Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Júliusban részt vettem Párizsban a Nyári EU-s Egyetemen („l’Université Européenne d’Été, 2011”). Az egy hetes program során alkalmam nyílt érdemben szót váltani a részt vevő külföldi hallgatókkal.

Voltak közöttük angolok, belgák, Belgiumban tanuló diák Bosznia-Hercegovinából, románok, spanyolok, olaszok, egy ifjú hölgy Montrealból, és persze magyarok, itthoni és külföldi egyetemekről. Az előadások témái motiváltak bennünket, megesett, hogy még előadás közben kellett „tisztázni” egy-egy fogalmat, dátumot, pusmogva gyorsan megtettük, a kifejtésnek illemtudásunk határt szabott. Kialakult egyfajta „ülésrend”, mellettem egy kisebb belga csoport helyezkedett el. Érdeklődőek voltak, kérdeztek, hozzászóltak, kedves kommunikációs kapcsolat alakult ki közöttünk.

Bizonyos kérdések kapcsán összevillant a tekintetünk, egyet gondoltunk, vagy válaszra vártunk. Bemutatkoztunk, tudták, hogy tanár vagyok, a szünetekben néha visszatértünk egy-egy gondolatra. Egyszer az egyik leány kezében vaskos könyv, elmélyedt benne, verseskötet volt, méghozzá Baudelaire. Aztán körülvették társai, valamiről élénken vitatkoztak. Kérdeztem, melyik vers tetszik nekik leginkább, felmondtak néhány címet, akár a magyar gimnáziumban, ugyanazokat a költeményeket. És melyik az enyém? – érdeklődtek.

Kezdtem tanórán érezni magam, és feladvánnyal válaszoltam: az én kedvencem kapcsolódik az eddigi előadások témáihoz – keressenek. Ekkor megindult a lapozgatás, sutyorgás, és előbb-utóbb kikötöttünk a keresett költeménynél. Először rácsodálkoztak, majd a fogalmak mentén csinos kis elemzéseket rögtönöztek. Láthatóan élvezték, nem annyira a dicséretemet, hanem inkább saját felfedezésük létjogosultságát. Mivel a beszéd franciául folyt francia szövegről, bizonyos esetekben más értelmet kaptak a szavak, szerkezetek, mint a magyar fordítás elemzésekor.

Néhány tanulságos példa: a „confuses paroles” mint ’össze/zavart, zagyva, zavaros beszéd’ terjeng az élő oszlopok között, a templomi természet velejárója, ezt is ki kell bírni; továbbá: van annyi belső és külső, tartalmas, éltető erő, mely által a ’szellem’ és az ’értelem’ – „l’esprit”, „des sens” bezengheti útjait.

De ehhez – és itt már közös a hang magyarban, franciában – a végtelen kapuit kell nyitogatni, a világ bejárható, az út a végtelenig tart, és tovább. A versben fontos alapfogalom a „jelképek”. Ez a magyar középiskolában gyakran elsikkad. Pedig roppant hangsúlyos, mert Baudelaire nem ideo-politikával erősített barátságról, nem művi harmóniáról beszél, hanem az ember előtt álló feladatról, hogy vegye észre a jeleket, mert nem a vendég figyel bennünket (és nem mi őt) familiáris tekintettel, hanem a jelképek, már ha észrevesszük őket.

Először az embernek kell megbirkóznia a jelekkel, azokkal kell kapcsolatot teremteni, kinek-kinek, s csak ezután, ennek nyomán jöhet létre az a bizonyos ’egymásba csendülés’, ’egyberingás’ ember és ember között, illattal, színnel, hanggal körülvéve. Akkor, ott Párizsban széles társadalmi (európai) konferenciaanyagot szintetizáltunk a költészet segítségével. Erre invitáljuk olvasóinkat az érzékeny-szépen finomra hangolt magyar fordítás közlésével is.

Charles BAUDELAIRE

CORRESPONDANCES

La Nature est un temple où de vivants piliers

Laissent parfois sortir de confuses paroles;

L’homme y passe à travers des forêts de symboles

Qui l’observent avec des regards familiers.

 

Comme de longs échos qui de loin se confondent

Dans une ténébreuse et profonde unité

Vaste comme la nuit et comme la clarté,

Les parfums, les couleurs et les sons se répondent.

 

Il est des parfums frais comme des chairs d’enfants,

Doux comme les hautbois, verts comme les prairies,

Et d’autres, corrompus, riches et triomphants,

 

Ayant l’expansion des choses infinies,

Comme l’ambre, le musc, le benjoin et l’encens,

Qui chantent les transports de l’esprit et des sens.

 

KAPCSOLATOK

Templom a természet: élő oszlopai

időnkint szavakat mormolnak összesúgva;

Jelképek erdején át visz az ember útja

s a vendéget szemük barátként figyeli.

 

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak

valami titkos és mély egység tengerén,

mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,

egymásba csendül a szín és a hang s az illat.

 

Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,

oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,

– s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,

 

melyek a végtelen kapuit nyitogatják,

mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:

test s lélek mámora zeng bennük ég felé.

(SZABÓ Lőrinc fordítása)

 

Megjegyzés: A Les Fleurs du Mal, A Romlás virágai című művet Babits Mihály és Tóth Árpád fordításában is kiadták. Legutóbb Tornai József fordította újra a francia költő verseit, az első kiadás 1991-ben jelent meg, a második, javított kiadás 2007-ben, az eredeti francia verseskötet megjelenésének 150. évfordulója alkalmából a Kráter Műhely Kiadó gondozásában. A kötet címe: A Rossz virágai. Hogy még izgalmasabb legyen a böngészés, ebben a változatban a fenti vers címe: „Megfelelések”.

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó