Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Ó, azok a békebeli idők, Belle époque! A századforduló Franciaországának hangulatába került be Ady és töltött el éveket. 1904-1912 között hét (más adat szerint nyolc) alkalommal járt Párizsban, azon a helyen, ahová annyira vágyott, melyet olyannyira kedvelt, mely megfogta, és azt hitte, Párizs nem ereszti el.

A francia-magyar-francia művészeti kapcsolatoknak és hatásoknak különösen gazdag irodalma van, valódi kincsesbánya. Külön öröm, hogy e gazdag korszak folyamatos kutatások tárgya, a gondozott anyagok újrarendezése mellett újabb adatok, tények kerülnek elő, újabb és újabb meglátásokra adva lehetőséget. Pár évvel ezelőtt Budapesten került sor egy kiállítással egybekötött nagyszabású megemlékezésre „Párizs nem ereszt el” címmel. „Hunok a Fény Városában”, e mentén összegezte mondandóját megnyitó beszédében Tverdota György. Színes összefoglalójában arra is kitér, hogy sokan sokféle okból érkeztek, voltak, „akik nem a fényben gyönyörködni jöttek, hanem a biztonságot és a meleget keresték a francia fővárosban”. A Párizs-élmény kinél-kinél eltérő, nem mindig pozitív a kép. Adynál sincs másként, amennyire vonzza, annyira össze is zavarja.

A tárgyalt vers születése erre az időszakra esik, aminek témánk szempontjából nagy jelentősége van. Mert Párizs ekkor még dalol, a Bakonyt is „elbírja”, de már „beszökött az Ősz”, s furcsa (de még tréfás) levelek röpködnek a nyögő lombok alatt. És nagyobb, tisztább a költészet által megrajzolt, szeretett és szerelmes nő képe, mint a valóság, ez már Lédában is énazonosság-zavart okoz, ami csak növeli a teremtő és teremtmény közötti konfliktust.

Ady rádöbben: végtelenül nagy a kontraszt az átlátott valóság és egzisztenciális lehetőségei között.

De több minden sűrűsödik, kuszálódik Adyban: Párizs nagysága, az ottani atmoszféra varázsa, az onnét visszanézés Keletre, a Riviéra csillogása, az egész átlátása. Társadalmi érzékenysége is dolgozik, politikai témákhoz is nyúl, publicisztikát is művel. Művészi eszközökkel hatalmas dimenziót igyekszik átfogni az én–Hunnia–Párizs–világ kiterjedésben. Rádöbben: végtelenül nagy a kontraszt az átlátott valóság és egzisztenciális lehetőségei között. A test gyenge.

És jön a nevezetes kocsi, franciául kettő is. Az egyik Timár Györgyé, akinek fordításait, fordítási felfogását már ismertettük e sorozatban, most újabb fordítóval ismerkedhetünk meg: Yves Bonnefoy, költő, műfordító, szakterülete az angolszász irodalomelmélet, összehasonlító poétikával is foglalkozik. A sorozat eddigi francia fordítóinak, kapcsolatuk, művészetük megismerése során több érdekesség is előkerült. Most egy újabb fordulat következik: a két fordító nemcsak költő, nemcsak magyar versek átültetői, hanem egymást is fordították, pontosabban Timár Bonnefoy-t. És Bonnefoy kellően ismert Magyarországon.

A fordítások tárgyalása során a verset nem tesszük be a teljes Ady-oeuvre kontextusába. Nem keressük a vers keletkezésének motívumait, nem elemezzük a költő szimbolizmusát, összehasonlítva a francia hatásokkal. Ennek nagy irodalma van, mindezeket elvégezték az eredeti költemény elemzői, kiváló alkotómunkák, néhány, speciálisan az alkalomra készített kötetben is megtalálhatók. Ezúttal, a sorozat eddigi francia verziónak bemutatásától eltérően, nem végzünk aprólékos filológiai feltárást sem. Elsősorban a francia fordításokra koncentrálunk, hangsúlyt adva az Ady életében és költészetében nagy szerepet játszó Párizs-effektusnak. A fordításelméletekre sem térünk ki, megtettük ezt korábban a Fűzfa-féle verssorozat tanulmányaiban Babits, Radnóti, Kosztolányi, Nagy László versei kapcsán. Továbbra is kitűnő alapnak tekintjük Szegedy-Maszák Mihály vonatkozóan felhasznált megállapításait, valamint Timár György már ismertetett felfogását.

