Felgördül a függöny és a néző visszarepül a nosztalgikus ötvenes évekbe, ahol egy korosodó illuzionista próbálja újra és újra ámulatba ejteni egyre fogyatkozó közönségét. De a várt tapsvihar elmarad. A bűvészek kora lejárt.
Át kell adnia a helyét a beatzenekaroknak és az új varázslatnak, a mozinak. Egyre kétesebb helyeken lép fel: alternatív színházban, kerti partin, viking ünnepen. Végül Franciaországot elhagyva Skóciába megy. Egy kiskocsmában érdeklődő közönségre lel. Itt a világvégén, ahol a villanykörtét elragadtatással fogadják, talál valakit, aki még hisz a varázslókban. {nomultithumb}
Alice-t lenyűgözik a bűvésztrükkök és hősünk boldogan varázsol elő egy új cipellőt. Ám az újabb és újabb „varázslatok” hamar kimerítik a pénztárcáját, miközben már senki sem kíváncsi rá, hogy kerül elő a nyúl a cilinderből. A régi kor sztárjainak, az utazó mutatványosoknak és bűvészeknek az ideje lejárt. A hasbeszélő bábja zálogba kerül, de a báb sem kell senkinek. Lassan Alice is felnő, szerelemre lel. Hősünk csomagol és csak egy sort hagy hátra.
Az illuzionista (L'illusionist, 2010) egy gyönyörűen megrajzolt film. Érzelmes, lassú, és szeretne elmondani valamit. A film hétköznapi emberei észre sem veszik, ahogy a tegnap varázsa eltűnik mellőlük.
Aki a Belleville randevút látva figyelemmel kíséri Sylvain Chomet munkáját, tudja, hogy a 2D animáció minden varázslatát megcsillantva élethűen karikírozott figurákat teremt. A gazdag személyes gesztusok egyedivé varázsolják a karaktereket, és akárcsak a némafilmek hőseinek, nekik sincs szükségük szavakra.
A híres nevettető Jacques Tati alakja előtt is tiszteleg a rendező. Meglepett főhősünk egy alkalommal az eredeti önmagával, azaz Hulot úrral találkozik, amikor a moziba belépve Tati, A nagybácsim filmjét vetítik. Az illuzionista két kor találkozási pontja, melyet éreztetnek a hirtelen megjelenő beszédfoszlányok és a beatzenekart kísérő hangok. Miközben az új illúziók megjelennek, a régiek eltűnnek.
A karakterek, a festett hátterek részletgazdagsága, és a mai korban szinte lassúnak tűnő történetvezetés, mind a rajzfilmek hőskorát idézi fel. Teszi ezt egy olyan korban, ahol a pörgő, gyors vágások, számítógépekkel generált figurák látványos effektekkel igyekeznek magukra vonni a közönség figyelmét, melyért állandóan versengenek a többi animációs filmmel.
Az illuzionista, Sylvain Chomet egyelőre utolsó kézi rajzzal készített filmje. Szinte búcsú és bocsánatkérés a rajz animáció világától, neki is követnie kell a kort. Már nincs idő a kézi rajzfilmekre. A kamerák, a fóliák, a tusok és ceruzák zálogba kerülnek. (Annouk)
{youtubejw width="540" height="380"}mPdLrxxo4mg{/youtubejw}
