„SEBED A VILÁG”?
„TA BLESSURE EST CE MONDE ARDENT”?
Emlékeztető
Dr. Fűzfa Balázs „A 12 legszebb magyar vers”-projektjét követve közreadjuk a versek francia verzióját, rövid elemző megjegyzésekkel. A sorozat eddigi állomásai: 1. Petőfi Sándor: Szeptember végén (Koltó) – 2007. ősz, 2. Pilinszky János: Apokrif (Szombathely–Bozsok–Velem) – 2008. tavasz, 3. Arany János: Szondi két apródja (Szécsény–Drégelypalánk) – 2008. ősz, 4. Babits Mihály: Esti kérdés (Esztergom) – 2009. tavasz, 5. Radnóti Miklós: Levél a hitveshez (Abda–Pannonhalma) – 2009. ősz, 6. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (Szabadka–Újvidék) – 2010. tavasz, 7. Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet (Ajka–Veszprém–Iszkáz) – 2010. ősz. 8. Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában (Nagykároly–Érmindszent–Nagyvárad) – 2011. tavasz. 9. Berzsenyi Dániel: A közelítő tél (Szombathely–Celldömölk–Egyházashetye) – 2011. ősz. 10. Vörösmarty Mihály: A vén cigány (Székesfehérvár–Kápolnásnyék) – 2012. tavasz…
A „Magyar-francia vers-sorozat” tizenegyedik darabja JÓZSEF Attila:
ESZMÉLET 1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. 2 Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a rend - egy szálló porszem el nem hibbant. Most homályként száll tagjaimban álmom s a vas világ a rend. Nappal hold kél bennem s ha kinn van az éj - egy nap süt idebent. 3 Sovány vagyok, csak kenyeret eszem néha, e léha, locska lelkek közt ingyen keresek bizonyosabbat, mint a kocka. Nem dörgölődzik sült lapocka számhoz s szívemhez kisgyerek - ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. 4 Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra. 5 A teherpályaudvaron úgy lapultam a fa tövéhez, mint egy darab csönd; szürke gyom ért számhoz, nyers, különös-édes. Holtan lestem az őrt, mit érez, s a hallgatag vagónokon árnyát, mely ráugrott a fényes, harmatos szénre konokon. 6 Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ - ég, hevül s te lelkedet érzed, a lázat. Rab vagy, amíg a szíved lázad - úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ. 7 Én fölnéztem az est alól az egek fogaskerekére - csilló véletlen szálaiból törvényt szőtt a mult szövőszéke és megint fölnéztem az égre álmaim gőzei alól s láttam, a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol. 8 Fülelt a csend - egyet ütött. Fölkereshetnéd ifjúságod; nyirkos cementfalak között képzelhetsz egy kis szabadságot - gondoltam. S hát amint fölállok, a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella fölött. 9 Hallottam sírni a vasat, hallottam az esőt nevetni. Láttam, hogy a mult meghasadt s csak képzetet lehet feledni; s hogy nem tudok mást, mint szeretni, görnyedve terheim alatt - minek is kell fegyvert veretni belőled, arany öntudat! 10 Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor - ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek. 11 Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa. Az udvar szigorú gyöpén imbolygott göndör mosolygása. Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, röffent még felém - ma is látom, mily tétovázva babrált pihéi közt a fény. 12 Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy’ szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. Igy iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyöklök és hallgatok. 1933–1934 tele |
ÉVEIL 1 Du sol, le ciel s'est écarté 2 J'ai rêvé quelques brouillons peints Je suis bien maigre : un peu de pain, 4 Le monde où tout se superpose
À la gare de marchandises À l'intérieur est la souffrance, Je regardai du fond du soir
– me dis-je. Et, me levant, je vis 9
Le grand bonheur, le bonheur doux |
Forrás:
A vers Latinovits Zoltán előadásában:
{youtube width="560" height="420"}AZkJ0aPDKZk{/youtube}
Eszmélet-versmondás és konferencia: Balatonalmádi–Balatonszárszó, 2012. szeptember 28–30. A programból: pénteken 11.05–11.45 JORDÁN TAMÁS Kossuth-díjas színművész vezényletével mintegy 600 diák és érdeklődő együtt elmondja az Eszmélet című József Attila-verset Balatonalmádiban, a Szent Erzsébet ligetben (a Balaton-parton). (Esőhelyszín: A Györgyi Dénes Általános Iskola tornacsarnoka – Bajcsy-Zsilinszky út 30.)
A konferencia helyszínei: 28-án pénteken 15 órától Balatonalmádi, Városháza – Díszterem (Széchenyi sétány 1.) 29-én szombaton délelőtt 9 órától: Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár, Balatonalmádi, Városháza tér 4. (Zöld terem), délután 15 órától Balatonszárszó, a József Attila Emlékház. Vasárnap délelőtt 9 órától: Balatonalmádi, Györgyi Dénes Általános Iskola – Bajcsy-Zsilinszky út 30.
A programot „követő” kötet zárja, abban kap helyet a francia adaptáció elemzése. Ezt egy következő alkalommal ismerhetik meg honlapunk látogatói.