Franciaországban mind a mai napig nagy kultúrája van a bolhapiacnak. Tavasztól kezdve szinte minden héten találunk az út szélén valahol egy plakátot, ami egy, a hétvégén megrendezésre kerülő vide grenier-t vagy brocante-ot hirdet.{nomultithumb}
Tulajdonképpen mindkét rendezvény egy vásár, ahol használt, esetleg, antik dolgok között bogarászhatunk valami hasznos, avagy tetszetős dolgot keresve.
A vide grenier (úgyszintén lehet braderie, foire aux puces, bric à brac) a valódi bolhavásár, ahová bárki elmehet a „padláson” (le grenier = a padlás) talált öreg, szükségtelen, rég elfelejtett dolgait eladni. Lehet az könyv, bútor, ruhanemű, kerámia és minden egyéb „régi kacat”. Amit például nem lehet árulni azok az élelmiszerek (amihez külön kereskedői engedély szükséges), élő állatok vagy fegyverek. A vásárok általában a falvak, városok utcáin kerülnek megrendezésre, olykor a kultúrházakban vagy a sportcsarnokokban. Az eladni vágyók többnyire egy potom összeg ellenében (3-5 euró) állhatnak ki portékájukkal, de sok faluban nem is kérnek semmit. Olykor a faluközösség megelégszik azzal, hogy a vásár sok látogatott vonz a környékre.
A brocante eredeti jelentése régiségkereskedés, ám manapság már nem csak régiségeket lehet egy brocante vásárban találni, hanem mindenféle használt árut. A vide grenier-vel szemben itt annyi a különbség, hogy a brocante vásár árusai kivétel nélkül kereskedők (ezek valóban lehetnek antik vagy régiségkereskedők is) és az áru többsége, bár használt, jobb minőségű illetve picit drágább lehet.
Én például azért szeretem a vide grenier-ket, mert amíg ott egy használt DVD-t egy euróért veszek meg, a brocante vásárban ugyanaz 4-6 euróba is kerülhet, ugyanis az eladónak, lévén hivatalos kereskedő, az eladott portéka után adót kell fizetnie.
Sok francia városban a brocante vásárok kezdete évszázadokkal ezelőttre tehető vissza. A leghíresebb ilyen vásár Franciaországban a szeptember első hétvégéjén megrendezésre kerülő lille-i vásár, ahol körülbelül 10 000 eladó kínálja portékáját az éppen arra járóknak.
