Egyszer úgy hozta a sors, hogy csaknem egy teljes héten át löncshúson éltem. Biztosan akad olyan gasztrofil, aki – ismerve a löncshús néven forgalmazott dobozolt katasztrófát – erre azt mondaná, hogy az nem élet, akkor inkább a halál. Nos, a löncshús a halálnál biztosan jobb, de minden más összevetésből valószínűleg vesztesen kerülne ki.
Azóta már ettem házilag konzervált „löncshúst“, és döbbenetesen finom volt. Mindenkinek azt ajánlom, ha turistaútra indul, és vinni akar magával konzervet, akkor inkább készítsen magának, ha van rá ideje. Nem kell hozzá sok.
Akkor is készítsen, ha nem indul sehová, ha csak helyben jár, mert úgy is megéri. Ebben az esetben a túra csak a kamráig tart, de oda sokszor, legalábbis míg el nem fogy a húspástétom. Igazából ez nem pástétom, de az egyszerűség és a közérthetőség kedvéért egyezzünk meg ebben az elnevezésben.
A keresgélés során fellelt eredeti francia receptben szerepelt egy kutya is, Ponpon.
Csak semmi pánik, nem a feldolgozandók között, hanem szellemi adalékként, akinek csaholása és farokcsóválása komoly lelki töltetet-többletet ereményezett a csapatnak, mert a húspástétom-teremtés csapatmunka, mindenkinek megvan a helye, hogy ott kedvére szitkozódjon, amiért a többiek csak lazsálnak, illetve kisméretű üvegeket húznak elő a ruhaujjukból.
A receptet tetőtől talpig átalakítottam: csapatmunka helyett egyedül álltam neki, de a barátom és főtesztelőm, Sanyi kis idő után megszánt, így a kreáció dualista alapon készült. A recept legszigorúbb megkötésével is lazán bántam, nem utaztattam Budapestre Ponpon kutyát Franciaországból, ellenben komoly reményeket fektettem a két házikandúr jelenlétébe, végül is csak érnek annyit, amennyit egy pacaltól lelassult agyú francia keverék, akinek gasztronómiai technikája kimerül abban, hogy fakanalakat rág át fogpiszkálóvá.
Arius és Zephir sokkal kulinárisabb attributumokkal rendelkezik, előkelően falatozzák az apróra felkockázott marhahúst, sőt, Arius az elegancia netovábbjaként kis mancsával segíti szájába a falatokat, hamarosan kést-villát is kap. Nos, ilyen csapattagokkal a sikert előreláttuk.
Ha valaki macskák híján kételkedik a recept kivitelezhetőségében, akkor tisztes honoráriumért egy pástétomkészítésnyi időre kikölcsönzöm neki a két kandúrt. (la cuisine - a cikk ízelítő Marton Levente Konyhanyelv c. könyvéből)
Hozzávalókért, az elkészítés módjáért és további érdekességekért nézz körül a LaCuisine honlapon! http://lacuisine.blog.hu/2012/04/26/huspastetom_hazilag
