„Elhull a virág, eliramlik az élet...”
„Car s’effeuillent les fleurs et s’enfuit notre vie...”
Sándor Petőfi sur Wikipedia (en langue français):
Dr. Fűzfa Balázs „A 12 legszebb magyar vers”-projektjét követve közreadjuk a versek francia verzióját, rövid elemző megjegyzésekkel. A sorozat eddigi állomásai: 1. Petőfi: Szeptember végén (Koltó)–2007. ősz, 2. Pilinszky: Apokrif (Szombathely–Bozsok–Velem) – 2008. tavasz. 3. Arany: Szondi két apródja (Szécsény–Drégelypalánk) – 2008. ősz, 4. Babits: Esti kérdés (Esztergom) – 2009. tavasz, 5. Levél a hitveshez (Abda–Pannonhalma) – 2009. ősz.
A „Magyar-francia verssorozat”-ot Babits Mihály Esti kérdés című versével kezdtük.
Íme a sorozat második darabja, először magyarul, majd franciául:
PETŐFI Sándor:
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
(Koltó, 1847, szeptember)
FIN SEPTEMBRE
Le val est riche encore des fleurs de ses jardins,
Et vert le peuplier dans la fenêtre ouverte.
Mais le monde d’hiver, l’aperçois-tu qui vient?
La neige sur la cime au loin donne l’alerte.
Encore l’été brûlant brûle mon jeune coeur,
Mais si la sève en lui monte et le renouvelle,
Déjà des fils d’argent dans mes cheuveux révèlent
Que les froids de l’hiver vont montrer leur vigueur.
Car s’effeuillent les fleurs et s’enfuit notre vie...
Viens donc, ô mon aimée, te blottir sur mon sein.
Toi qui tout contre moi mets ta tête chérie
N’iras-tu te pencher sur ma tombe demain?
Si je meurs le premier, de ces deux que nous sommes,
Mettras-tu, dans les pleurs, un linceul sur mon corps?
Si un autre t’aimait, se pourrait-il alors
Que tu quittes mon nom pour le nom de cet homme?
Si ce voile de veuve, un jour tu le jetais,
Comme un drapeau de deuil laisse-le sur ma tombe.
Je viendrai le chercher, du noir où tout se tait,
Au cours de cette nuit où notre amour succombe,
Pour essuyer les pleurs versés sur notre amour,
Sur toi facilement oublieuse et parjure,
Pour panser de mon coeur l’horrible déchirure –
T’aimant même là-bas, même alors et toujours.
(Eugène Guillevic)
Megjelenés: „Anthologie de la Poésie Hongroise”, Párizs, Éditions du Seuil, 1962.
Petőfi franciául
Petőfi költeményei, sok más magyar művel együtt, régóta forognak francia nyelven. Aurélien SAUVAGEOT professzor, a magyar kultúra nagy barátja az EUROPE nevű irodalmi folyóirat 1973. februári számában tanulmányt közölt „Petőfi és a magyar nyelv” címmel. Ebben úgy összegez, hogy a modern magyar költészet Adyval kezdődik, ám az őt követő fiatal költők emlékeztetnek Vörösmartyra, Petőfire, Aranyra. Mintegy „megtestesítve” a magyar irodalom eme három nagy klasszikusát. És felteszi a kérdést: „Mit jelent ez nekünk franciáknak?” Szerinte Petőfi műve a kulcs nemcsak az 1848-49-es, de a mai Magyarország megértéséhez. Petőfi összes munkái (költemények, verses meseregény, cikkek, levelek) közvetítik mindazt az ismeretet, ami magyar. Aki nem ismeri ezeket, vagy csak kevéssé tanulmányozta őket, arra van ítélve, hogy kívül marad mindazon, amit a magyar nép gondolt, érzett, akart, elszenvedett és beteljesített.
A könyvtárakban és elektronikus honlapokon kalandozó magyar e szép szavak örömével böngészhet tovább. Egy jegyzetben: Petőfi, az egyetemes (Tanári notesz 1-2. 2006. december 5.) Márait idézzük, aki talán még komplexebben értékel. Márai Sándor figyelmeztet bennünket, és megrója a szobatudósokat, intve a derék magyartanárokat, hogy Petőfit semmiképpen se tekintsük „csak” a magyarság poétájának, a magyar szabadság lánglelkű költőjének, mert Petőfi elsősorban zseni volt, és másodrendűen művész. Ezt úgy érti az író: „az univerzális a zseniben: ideális viszonya az élethez.... (a zseni nem állapot, hanem teljesítmény)”. Petőfi ideákon, Eszméken keresztül viszonyult az emberekhez, az élethez, eszmék költője volt, és így lehetne a „zanzibári pápuák szabadságának költője is”. Amikor méltatják a költőt, arról „kevesebbet beszélnek, hogy ez az ember nemcsak a Talpra magyart írta, legkevésbé azt írta, hanem írta igenis a világirodalom legszebb lírai versét, a Szeptember végént, ami csupa mély áram, sejtelmes közlés és felelőének, és írta az Apostolt, amivel semmi esetre sem azt célozta, hogy a keresztény magyar rendőrtudósok egyszer megcenzúrázzák, hanem az univerzalitás felé lélegzett, egy emberiség felé érzett, és mindenféle népeket ölelt a zsinóros magyar dolmányon át szívére”. (Márai is zseni volt, semmi kétség, több művét franciára is lefordították.)
Megjegyzés: 1. A fordítóról, Eugène Guillevicről az előző programban, az Esti kérdés kapcsán található bővebb ismertetés. 2. Az itt közölt Guillevic-fordítás később is megjelent a Corvina Kiadónál. A legkorábbi fordítás: Georges-Phlippe Dhas, „Poèmes Hongrois”. Budapest, 1935. Springer Kiadó, 9. o. Érdekesség: ebben a verzióban két versszakra tagolódik a vers, a sorok száma 2x10, az eredeti 3x8 helyett. 3. A Szeptember végén-versmondásról (2007) még nem készült videofelvétel.
Kapcsolódó írások: A 12 legszebb magyar vers franciául, 1. rész,
Babits művészete az Esti kérdés francia fordítása kapcsán,
Les 12 plus beaux poèmes hongrois.
