Victor Hugo, francia költő, drámaíró, regényíró, képzőművész, államférfi, emberi jogi aktivista, a franciaországi romantikus mozgalom képviselője 1802. február 26-án született Besançon-ban és 1885. május 22-én halt meg Párizsban. Költészete, novellái és drámái emelték az irodalmi hírességek közé. Legismertebb művei a Nyomorultak (Les Miserables, 1862) és a Párizsi notre-Dame (Notre-Dame de Paris, 1830).
Bár elkötelezett királypárti volt, ez a nézete az évtizedek múlásával megváltozott, majd szenvedélyes támogatója lett a republikánus, demokrata, sőt a szocialista eszméknek. A legtöbb munkáját érintik a politikai és társadalmi kérdések, valamint a művészeti irányzatok, melyek Victor Hugo korát jellemezték. Victor Hugo a Pantheonban van eltemetve.
Victor Hugo törvénytelen gyermek volt, gyermekkora javát Franciaországban töltötte. Napóleon 1851-es puccsa után előbb Brüsszelben, aztán Jersey-ben majd Guernsey-szigetén élt.
A fiatal Victor Hugo beleszeretett, majd anyja akarata ellenére titokban eljegyezte gyerekkori barátját Adéle Foucher-t, akit édesanyja halála után 1822-ben vett el feleségül. Az első fiúgyermekük 1823-ban született meg, de sajnos nem élte túl a csecsemőkort. Később még négy gyermekük született.
Első regénye 1823-ban jelent meg, majd néhány évvel később a második is. 1829 és 1840 között öt új verseskötetet jelentetett meg, bizonyítva korának legnagyobb elégikus és lírai mivoltát. Érdekességként említsük meg, hogy a Lukrécia Borgia, a Tudor Mária, a Burgraves és az Angelo, Pádua zsarnoka kivételével alexandrinban (két félsorra tagolódó jambikus verssor) írta verses drámáit.
Valójában a nagy költő regényeiben foglalta össze leglényegesebb mondanivalóit, és ha semmi mást nem írt volna, csak A párizsi Notre-Dame-ot, a Nyomorultakat, A tenger munkásait, a Nevető embert és élete alkonyán az 1793-at, akkor mindössze azt kellene mondanunk róla, hogy ő volt a világhatású francia romantika legnagyobb regényírója.
Hugo azonban nemcsak író, de nagy költő is volt, és zengő költői nyelven, színes látomásként idézte fel a középkori Párizst, amelyre sötét árnyat vet a Notre-Dame székesegyház komoran pompás gótikája. A romantikus kellékek elavulhattak, A párizsi Notre-Dame, ez a legeslegromantikusabb regény ma is él, ma is borzongatva hat, és mindenkinek feledhetetlen ismerőse marad Quasimodo, a púpos, sánta, süket harangozó, akiben sajátosan egyesül minden testi csúnyaság és minden lelki szépség. A regény azonnal világsiker lett, és utána szerzője sokáig nem írt regényt.
Egy angol szigeten írta meg a Nyomorultakat, a világirodalom mindmáig egyik legtöbbet olvasott regényét. Most már nem a múltat idézi - ez a francia polgár világa, és a polgári világon belül a méltatlanul megalázottaké: a nyomorultaké. Eszmei mondanivalója szerint vádirat a nyomor, az igazságtalanság, a méltatlan kijátszottság ellen: a francia közviszonyok megbélyegzése.
Victor Hugo belepusztult a legidősebb és legkedvesebb lánya (Leopoldine) halálának hírébe, aki röviddel házassága után, 19 évesen belefulladt a Szajnába, mikor a hajó melyen férjével utazott felborult. A férje szintén meghalt, mikor a feleségét próbálta kimenteni a folyóból. Victor Hugo az Á Vilequier című versében ír erről a sokkról és fájdalomról. Később is számos verset írt lánya életéről és haláláról, és legalább egy életrajzírója állítja, hogy ebből a megrázkódtatásból sosem tudott igazán kilábalni.
Victor Hugo összesen 9 regényt írt. (ismertebbek: A nevető ember, a Nyomorultak, a Párizsi Notre-Dame) Az elsőt 16, az utolsót 72 évesen. Élete során több mint 4000 rajzot készített. Leginkább tussal szeretett dolgozni. Regényeiből számtalan a Broadway-n előadott darab (Nyomorultak, A nevető ember), opera (Gaetano Donizetti: Borgia Lucretia, vagy Guiseppe Verdi: Rigoletto stb.) és filmfeldolgozás (A királyasszony lovagja, A nyomorultak, A Notre-Dame-i toronyőr) született.
Forrás: antikvárium; arcképcsarnok; wikipédia
