Három évtizede, hogy világhódító útjára indult Az operaház fantomja. Sikere szinte egyedülálló a színház világában.

A világ 27 országának 145 városában vitték színre, és több mint 60 millió ember látta a párizsi operaház katakombáinak titkát feldolgozó történetet.

Az azonos című, Gaston Leroux által jegyzett eredeti mű a múlt századforduló elején született. A téma akkoriban erősen bulvárosnak számított, ugyanis a párizsi opera felújításakor egy többszintes, belső tóval (valójában ciszternával) ellátott földalatti katakombarendszert találtak az építészek, amelynek eredete és építésének célja is ismeretlen volt. Mint minden titok, a katakombák rejtélye is izgatta a közvéleményt.

Ezt az érdeklődést lovagolta meg Leroux és napilapja, amikor 1909–1910-ben folytatásokban publikálták az operaház fantomjáról szóló történeteket a francia Le Gaulois című lapban. A regény azonnal bestseller lett, és már a sajtókiadás évében lefordították angolra. A mű sikerének egyik titka a bulváros témán túl stílusában keresendő. Az operaház fantomját a mai napig a krimiirodalom egyik legkiemelkedőbb darabjának tartják: olyan műnek, amely meghaladja saját korát. Felépítése a modern regényekével vetekszik, a cselekmény éles jelenetváltásait nemegyszer a mára megszokott, de akkor döbbenetesen újnak ható, egyes szám első személyben elmondott gondolattöredékek váltják.

Gaston Leroux: Az Operaház Fantomja (Le Fantôme de l'Opéra)

"Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és a ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye. 

Bizony hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak." 

Így kezdi világhírű regényért Gaston Leroux, a francia krimi század eleji nagy klasszikusa, aki az „igazi” irodalom olyan nagyságait mondhatta rajongó barátainak, mint Apollinaire vagy Éluard, és akinek hatvan kötetét ma már a posztmodern előképeit is újra felfedező rácsodálkozással szokás emlegetni.

Ha egy író azzal kezdi a mesélést, hogy amiről mesél, az nem mese, joggal hiheti az olvasó, hogy füllentenek neki. Elképzelhető-e mármost, hogy létezik az operaház fantomja? És ha igen, ha hús-vér ember, hogyan és miért került a régi Párizs titokzatos, föld alatti labirintusában? És mit akar ez a hús-vér árnyalak az operaháziaktól? Miféle borzongató viszony fűzi a szépséges Christine Daaéhoz, és mi köze "a zene angyalához"? S vajon ez az angyal is hús-vér ember-e? És ami a legfontosabb: föld fölött és föld alatt miféle angyal viaskodik miféle démonnal, és diadalmaskodik-e az angyal a démon felett?

Minderre választ kap az olvasó, s becsapva bizonyosan nem érzi majd magát.

A film 1990-ben készült változata, két részben. Érdemes időt szakítani a filmekre.

Első rész: 

Második rész: 

Valamint az eredeti, 1920-as film, francia felirattal.:

Forrás: Internet