Mesterdetektív legyen a talpán, aki válaszol arra a kérdésre, hogy miért nem ismerik Lyonban a lyoni kacsát?! Aki tudja, bátran írja meg, épülésünkre. A lyoni kacsával eddig csak angolszász területeken találkoztam, nagyon kellemes élmény volt, és valószínűleg az angolszász konyhakisebbségi komplexusok elkendőzésére találták ki a nevét, mert a francia szakirodalomban nem találtam ilyen receptet. Az amerikaiak a gyanúsak, akikre jellemző, hogy saját találmányaikat franciás nevekkel ékesítik fel (french toast, Monte Cristo szendvics – holott sem a bundáskenyér, sem a gazdag melegszendvics nem francia találmány, noha gyökereik oda nyúlnak vissza).

A lyoni kacsa nem franciaidegen, mivel kacsakonfit felhasználásával készül, ami vérbeli francúz, s legyen bármilyen eredetű is, ebben a receptben elérjük a konfitált kacsa sorsának beteljesülését, magasztos crescendóba csap át a zene, ez a koncert csúcsa, konfit-fortissimo. Innen nincs tovább, elhalkul a zenekar, pianissimóban csörömpölnek a poharak, és hazamennek a legények.

S noha a faluvégi kurta kocsmában sosem mértek Magyarországon kacsakonfitot, még megérhetjük, hogy a városközepi luxuskocsmákban (a kurta kocsma ellentéte a nyurga kocsma lenne?) nálunk is remek konfitokkal fogják elkápráztatni az ízértő közönséget, olyan konfittal, amely nem aznap délután, hanem legalább 1-2 hónappal korábban készült, és azóta pihent háborítatlanul zsírágyában. (la cuisine - a cikk ízelítő Marton Levente Konyhanyelv c. könyvéből)

Hozzávalók és további érdekességek a LaCuisine.hu oldalán: http://lacuisine.blog.hu/2012/01/12/kacsa_a_rhone_volgyebol