Egy szép programra szeretnénk emlékeztetni Tisztelt Olvasóinkat: Dr. Fűzfa Balázs „A 12 legszebb magyar vers”-sorozatát követve közreadtuk a versek francia verzióját, rövid elemző megjegyzésekkel. 2012. áprilisában, pontban déli tizenkettőkor Vörösmarty Mihály A vén cigány című verse került sorra, több százan mondták el közösen a székesfehérvári Romkertben. Ebben a versben (1854) is, a Szózatban (1836) is, Vörösmarty mint próféta hirdeti „országának helyét a teremtő nemzetek között”, a XIX. századi „köztársasági aranykor hajnalán”. Ezt írtuk A vén cigány francia fordítását elemezve (A globalizmus hajnalán - Az ünnepvágyás keserve A vén cigány francia zenéjére).
A Szózat felkeltette Alexandre Dumas figyelmét is. A híres író III. Napóleon trónra kerülése után, 1851-ben, önkéntes száműzetésbe ment. Járt Oroszországban, huzamos időt töltött Angliában. Megfordult nálunk is, érdeklődött a magyar költészet iránt, a franciául jól tudó Jókai Vörösmarty-verseket fordított neki. Néhányat a nyersfordítások alapján le is fordított franciára, többek közt a „Szózat”-ot. (Ezen a szálon lelkesítő kapcsolódás vezet az olasz szabadságharchoz) A mai Európában időnként jó visszagondolni minderre, hogy erőt meríthessünk azokból a „daliás időkből”, melyeket Madarász Imre irodalomtörténész megfogalmazásában: „A legfényesebb századforduló” (XVIII–XIX. század) csillogó szellemisége és érzésvilága alapozott meg és táplált reményteljesen.
Verset olvasni jó, egyedül elmélyültség. Verset mondani közösen emelkedettség.
A hangulathoz kicsit megidézzük a közös versmondás nagy élményét. Verset olvasni jó, egyedül elmélyültség. Verset mondani közösen emelkedettség. Az együttmondásban megdöbbensz, rádöbbensz újra és újra egy szóra, már hallottad, de most mást jelent. Meglepődsz. Rezonál benned a szó. A vers összetartó ereje meg/hat. Felidéződik a reformkor emléke, adózva a hazának. Ez is demonstráció: jelenlét és akarat kifejezése, lírai demonstráció. Békés. Béke lenne a világon? Nem, sajnos nincs, de „mindig így volt e világi élet”, a béke pillanata ez, melyet magunk teremtünk körülöttünk. Fenséges békesség.
És ezek szerint, Nietzsche múlt századi üzenete nyomán (amely olyan „mai”, és Fűzfa Balázs irodalomtanításának egyik mottója) „tudunk rendezni egy ünnepet, és találunk olyanokat, akik örülnek neki”. Ez a művészet! Megtisztulás, példa az ünnepteremtés erejére, lokális ragyogás, üzenet a nagyvilágnak, az isteneknek. A vershangok segítségével a romereklyékből katedrális születik. Köszönjük, köszönjük, köszönjük, mondtuk együtt a nagy szervező, Fűzfa Tanár úr kérésére a Királyok Városában, hálánk jeléül háromszor. Merci, ami „A Varázslat”-os könyv szerint híd a jelenünk és az álmaink között.
A Szózatot, Exhortation a franciák csak „magyar Marseillaise-nek” nevezték tisztelettel. NekünkSzózat, és ima. És az ima nem lehet hamis. Miként a versmondás – igazmondás, Illyés Gyula szavaival. Szóljon hát!
|
SZÓZAT
Hazádnak rendületlenül
A nagy világon e kívül
Ez a föld, melyen annyiszor
Itt küzdtenek honért a hős
Szabadság! itten hordozák
És annyi balszerencse közt,
S népek hazája, nagy világ!
Az nem lehet, hogy annyi szív
Az nem lehet, hogy ész, erő,
Még jőni kell, még jőni fog
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Légy híve rendületlenül
A nagy világon e kívül |
EXHORTATION
Reste fidèle à ta patrie
Au vaste monde, ailleurs qu’en elle,
Oui, sur ce sol où tes ancêtres
Ici luttèrent les armées
Ici, ta sanglante bannière
Regarde: après tant d’infortune,
Cette nation, vaste monde,
Que pour rien aient saigné leur vie
Se peut-il que tant de pensées
Il viendront, il doivent venir,
Ou bien – s’il faut ainsi qu’on aille -
Les peuples viendront sur le tertre
Ô Hongrois demeure fidèle
Au vaste monde, ailleurs qu'en elle,
(Traduit par Jean ROUSSELOT |