A 20. század egyik legkiemelkedőbb divattervezője Coco Chanel. Chanel, becsületes nevén Gabrielle Bonheur 1883-ban látta meg a napvilágot.
Egy közép-franciaországi kislány, aki árvaházba kerül a nővérével, és minden vasárnap hiába várja, hogy érte jöjjön az apukája.
Egy kávéházi énekesnő, elhaló hanggal, aki egy csapat részeg katona előtt lép fel.
Egy alacsony varrónő, aki egy vidéki szabó hátsó műhelyében szegi fel a ruhákat.
Egy kezdő kurtizán, aki túl sovány, és akinek menedéket védelmezője, Etienne Balsan nyújt a könnyűvérű nőcskék és az éjszakai császárok világában.
Egy szerelmes asszony, aki azt állítja, hogy sosem lesz senki felesége, különösen nem Boy Capelé, a férfié, aki pedig imádja.
Egy lázadó, akit a kora társadalmi elvárásai béklyóba zárnak, és aki a szeretői ingét hordja.
Ez Coco Chanel története, aki azelőtt testesítette meg a modern nőt, mielőtt azt kitalálta volna a világ számára.
Sikerének kulcsa a I. világháborút követő megváltozott életmód volt. Hiszen a háború után az emberek mindenáron boldogok, és szabadok akartak lenni, ez pedig hatalmas változásokat eredményezett az életvitelükben. A nők helyzete is változásokon ment át, ezen időszakban. Ekkor kezdtek cigarettázni s már férfi kísérő nélkül is megjelenhettek bizonyos eseményeken. Ezen megváltozott körülményekhez pedig egész más ruhákra volt szükség. S itt jött a képbe Coco Chanel, kinek ruhái igen egyszerű szabásúak, lezserek, kényelmesek voltak. Chanel úgyszólván leszámolt a fűző általi kényelmetlenséggel s kialakította a laza, könnyed elegancia stílusát.
Nevéhez fűződik a Chanel kosztüm és a “little black dress” azaz a “kis fekete ruha”. A Chanel kosztüm, melynek alapanyaga a tweed szövet, s melynek aranygombos, doboz formájú kabátjához egyenes szabású szoknya dukált. Míg a “kis fekete” minden magára valamennyit adó nő szekrényében megtalálható. Hiszen ez az a ruha, mely minden eseményre tökéletes viselet. A 20-as, 30-as években rukkolt elő a kosztümhöz viselhető aranyláncokkal és gyöngyökkel.
Ő hozta divatba a rövid bubi frizurát is. Ugyanis ő volt az első, aki rövidre vágatta modelljei haját.
Legmerészebb húzásainak egyike azonban kétségkívül az volt, hogy nadrágot adott a nőkre. Evvel is jelezvén a nők egyenjogúságát.
Egy olyan nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője sincsen.
Mademoiselle Chanel a 20-as évek elején piacra dobta saját illatát is, mely megalapozta gazdagságát. A Chanel No. 5 néven elhíresült parfüm a divattervezőnő ruháihoz hasonlóan egyszerű, letisztult csomagolásban került a közönség elé. Azóta több parfümöt is forgalomba hoztak a nevével.
“Egy olyan nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője sincsen.” – mondta 1923-ban.
A divattervezőnő ügyfelei közt olyan hírességek is szerepeltek, mint Grace Kelly, Marlene Dietrich vagy Ingrid Bergman. (Schubert Erzsébet)
Patrick Buisson, a Francia History Channel vezetője szerint a náci megszállás a francia bordélyok aranykora volt, és ekkor volt a legtöbb prostituált az országban.
A csak német használatra kialakított bordélyok kiemelten jövedelmező üzletágnak bizonyultak, amelyből a kollaboráns kormányzat is profitált.
Szó sem volt arról, hogy a nőket bekényszerítették volna az ellenség ágyába, hanem francia nők ezrei voltak német katonák szeretői, és a megszállás idején közel 200 ezer gyerek született ezekből a kapcsolatokból.
A művészi és irodalmi elit is fogékony volt az „ellenség csábítására”, és nagyon sok híres kapcsolatot ismerünk: Coco Chanel divattervező mellett Mistinguett, a híres divattervező, Colette az énekesnő, és Arletty az író is német tisztet szeretett. (Forrás: Múlt-kor)
Bővebben >>>
A "Coco avant Chanel" című film reklámfilmje:
