A középkorban ugyanis, mint ismeretes, a kalandozó magyarokat Európa-szerte rettegték. A tõlük való félelem és az irántuk való gyûlölet miatt Nyugat-Európában emberhúsevõ, vérivó szörnyekként beszéltek róluk, és nevükkel a rosszalkodó gyermekeket ijesztgették. A francia, majd innét az angolba is átment „ogre" elnevezés, amely mint az emberevõ szörny mesealakja vonult be a középkori mitológiába, a magyaroknak a középkorban elterjedt „Ugri" (ugor) nevébõl ered, miként a Hungary, Ungarn stb. nevek is (amelyeket - némi túlzással - így már Ogreországnak is fordíthatnánk). Megfontolandó, hogy nem lendíthetnénk-e fel idegenforgalmunkat a világhírûvé lett, „távolba szakadt hazánkfia", Shrek nevével, mondjuk ilyen szlogenekkel:

„Az ogrék tárt karokkal várják Önt! Töltsön néhány hetet Ogreföldön!" (Hetek)