Mint sokminden másnak, a püréleveseknek is a franciák a legnagyobb szakértői. A francia borsóleves, a potage Saint-Germain (ejtsd potázs szan zsermen), a Napkirály uralkodása alatt látta meg a napvilágot és mai napig töretlenül nagy köztiszteletnek örvend.
A borsót már az ókorban ismerték; Arisztophanész Madarak című művében is említést tesz róla. A francia borsóleves nevét nem a germán szentekről kapta, ugyanis a Saint-Germain ezt jelenti, hanem a Párizstól 20 km-re fekvő Saint-Germain-en-Laye-i királyi kastélyról. A szemet gyönyörködtető épület és birtok XIV. Lajos szülőhelye, és 1862-ig (amikor székhelyét a Versailles-i kastélyba áthelyezte) a királyi család lakóhelye volt. Fénykorában a kastély konyhakertje 25 holdon 30 kertészt foglalkoztatott. A potage Saint-Germain azért kötődik ide, mert a kastély főkertésznek itt sikerült nemesítetnie az édes zöldborsót.
Az ősi recept szerint a jellegzetesen tárkonnyal, turbolyával és borssal fűszerezett leves friss zöldborsóból, póréhagymával és szalátaszívvel készült. A borsóleves más és más variációban ugyan, de szinte minden európai konyha szerves része. A zöldtől a szürkészöldön át a sárgáig minden színben pompázik. Kanadában, Svédországban sárgaborsóból, míg Finnországban - a Franciákhoz hasonlóan -zöldborsóból készítik. A németek, az amerikaiak, a svédek és a finnek egyaránt pirított bacon-nel és kenyérrel fogyasztják. Magas tápértéke és gazdaságossága miatt Lengyelországban pedig a katonai koszttal azonosítják.
Ne hányjuk falra a borsót, a lábosban jobb helye van! A potage Saint-Germain, megéri a pénzét: egyszerű, tartalmas és rendkívül finom!
A hozzávalókért és az elkészítés módjáért látogasd meg partnerünk a LaCuisine.hu oldalát:
