Az íráshoz mindenek előtt láthatatlannak kell maradni.

Annie Ernaux a kortárs francia regény egyik meghatározó alakja. Művei önéletrajzi indíttatásúak; számára az irodalom elsősorban tanúságtétel, önvallomás. Stílusát a francia próza klasszikus hagyományai: a világosság, pontosság jellemzi, melyet tovább mélyít és árnyal megfigyelőképessége valamint az ábrázolt emberek, élethelyzetek iránt érzett szenvedélyesség és mély empátia.

Annie Ernaux 1940-ben született Normandiában, egyszerű munkáscsalád gyermekeként. Tanulmányait a roueni egyetemen végezte; először tanítóvá, majd a bölcsészettudomány tanárává vált. Első könyve 1974-ben jelent meg, Les Armoires Vides címen. Már erre az első regényre is jellemzőek az önéletrajzi elemek; egy abortuszon éppen átesett bölcsészhallgató szemszögéből írja le annak normandiai ifjúkorát, viszonyát szüleivel valamint azokat az ellentmondásos érzéseket melyek a gyermekkori, szerény környezet és a nagyvárosi értelmiségi lét különbözőségéből fakadnak. Ez utóbbi téma végigkíséri majd egész életművét.

A közel tíz évvel később megjelent La Place (Árulás) című regényben már első szám első személyben szól az olvasóhoz. A műben édesapja halála után Ernaux flashback technikával eleveníti fel családja életét a lehető legtárgyilagosabb, legletisztultabb stílusban. Így a regény tulajdonképpen egy egyszerű normandiai munkás dolgos életéről és a szorgos munkának köszönhető társadalmi felemelkedésről (Ernaux szülei munkásokból kiskereskedőkké váltak) szól, a témához illő egyszerű, köznapi nyelven megírva. A művet Renaud díjjal jutalmazta a kritika.

Öt évvel később, 1988-ban, La Femme (Egy asszony) címen édesanyja történetét írja meg. Később visszatér a témára, a Je ne suis pas sortie de ma nuit című regény központi témája az édesanya Alzheimer betegsége, az írónő ezzel kapcsolatos érzései, valamint az a furcsa felfordulása az anya-lánya viszonynak, mikor a lányból válik a felnőtt, a szülőből pedig a tehetetlen gyermek.

Szintén személyes élményeit, érzéseit írja meg a L’Événement (2000) című műben. Ernaux fiatal egyetemistaként teherbe esett egy nem kívánt gyermekkel, így egyetlen megoldásnak az abortuszt látta, amely a lelki folyamatok mellett egyéb, fizikai nehézségekkel is járt abban a korban; a hatvanas évek Franciaországában, amikor az abortusz illegális volt. Az elbeszélés stílusa rideg, lényegre törő, a személyes élmény feldolgozása ellenére távolságtartó. Erre utal a cím is, hogy az abortuszt nem valamiféle tragikus történésként, hanem egy, a szerző életében bekövetkezett eseményként aposztrofálja. Ennek ellenére a regény igen megrázó, mind a tematikának, mind az expozíciónak köszönhetően.

2008-ban megjelent Les Années című művében megújítja az önreflektáló elbeszélés műfaját. Az elbeszélés alapját azok a fotók képezik, melyek az írónőről készültek 1942 és 2006 között, és melyek segítségével Ernaux felfesti Franciaország történelmének 60 évéről készített freskóját. A regény egyszerre személyes, univerzális és kollektív. Franciaországban nagy sikert aratott, elnyerte a kritikusok Marguerite Duras és François Mauriac díját, a Télégramme olvasóinak díját valamint Lire című irodalmi magazin az év francia regényének választotta.

Legfrissebb írása a közelmúltban jelent meg, L'Autre Fille címen. Az alig hetven oldalas, vékonyka kötet egy képzeletbeli levél, melyet az írónő sosem ismert nővéréhez írt, aki születése előtt két évvel halt meg.

Magyar nyelven Egy Asszony (La Femme) és Árulás (La Place) címeken jelent meg két regénye, melyet egy kötetben adtak ki Szávai János fordításában és az írónő munkásságáról szóló előszavával.