Egy másik szempontot viszont érdekesnek és fontosnak tartunk megemlíteni, nevezetesen: hogyan birkóztak a francia irodalmárok történetesen Ady költészetével? Sauvageot is megszenvedett Adyval, tudjuk meg Madácsy Piroskától. Sauvageot az Új versek-kötetből fedezi fel Adyt, lenyűgözik a versek, amelyekből érzi a „megújhodást”. Aztán ott van a szerelem: „Léda áldott és elátkozott asszonyisága, és Párizs, a vonzó, örökké vonzó város”. Magával ragadja a szövegekből áradó dinamikus hangzás, a hullámzó ritmus, a különös képszerűség átütő ereje. Egyszóval, felfedezi Ady modernségét. És ez akkor is igaz, ha a versek fordításai nem a legsikeresebbek. Ennek egyik oka Sauvageot fordításelméleti felfogása – mert noha kiváló költő volt és fokozatosan egyre magasabb szinten sajátította el a magyar nyelvet – nem híve az átköltésnek. Megőrizve Ady dallamát, ősi ritmusát, sokszor szó szerint követi a szöveget. (Így az itt tárgyalt versnek ezt a címet adja: Promenade en voiture dans la nuit, mely nagyon távol áll a vers hangulatától, értelmétől.) Ám Ady költészetének felfedezése, megértése, közvetítése mindenképpen az ő érdeme.

Sauvageot is megszenvedett Adyval, tudjuk meg Madácsy Piroskától.

Mindkét (honlapunkon megjelent) fordítás kitűnő, a verselés követi az eredeti hangulatát, akkor is, ha például a szótagszámok megnövekednek. Az Ady-féle „kevert” ritmussal nem is próbálkoznak, a klasszikus 10-es szótagszámot használják, így tartva a dallamot. Timár követi az eredeti rímelést, azaz ölelkező rímet ad. Bonnefoy eltér attól, félrímet használ, minden versszakban csak az első és az utolsó, tehát a páros sorok rímelnek. Egyikben sincsenek nagy kezdőbetűk egy-egy jelképnél, ez a francia verselésben megszokott, viszont így egyértelműbbé teszik a jelentést, ami bontja az apokaliptikus hatást, a totalitást relatívvá teszi, viszonyíthatóvá válik, s ez mintegy utalás: minden a költőre vonatkozik, személyes, a költő ezt úgy gondol(hat)ja. A fordítók pontosan ismerik a költemény stílusát, a költő művészetét. Mindketten bele tudtak mélyedni a versbe, „minden egészet értettek” Ady üzenetében, a szavak értelmezését nem „állítják át”, egy-egy jól választott szóval fejezik ki azok értelmét, „átköltenek”, ha tetszik. Azonos a cím, amire még visszatérünk.

Megnézünk néhány olyan nyelvi eszközt, amely egyforma a két fordításban: „mutilée” – ’megrokkant’, saját erőből ’csonkult’; a magyar személyes névmás helyett birtokos determináns: „ma” (tristesse) – az ’én’ (szomorúságom); „ce soir” – „ma este”; az irányíthatatlan kocsi ’elragad’ (nem „fut velem”): „m’emporte en sa course”, a kocsi „önjáró”, megvan a saját útja: „sa”, az ’övé’, (birtokos determináns).

Természetesen előfordulnak bizonyos eltérések. A szekér „mauvais” – „rossz” (Timár) és „méchant” – „gonosz” (Bonnefoy); eltörött: „disloqué” – ’kificamodott’, ’megbicsaklott’, (Bonnefoy, benne: a rejtett talán, a tételezett véletlen?), Timárnál: „en bribes” – ’darabokban hever’, ’foszlányaira hullt’, itt már láng se lobban. Ő erőteljesebb, merészebben (ha tetszik, kíméletlenül, mint egy mélysebész), mélységeiben közvetíti a tragédiát. (Bonnefoy is érezteti a zaklatott fájdalmat, de a harmadik sorban a finomabb ’comme’-ra vált, mintha enyhíteni akarna.) Timárnál a „Félig mély csönd és félig lárma” nem szószerinti, „entre”, a kettő közötti. Jobban érződik az élő körül lüktető élet, benne az egyén a ragyogás lehetőségeinek és a mély tónusú magánvalóság szorításában.

A francia szövegekből árad a fájdalmas, távolságtartó döbbenet, a hatalmas magány: se Dieu (Isten), se Providence (Gondviselés) se Seigneur, (Úr), se ciel (ég), mint Kosztolányinál a Hajnali részegségben. (Nincs „Notre Père qui est aux cieux”, nincs Miatyánk, ima.) Nincs túlvilág, se evilág, semmi légben rázkódva lebeg az én, a kocsi a végzet, annak van saját útja-futja („sa course”), nem befolyásolhatja már a (bele)törődött utas. Hisz nincs is út! Mindkét fordításban csak a kocsi van („chariot”), az is „nocturne”, ’éji’, eleve sejtelmes, ráadásul rossz, gonosz, amely elragadja a költőt, és viszi a semmibe. Tömény sötétség, mély szomorúság, a csönd és a kiáltás keveredése, a kettő között-levés erősíti a légnyomást, préseli az agyat, a még élő, alig élve, szinte sehol sincs. Már szinte a kocsin sincs, a kocsi (a lélek, vagy az élet eltűnő szekere) még tartja a testet, inkább a szellemet. Az „önazonosult” megnyilvánulása. Az utolsó hang jogán. Ady énje önmagába zárt (záródó) individuum, nem tud a perszonalizmus nyitottabb eszközeivel élni.

Párizs is elereszti a költőt. Inkább: ő nem tud kapaszkodni belé, mert folyton a mélybe nézett.

