Szép magyar versek franciául – Beaux poèmes hongrois en français
Série littéraire - poésie
ZÁSZLÓ ‒ LE DRAPEAU
KOSZTOLÁNYI Dezső verse – poème de KOSZTOLÁNYI Dezső
„Lélekben a nemzetek fölötti műveltséget, a
nemzetek közötti megértést szolgálom.” (Kosztolányi)
„Dans l’âme, je sers la culture au dessus des nations et
la compréhension entre des nations.”
ZÁSZLÓHAJTÁS
Beszélgetünk, két hajdani szegedi bölcsészhallgató, mintha csak a néhai Nagy Géza professzor úrral, a francia irodalom kiváló ismerőjével és közvetítőjével társalognánk, ugyancsak kollegiális és baráti hangnemben.
Szóba kerül Kosztolányi Élet alcímű nagyszerű eszmefuttatása az Ábécé a versről és a költőről című esszéjében (Nyelv és lélek, Szépirodalmi Kk., 1971, 437). E húsz sor tökéletesen meggyőző cáfolatát adja az egyoldalú racionalizmusnak, amelyet az ókor óta filozófusok, tudósok hada testes művekben igyekezett trónra emelni vagy ledönteni onnan. (Talán ez is tágítja az értelmezés horizontját, hiszen tudjuk, mennyit támadták Kosztolányit hol racionalizmusáért, hol nacionalizmusáért, hol politikai megnyilvánulásaiért; még azt is rásütötték, hogy „erkölcsi nihilista”.)
Kosztolányi hasonlóan lenyűgöző szellemi teljesítményei közé soroljuk Zászló című versét a Meztelenül kötetből (1928), amely évtizedekkel megelőzte az általános rendszerelmélet és a strukturalizmus elméleti tételeit.
Magyar diákként annak idején a mi nemzeti színeinkkel jelenítettük meg képzeletben a versbeli zászlót. Később meglepetten fedeztük föl az indító élmény megfogalmazását a költő úti beszámolói között (Elsüllyedt Európa, Nyugat Kiadó és Irodalmi R.-T., é. n., 113‒114).
Nem gondoljuk, hogy csalódást kellene éreznünk az ihlető látvány (föltehetően a francia tricolor, azaz trikolór) külföldi volta miatt, hiszen a mi kokárdánknak is az a mintája.
{youtube}
{/youtube}Tavaly megjelent új kiadásban az útinapló. A vonatkozó bejegyzés eredeti helyesírással a következő:
„Egy zászló.
Ott lengedez a hegytetőn, éjjel-nappal, szemben velem s nézem, csodálkozom rajta. Rud és vászon, de sem rudja, sem vászna nem használható semmire.
Csak lobog a szélben, izgatottan, eszményi hevülettel, hirdet valamit, lázasan, önmagát emésztve beszél, mint valami sovány politikai szónok.
Grenoble, 1925 szeptember 6.”
Kosztolányi számos versét lefordították franciára, honlapunkon is foglalkoztunk ezzel a Hajnali részegség elemzése kapcsán. (Lásd A 12 legszebb magyar vers franciául 6. rész - Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség, és Ablaktól világra… - Kosztolányi költészetéről.) A Zászlónak, illetve útinaplóbeli előzményének eddig nem találkoztunk francia fordításával. Így kínálkozott az alkalom az átültetésükre.
Fordította (traducteur): Sz. TÓTH Gyula, lektorálta (lecteur français): André GRANDJEAN
Drapeau
Il flotte là, à la cime de la montagne, nuit et jour, en face de moi, je le regarde
et je m’en étonne. Hampe et toile, mais ni sa hampe, ni sa toile
ne sont jamais utiles en rien.
Il frémit au vent, excité, chargé d’idées, il proclame quelque chose fébrilement,
il parle en se rongeant les sangs comme un orateur politique fatigué.
(Grenoble, 1925. „Europe en perdition”)
ZászlóCsak bot és vászon, Mindíg beszél. Lelkem, te is, te is - |
Le drapeauCe n’est que bâton et toile, Il parle toujours. Mon âme, toi aussi, toi aussi - |
A magyar fordító és a francia lektor alkotói közreműködése Kosztolányi költői-írói-gondolkodói nagysága előtti főhajtás, vagy az alkalomhoz jobban illő szóval: zászlóhajtás. Csendes kísérlet a mindig lobogásra, csaknem száz év után is. Az internetkorszakban az ezernél is több kilométert könnyedén átszelő kétnyelvű üzenettel, egészen a grenoble-i hegycsúcsig.