fölmerül a vérszomjas, agresszív tartalom alkalmatlansága. Rouget de L'isle, Claude-Joseph (Lons-le Saulnier, 1760. május 10.- Choisy le Roy, 1836. június 27.), a Marseillaise szerzõje maga egyébként nem volt forradalmár, nem értett egyet a forradalmi hadsereg céljaival, tevékenységével. Börtönbe is csukták. Szegényen, elhagyatott körülmények között halt meg.

Az indulónak készült, erőteljesen hatásvadász szövegű dal összakapcsolódott a francia gloire, a nemzeti dicsőség fogalmával: a francia forradalmi hadsereg, majd Napóleon győzelmei, a forradalmak és a nagyhatalommá váló Franciaország sikerei - és balsikerei -, a nemzet, a haza és a köztársaság elkötelezett vállalóivá tette, teszi az éneklő franciákat.

Egy időben, amikor a monarchista francia vezetés nem tudott azonosulni tartalmával és megszûnt állami himnusz lenni, a baloldali, forradalmi munkásmozgalom vette át saját dalának - csak az Internacionálé születésével kerül vissza a francia gondolatkörbe, bár ma is kedvelt induló más népeknél is.

A Marsaillaise szövegét franciául és magyarul lásd a következő oldalakon! A végén meg is hallgathatod több változatban!

A Marseillaise szövege franciául: 

A refrén és az első versszak egyes kifejezéseihez megjegyzéseket fűztünk. Mozgasd az egeret a linknek látszó szavak fölé.
E munkáért köszönet Ádám Péternek!

REFRAIN
Aux armes, citoyens !
Formez vos bataillons !
Marchons, marchons !
Qu'un sang impur...
Abreuve nos sillons !

{youtube}

COUPLETS

I
Allons ! Enfants de la Patrie !
Le jour de gloire est arrivé !
Contre nous de la tyrannie,
L'étendard sanglant est levé ! (Bis)
Entendez-vous dans les campagnes
Mugir ces féroces soldats ?
Ils viennent jusque dans vos bras
Égorger vos fils, vos compagnes.
Aux armes, citoyens ! Etc.

II
Que veut cette horde d'esclaves,
De traîtres, de rois conjurés ?
Pour qui ces ignobles entraves,
Ces fers dès longtemps préparés ? (Bis)
Français ! Pour nous, ah ! Quel outrage !
Quels transports il doit exciter ;
C'est nous qu'on ose méditer
De rendre à l'antique esclavage !
Aux armes, citoyens ! Etc.

III
Quoi ! Des cohortes étrangères
Feraient la loi dans nos foyers !
Quoi ! Des phalanges mercenaires
Terrasseraient nos fiers guerriers ! (Bis)
Dieu ! Nos mains seraient enchaînées !
Nos fronts sous le joug se ploieraient !
De vils despotes deviendraient
Les maîtres de nos destinées !
Aux armes, citoyens ! Etc.

IV
Tremblez, tyrans et vous, perfides,
L'opprobre de tous les partis !
Tremblez ! Vos projets parricides
Vont enfin recevoir leur prix. (Bis)
Tout est soldat pour vous combattre.
S'ils tombent, nos jeunes héros,
La terre en produit de nouveaux
Contre vous tout prêt à se battre.
Aux armes, citoyens ! Etc.

V
Français, en guerriers magnanimes
Portons ou retenons nos coups !
Épargnons ces tristes victimes,
A regret, s'armant contre nous ! (Bis)
Mais ce despote sanguinaire !
Mais ces complices de Bouillé !
Tous ces tigres qui, sans pitié,
Déchirent le sein de leur mère !
Aux armes, citoyens ! Etc.

VI
Amour sacré de la Patrie
Conduis, soutiens nos bras vengeurs !
Liberté ! Liberté chérie,
Combats avec tes défenseurs ! (Bis)
Sous nos drapeaux que la Victoire
Accoure à tes mâles accents !
Que tes ennemis expirants
Voient ton triomphe et notre gloire !
Aux armes, citoyens ! Etc.

VII
Peuple français, connais ta gloire ;
Couronné par l'Égalité,
Quel triomphe, quelle victoire,
D'avoir conquis la Liberté ! (Bis)
Le Dieu qui lance le tonnerre
Et qui commande aux éléments,
Pour exterminer les tyrans,
Se sert de ton bras sur la terre.
Aux armes, citoyens ! Etc.

VIII
Nous avons de la tyrannie
Repoussé les derniers efforts ;
De nos climats, elle est bannie ;
Chez les Français les rois sont morts. (Bis)
Vive à jamais la République !
Anathème à la royauté !
Que ce refrain, partout porté,
Brave des rois la politique.
Aux armes, citoyens ! Etc.

IX
La France que l'Europe admire
A reconquis la Liberté
Et chaque citoyen respire
Sous les lois de l'Égalité ; (Bis)
Un jour son image chérie
S'étendra sur tout l'univers.
Peuples, vous briserez vos fers
Et vous aurez une Patrie !
Aux armes, citoyens ! Etc.

X
Foulant aux pieds les droits de l'Homme,
Les soldatesques légions
Des premiers habitants de Rome
Asservirent les nations. (Bis)
Un projet plus grand et plus sage
Nous engage dans les combats
Et le Français n'arme son bras
Que pour détruire l'esclavage.
Aux armes, citoyens ! Etc.

XI
Oui ! Déjà d'insolents despotes
Et la bande des émigrés
Faisant la guerre aux Sans-Culottes
Par nos armes sont altérés ; (Bis)
Vainement leur espoir se fonde
Sur le fanatisme irrité,
Le signe de la Liberté
Fera bientôt le tour du monde.
Aux armes, citoyens ! Etc.

XII
O vous ! Que la gloire environne,
Citoyens, illustres guerriers,
Craignez, dans les champs de Bellone,
Craignez de flétrir vos lauriers ! (Bis)
Aux noirs soupçons inaccessibles
Envers vos chefs, vos généraux,
Ne quittez jamais vos drapeaux,
Et vous resterez invincibles.
Aux armes, citoyens ! Etc.

COUPLET DES ENFANTS

Nous entrerons dans la carrière,
Quand nos aînés n'y seront plus ;
Nous y trouverons leur poussière
Et la trace de leurs vertus. (Bis)
Bien moins jaloux de leur survivre
Que de partager leur cercueil
Nous aurons le sublime orgueil
De les venger ou de les suivre.
Aux armes, citoyens ! Etc.

Enfants, que l'Honneur, la Patrie
Fassent l'objet de tous nos vœux !
Ayons toujours l'âme nourrie
Des feux qu'ils inspirent tous deux. (Bis)
Soyons unis ! Tout est possible ;
Nos vils ennemis tomberont,
Alors les Français cesseront
De chanter ce refrain terrible :

Aux armes, citoyens ! Etc.

A Marseillaise szövege magyarul:

Előre ország népe harcra
Ma diadal vár, hív hazánk!
Ellenünk tört a kény uralma
Vérben áztatja zászlaját
Vérben áztatja rút zászlaját
Halljátok, már küldi a zsarnok
Vad, bõsz ölni kész rab hadát
Letörnek népet és hazát
Bosszút állnak ifjún s gyönge lányon
Hajrá, fegyverbe hát!
Ma harcra hív hazád
Csak jőjj, csak jőjj,
öntözze hát, rút vérük a határt! Fegyverbe hát

A magyar szöveg másik fordításban:

E szívtelen rabok dagálya
Gyõzhessen egy nagy nemzetet?
Az emberjussnak kent nadálya
Igázzon férfiszíveket?
Csordája béres árulóknak,
Mely kész eladni a hazát,
Hogy hordozhasson pántlikát,
Jusst szabjon egy szabad országnak?
     Fegyverbe bajnokok,
     Levente magzatok!
     Rontsunk, rontsunk
     e vér szomjukra
     Szabdallyuk halmokra.

Reszkess, lator tirannus pára,
Jutalmad napja érkezik,
Fejedre száll a vérnek ára,
Mely érted ingyen öntetik.
Tanácsnokidnak dõre pártja
Önkényt koholja vesztedet,
E nemzet lesz ki fényedet
Örök homállyal elborítja.
     Fegyverbe bajnokok,
     Levente magzatok!
     Rontsunk, rontsunk
     e vér szomjukra
     Szabdallyuk halmokra.

Öld, bajnok, a gaz despotákat,
Kik embervérben fürdenek,
S kik megtapodván jussainkat,
Lopott bíborban fénylenek.
De szánd meg embertársainkat,
Kiket magokhoz csaltanak,
Vagy másképp arra bírtanak,
Hogy ostromolják honainkat.
     Fegyverbe bajnokok,
     Levente magzatok!
     Rontsunk, rontsunk
     e vér szomjukra
     Szabdallyuk halmokra.
   
Édes hazánknak szent szerelme,
Segítsd vitézid karjait,
Kedvelt szabadság istensége,
Törd össze népünk láncait.
Küldjétek ütközõ csatákhoz
A győzedelmek angyalát,
Hadd űzze a vak despotát
Pokolnak kormos ajtajához.
     Fegyverbe bajnokok,
     Levente magzatok!
     Rontsunk, rontsunk
     e vér szomjukra
     Szabdallyuk halmokra.

A Marseillaise zenéje:

A francia himnusz Berlioz feldolgozásában.

{youtube}

Csajovszijnál is megjelenik (Overture Op.49. Finale):

{youtube}