Dráma ez három versszakban: fojtott sűrítés, a háttérben (a költő életművével, a korszakkal) fölsejlik egy oratórium, de itt feszült kamaradráma hangzik el. Drámai artisztikum, egy művész zseni drámája. Fényként a távolságot csak a Hold jelenti, a fényt és a szépséget a sötét végtelenben. A Nap hiányában ez jelenti a viszonyítást a mindenhez, a teljeshez. A korábban utat (be)világító Párizs is messze van, Párizs is elereszti a költőt. Inkább: ő nem tud kapaszkodni belé, mert folyton a mélybe nézett, és igaza van Tóth Erzsébetnek, aki így fogalmaz az Ady-oeuvre kapcsán: „Nem lehet folyton a mélybe nézni”.

Fölfelé a Hold tartja a költőben a perspektívát, ám a megcsonkult Hold mentő fénye erőtlen, már nem elég: „befellegzett”. Az egyetlen, az utolsó támasz is kialudni látszik. Miért nincs más támasza? A Holdon kívül is van élet. Nem látja Napot, nem hallja a muzsikát, nem táplálja a zene se. Ezen problematika mélyebb megközelítésére talán valóban egy összehasonlító elemzésre lenne szükség: költészet, zene, képzőművészet összefüggéseiben, amit Szegedy-Maszák szorgalmaz, és példaként éppen Bonnefoy vonatkozó munkáit hozza fel. Párizsban Ady megismeri a művészeti irányzatokat, egészen közelről szimbolistákat is, akik nagy hatással voltak rá. Mélyülhetne a kapcsolat, de távolodás jön. És váltás jön, Párizs már nem dalol, s a jelképes hajó is elment. Egyes magyar elemzők szerint a francia költészetből a szimbolizmus „dekadens” elemei hatottak rá. Pedig Baudelaire hallotta a hangot, érezte az illatot, élvezte a színt. Ady nem efelé hajlott, akár Kapcsolatok (Szabó Lőrinc), akár Megfelelések (Tornai József), elment a Correspondances mellett. A föld és az ég közötti gyötrődő lebegésében csak a Holdat hívta segítségül. De az is kicsorbult. Ezek mellett, ezekkel együtt, az Adyban felgyülemlő gondolati-művészi hatások közül erősebben hatottNietzsche és Bergson, mint Baudelaire és Mallarmé.

Nem lehet se vátesz (mint Victor Hugo), se próféta, se vezér, még vitézlő harcos sem. Tragédia, a megsemmisülés artisztikus kifejezése, a művész önbeteljesítő lezáró darabja. Felismerés: a súlyos betegség és a szellem határai. Hogy előre látta volna, megsejtette volna a fölbomlást, a káoszt, az I. világháborút? Vagy csak „egyszerűen” a betegség, az alkoholtól, a kórtól elgyötört (megrokkant, foszlányira hullt anyag) test mondta föl a szolgálatot. A francia fordításokban az előző kérdésre nincs utalás, a második verziót több minden alátámasztja, Karácsony Endre is ezt valószínűsíti. És ’éjszakai hallucinációkat' említ, „hallucinations nocturnes”…


A programgazda, Fűzfa Balázs, a sorozat e darabjának beharangozó ismertetőjében, a mottóként kiemelt versidézet után kérdőjelet tett. Szól ez az olvasónak, gondolkodjon el, számára, ma, valóban “Minden Egész eltörött”? Egyfelől. De lehet, hogy a kérdőjellel az alapos elmélyülést szorgalmazta a vers értelmezéséhez, hogy annak járjunk utána, azt próbáljuk megérteni, hogyan juthatott idáig a költő. Milyen testi, lelki, szellemi kárhozat gyötörte darabokra? És éppen Párizsban, és éppen abban a korban, amely az egyik legszebb időszak Franciaország életében, a „Belle époque”. Micsoda pezsgés volt akkoriban! Persze látta, és érezte ezt, de nem tudott megszabadulni az élet minden nyomorúságától. Kicsivel több, mint száz év után még nagyobb az európai pezsgés-nyüzsgés, az uniós szabadság, s nekünk, magyaroknak itt van az Ady-hagyaték, gondolkodásra, átérzésre, átélésre. És megélésre, annak eldöntésére, hogy minden egész eltörött-e?

Ezen írás eredeti, teljes változata:A SEMMI KOCSIJÁN. Tűnődések a Kocsi-út az éjszakában francia fordításait forgatva = Kocsi-út az éjszakában, A tizenkét legszebb magyar vers 8., alkotó szerkesztő: Fűzfa Balázs, Szombathely, Savaria University Press, 2011, 281-290.

A felolvasó használata

A honlapon található francia nyelvű szövegeket a beépített program felolvassa, ha kijelölöd a szöveget az egérrel. Ha nem tudod hogyan kell, nézd meg ezt a videót: 

Állásajánlatok
Bíró Ádám könyvei

Vive la langue française!

Oublie ton passé,
qu`il soit simple ou composé,
Participe à ton Présent
pour que ton Futur
soit Plus-que-Parfait !

A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó