A francia muszlimok 80 százaléka hajlandó a helyi szokások átvételére, brit társaiknak csak 41 százaléka kész magáévá tenni a szigetországi normákat.

Ez abból is adódik, hogy a francia muszlimok fõként Marokkóból és Algériából érkeztek, a Nagy-Britanniában élõk majdnem háromnegyede viszont pakisztáni és indiai gyökerû, márpedig Észak-Afrika szekularizáltabb, mint Dél-Ázsia.

Az észak-afrikai muszlimokat a gyarmati korban jobban megérintette az anyaországi kultúra szele, és a párizsi gyarmatpolitika is a francia nyelv "civilizációs hatását" hangsúlyozta. A brit birodalom viszont inkább a saját kultúra megõrzését, semmint az integrálódást bátorította.

Az európai muszlimok legfõbb aggodalma a felmérések szerint nem a szélsõségesség terjedése vagy a vallás háttérbe szorulása, hanem a munkanélküliség. Körükben az álláskeresõk aránya általában a duplája a többségi társadaloménak. Az amerikai Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) egy korábbi átfogó tanulmánya szerint a foglalkoztatás, az oktatás, a lakáshoz való jutás és a vallásgyakorlás terén tapasztalt - vélt vagy valós - diszkrimináció lehet az oka annak, hogy nagyon sok másod- és harmadgenerációs európai muszlim identitásának elsõdleges forrása az iszlámhoz, és nem a nemzethez való tartozás. Nagy-Britanniában a megkérdezettek 81, Spanyolországban 69, Németországban 66, Franciaországban pedig 46 százaléka tartja magát elsõsorban muszlimnak, és csak másodsorban valamely nép vagy ország fiának.